Finomságaim

8.rész Közben a kis társaság letelepedett a székekre, Márk a konyhapult szélére kuporodott fel, üresen hagyva a negyedik széket Lénának, aki hamarosan megérkezett a kávéval. - Köszi, Léna. Ő itt Zoé, - mutatott a lányra – nem sokat tudunk róla, csak annyit, hogy új lány, valószínűleg friss látásmóddal és bámulatosan használja a cipősarkát. Márk ismét vigyorgott, Zoé a szemeit forgatta. - Ő meg itt Richi, nagyon jók a szövegei, cikkíróként és reklámszövegíróként is remek. – A két férfi lepacsizott. Tisztára, mint az óvodában, gondolta Zoé. – Ő Magda. Bámulatosan markában tudja tartani a médiát. Mindenhol ismer mindenkit és a manipuláció nagymestere. Zoé végigmérte a nőt. Vörös körmein megcsillant a fény, ahogy felemelte a kezét és intett, karján megcsörrent a rengeteg ezüst karkötő. Fehér selyemblúzt és sötétkék ceruzaszoknyát viselt, sötétkék tűsarkú cipővel, formás lábait illedelmesen egymás mellé tette. Tökéletesen simára kefélt bubifrizurája szépen keretezte az arcát. Töké...

7 rész - Te aztán tudod hogyan kell bevágódni! – lépett Zoé mellé újdonsült barátnője, Léna. –Alig pár órája vagy itt, máris téged akar a legfelkapottabb brand manager. Ő a legjobb! Mindenki vele akar dolgozni, szerencsés vagy, tőle mindent megtanulhatsz, amire szükséged van. Zoé alig hallotta a szavakat, forgott vele a szoba. Minden lepergett a szeme előtt, amit ennek a fickónak a társaságában átélt eddig és nem volt jó érzés. - Üdvözlöm a csapatomban! – rikkantotta oda a fickó, még jobban fokozva a kínokat. – És magát is! – mutatott Lénára. – Úgy hallottam maga itt a legjobb marketing asszisztens. Jó csapat leszünk. Várok mindenkit 10 perc múlva a kávégépnél. Nagyon jól jönne egy kávé. - Ez annyira szuper! –lelkendezett Léna. – Mi van veled Zoé?- kérdezte a lány sápadt arcát látva. - Nem kell félned, jó kezekben leszel! – taszított egyet rajta és szelíden a kávégép felé terelte. - Nem kérek több kávét!- tiltakozott erőtlenül Zoé. – Még az is lehet, hogy soha többé… - Mi v...

6. rész A férfi képén széles, győzedelmes mosoly terült szét. - Nocsak! Kit látnak szemeim! Még mindig haragszik? Ez esetben jobb, ha biztonságba helyezem a lábam! Zoé agya lázasan dolgozott. Első gondolata az volt, hogy a pasi képébe löttyinti a kávét, de olyan finom volt, hogy sajnálta volna rápazarolni. Aztán valami frappáns válasz után kutatott, de nem jutott eszébe semmi. Szerencsére bevonult a főmufti, és kezdetét vette az értekezlet. A lány észre sem vette, hogy közben megteltek az asztal körül a székek.   Mindenki az asztalfőn helyet foglaló középkorú férfira figyelt, aki magabiztos testtartással, finoman gesztikulálva arról beszélt éppen, hogy két új, nagy horderejű projektet is elkezd a csapat és hamarosan mindenki megtudja, melyik projektnek lesz a részese. Miközben beszélt gyakran lesimította félrefésült, enyhén őszülő haját, nem sok sikerrel, mert egy tincs újra és újra kiemelkedett a többi közül. A megfigyelés mosolyra késztette Zoét, amit sajnos a beszélő is és...

