Az én töklevesem

A sütőtök az ősz legcsodálatosabb ajándéka, amit valójában azért kapunk, hogy félretegyük télire, és időnként belőle lakomázva pótoljuk a napfény hiányát. Régen akkor szedték le, amikor az első fagyok már megcsípték egy kicsit a vastag kérgét; aztán a pincében őrizgették, és ha okosan beosztották, bizony kitartott egész télen.

Napjainkban bármikor vehetünk a boltban. És tudjátok mit? Vettem is. Rengeteg olyan rövid videót láttam, amelyben mindent beledobálnak egy tepsibe, megsütik, majd krémleves lesz belőle. Hát dobáltam én is, turmixoltam, alaplével felengedve újraforraltam, és tejszínnel krémesítettem.

(Itt ájulnak ki a séfek… de én a krémlevest tejszínnel lágyítva szeretem.)

Aztán sütöttem egy jó nagy marék, kisujjnyi vastag csíkokra vágott kolozsvári szalonnát is, és tálaláskor belepottyantottam, megszórtam ropogós hagymával…

Olyan lett, mint én: formabontó, egyszerű, feledhetetlen.

Hozzávalók 2 személyre:

1 közepes méretű sütőtök, 1 fej fokhagyma, 2 kisebb fej hagyma, 3 dl alaplé, 1 dl tejszín, só, bors, szárított morzsolt kakukkfű, 20 dkg kolozsvári szalonna, 2 evőkanál ropogós sült hagyma, kevés olívaolaj.

Elkészítése:

A sütőtököt megmossuk, hosszában kettévágjuk, kikaparjuk a magokat, majd tepsibe tesszük. A mélyedésbe beletesszük a félbevágott fokhagymafejet, mellé kerülnek a hagymák is. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk olívaolajjal, és forró sütőben kb. 50 percig sütjük.

A megsült tök húsát a turmixgépbe kanalazzuk, hozzáadjuk a sült hagymát és a héjából kinyomott fokhagymát, felöntjük alaplével, majd összeturmixoljuk. Lábasba töltjük, szükség szerint sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel ízesítjük, végül tejszínnel krémesítjük.

A tálaláshoz a szalonnát csíkokra vágjuk és lepirítjuk. A tányérba mert leves tetejére szórjuk, majd ropogós sült hagymával díszítve kínáljuk.

 

Diós karamellkocka

Nem vagyok a krémes sütemények nagy rajongója, néha mégis valami fura vágy támad bennem, hogy olyan sütit süssek, ami nagyon édes, nagyon krémes. Hogy aztán egy kiadós vasárnapi ebéd utáni jól megérdemelt szunyókálásból felébredve részem lehessen egy kis kényeztetésben. Csak két falás és elég... a többire pedig mindig akad önkéntes jelentkező.

Hozzávalók:

6 tojásfehérje, 20 dkg cukor, 10 dkg darált dió, 2 evőkanál liszt, 1 teáskanál sütőpor, 20 dkg fehér csokoládé, 6 tojássárgája, 24 dkg cukor, 25 dkg vaj (82%), 2 evőkanál víz, 20 dkg durvára vágott dió.

Elkészítés:

A tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük majd óvatosan beleforgatjuk a darált diót, a lisztet és a sütőport, aztán a masszát egy kivajazott, sütőpapírral bélelt 25×35 cm-es tepsibe simítjuk, és 180°C-on tűpróbáig sütjük.
Amikor kivesszük a sütőből, azonnal ráreszeljük a csokoládét és hagyjuk teljesen kihűlni, közben a tojássárgákat a cukor egy részével habosra keverjük, a maradék cukrot egy lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a vizet, lassú tűzön karamellizáljuk, majd erőteljes keverés mellett beleöntjük a tojássárgás keveréket is. Hozzákeverjük a durvára vágott diót majd addig főzzük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Néhány percig  hűlni hagyjuk, majd a megdermedt csokoládérétegre kenjük, végül hűtőbe tesszük legalább két órára. Kockára szeletelve kínáljuk.

