Gyönyörű vasárnap Folyton azt ígéri nekem a Facebook, hogy csodálatosan szerencsés időszak érkezik az életemben. Nagyon szeretném, hogy igaz legyen, ezért elkezdtem tervezgetni, milyen is lesz majd, amikor igazán szerencsés leszek. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen szinte mindenem megvan, amire vágyom. A „szinte” pedig már olyan kicsike, hogy akár még össze is jöhet. Azt is mondják ugyanott, hogy el kell képzelni magadnak, és akkor valósággá válik. Képzelőerőm van, Istennek hála – írjuk fel ezt is a többi közé –, úgyhogy szépen felrajzoltam magamnak egy ideális napot az ábrándozásaim horizontjára. Reggel van. A szokott időben jelez a telefonom, de csak azért, hogy laza mozdulattal elhallgattassam, és ne keljek fel. Még. Alszom rá egyet, aztán sokáig nyújtózkodom és hallgatom a billentyűkopogást, mert van a családban, aki korán kel, és bizony ő már dolgozik. Egyre feltűnőbben mocorgok, de csak azért, hogy meghalljam a legszebb kérdést a világon: – Kérsz kávét? Persze i...