5. rész Majd félóra szótlan autókázás után bekanyarodtak az irodaház elé. A hétszintes, szinte új épület üvegablakai hívogatóan sziporkáztak a reggeli fényben. Zoé elbizonytalanodott kissé, de sikerült megtalálni a lejáratot a mélygarázsba. Beálltak egy helyre, majd kikászálódtak és lesimították a szoknyájukat, ezzel a kislányos gesztussal enyhítve kissé a helyzet végtelen komolyságát, de azért Zoé érezte, ahogy kúszik felfelé gerincén az izgalom. - Nos, akkor rajta! – mondta mély meggyőződéssel. - Rajta! – visszhangozta Panni. Hangján érezni lehetett az izgalmat és Zoé szinte megnyugodott ettől. Hogy nincs egyedül, hiszen itt van mellette a legjobb barátja, egy cipőben járnak még akkor is, ha ez a Panni számára bakancs, az ő számára pedig körömcipő. Körülnéztek, majd becélozták a liftet. Beszálltak. Zoé a harmadik emeletre tartott a PubliStar néven futó reklámcéghez, Panni pedig a hatodikra, a CodeArt-hoz. Bár különböző néven futott a két cég egyazon tulajdonos kincsesbányája v...

4. rész Apró koccanások, neszek… - Mi a…??? – motyogta magában Zoé, miközben próbálta kinyitni a szemét, sikertelenül. Inkább visszacsukta és a fejére húzta a pokrócot. Ám ekkor megérezte a kávéillatot, ami követte a takaró alá és pimaszul az orrát csiklandozta. Egy darabig küzdött ellene, majd mégis úgy döntött, felkel. A zajok a konyhából érkeztek, ahogy az illat is. Zoé kissé meglepődött, mert Panni nem tartozott a korán kelők közé, ahogy ő sem, az meg igazán nem jellemző rá, hogy hajnalban kávét főzzön. Beóvakodott a konyhába, sehol senki, viszont az asztal megterítve, kávé és pirítós előkészítve. - Álmodom! – motyogta a lány maga elé. – Egész biztos álmodom! Belecsípett a saját arcába, fájt. Azt is érezte, hogy hideg a csempe a talpa alatt, mert nem húzott papucsot. Végül bizonytalanul a kávéscsésze felé nyúlt. A kávé majd eldönti, hogy álom ez vagy valóság… - Jó reggelt angyalom! – csicseregte egy friss hang, amitől Zoénak a torkán akadt a korty kávé, és élesen az agy...

3. rész Zoé úgy érezte élete legunalmasabb két órája volt. Lábasok, kanalak, habverők kavalkádja vonult végig a konyhapulton és a tűzhelye, az egészből csak annyit jegyzett meg, hogy vajat, vajat és még vajat! Alig várta, hogy vége legyen és hazamehessen. A résztvevők nevetgélve hagyták el az épületet, amihez minden bizonnyal a jutalmul kapott pohár bor is hozzájárult. Zoé persze visszautasította, hiszen az autója várta, hogy együtt menjenek haza. Na de majd otthon! Ez a délután legalább két pohár bort kíván. Jólesett a séta az autóig, bár hűvös volt az este. Míg az autó felé ballagott, folyton a mustárszínű öltönyös pasi járt a fejében. Vitathatatlan, hogy jól néz ki, bármennyire idegesítő is. … A szolgálati lakásban már várta Panni, a lakótársa és barátnője. Alig tegnapelőtt költöztek be, nemrég írták alá ugyanis a szerződést az őket alkalmazó  céggel, melynek fő profilja a reklám, emellett webfejlesztéssel is foglalkozott. Zoé a reklámrészlegen kapott állást, Kockafej Pan...

2. rész A fehérre meszelt falú barátságos, meghitten apró teremben a négy sorba rendezett székeken vagy tizenöt ember ült, férfiak, nők vegyesen, csendben, szinte megilletődve. Kellemes francia sanzonmuzsika szólt, sehol semmi, ami főzésre utalna, vagy emlékeztetne. Zoé sóhajtva lerogyott egy üres székre a hátsó sorban, s ekkor vette észre a sárga foltot két sorral arrébb. Pontosabban mustársárgát, és a hozzá tartozó undok vigyorgó arcot, aki hátra fordulva éppen őt bámulta. Önkéntelenül lennebb csúszott a széken, mintha el akarna tűnni. - Remek!- fakadt ki, csak úgy magának, azon agyalva, hogy milyen halálnemet válasszon az ürgének. De nem maradt ideje alaposan kivesézni a témát, mert belépett egy kellemes külsejű, középkorú férfi, aki fekete nadrágot és hófehér séfkabátot viselt. Határozott léptekkel a CD lejátszóhoz sietett, kikapcsolta a zenét, majd a jelenlévők elé állt és meghajolt. - Köszöntöm önöket! A nevem Séf Pierre, és azért vagyok itt, hogy az elkövetkező nyolc hétb...