 
Grill-dog

Kevés húsféle van, ami olyan mértékű rajongást váltana ki belőlem, mint a kolbász. Leginkább füstölve és nyersen szeretem, de frissen készült házi kolbász bármikor jöhet sütve vagy grillezve is. Adja magát a helyzet, hogy a nemzeti ünnepen odavonzott az orrom a grillezett kolbászokhoz, és amikor megláttam, hogyan kínálják ezt a ropogósra sült, ízletes falatot, egyenesen leesett az állam: jó sok sült hagyma társaságában hot dog kiflibe vándoroltak a madárkák, és grill dog néven kellették magukat. Naná, hogy AZONNAL bekebeleztem egy adagot. Azóta is vártam a megfelelő alkalomra, hogy én is készítsek valami hasonlót, kicsit átgondolva, kicsit a konyhához szelídítve, de hasonlóan ízleteset…

A lendületemet csak az akasztotta meg, hogy hiába vadásztam olyan kolbászra, ami nekem is tetszene. Végül feladtam, és vettem olyat, ami van. Ez is nagyon finom, csak pirosabb annál, amit megszoktam.

A sütőben folyt a hadművelet. Jó sok hagymát aprítottam, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe szórtam, fűszereztem sóval, borssal, kakukkfűvel, ráfektettem a kolbászokat, alaposan meglocsoltam sörrel, és forró sütőben 40 percig sütöttem átnedvesített sütőpapírral letakarva. Levettem a papírt, és további 15 percig pirítottam.

Beszereztem 3 szép bagettet, kettévágtam mindegyiket, majd hosszában is félbe vágtam, akárcsak a kolbászokat, miután kisültek, mert kicsit vastagok voltak. A bagettbe tömtem a sült hagymát, némi vegyes salátát, a kolbászt, mustárt, majonézt, ketchupot, és kész.

A hagyma nem fogyott el mind. Másnap felengedtem egy kis alaplével, átforraltam, összeturmixoltam, és tejszín meg sajt hozzáadásával isteni hagymakrémleves lett belőle.

 

Tedd hozzá a magadét

Van valami különös, szinte ünnepi megnyugvás abban a pillanatban, amikor a konyha csendjét lassan megtölti a vajon párolódó alma illata. Ahogy az első illatfoszlányok táncolni kezdenek a levegőben, mintha láthatatlan kezek finoman megsimogatnák a lelket. Az édes gőzben ott suttog minden régi uzsonna, a délutánok békéje, amikor még ráértünk az ablakpárkányra könyökölve nézni a világot. Ott lüktetnek benne a nagymamák fahéjba csomagolt titkai, a befőttesüvegek tetején megkopott címkék, a befűtött sparhelt melege, és az otthon ígérete – az a fajta otthoné, ahol mindig tudod, hogy várnak. Amikor messzire kerül az ember a szülőföldjétől, kölönösen erőre kapanak az emlékek, hiszen nam sokmindent vihetsz magaddal egy költözéskor, de az emlékeidet ott őrzöd a szívedben, amíg csak élsz. És közben persze új élményekkel rakod tele lelki tarisznyádat: a gangos bérház neszei, illatai, sóhajtásai. És mindebbe belekeverednek a te életednek neszei, illatai, zenefoszlányai. Vasárnap délben felteszek egy jó lemezt, kitöltök egy pohár bort és hozzáteszem a sütiillatomat a többihez. Nem hivalkodó, luxusillat ez, csak egy kis csendes, szerény hozzájárulás. Egyszerű kis almás tallér.

Nem akar többnek látszani, mint ami: egyszerű, puhán szerethető és mégis ünnepi. Minden falat olyan, mintha egy apró emléket törnél ketté: a roppanós szélek között ott a gondoskodás, a közepében a csendes figyelem, amit csak az ad, aki szeret.

Mert vannak ízek, amelyek nemcsak a szájat, hanem a lelket is táplálják. És vannak sütemények, amelyek egy egész napot képesek megszelídíteni. Ez a tallér éppen ilyen: egy pici, kerek szelete az otthonosságnak, amely a tenyeredbe simul – s vele együtt a béke is.

Illatos almás tallér

Hozzávalók 16 tallérhoz: 1 tojás, 6 dlg cukor, csipetnyi só, 1 csomag vaníliás cukor,  15 dkg vaj, 3 evőkanál görögjoghurt, 2 evőkanál kukoricakeményítő, 35 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor. A töltelékhez: 2 alma, 2 evőkanál cukor, késhegynyi őrölt fahéj, 1,5 dkg vaj.

Elkészítése: A tojást alaposan felverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadjuk az olvasztott vajat, a görögjoghurtot és a keményítőt. Alaposan összekeverjük, majd hozzádolgozzuk a sütőporral átszitált lisztet és ruganyos tésztát gyúrunk belőle. Fél órára hűtőszekrénybe tesszük. Közben az almát meghámozzuk, negyedekre cágjuk, eltávolítjuk a magházat és apró kockákra vágjuk, Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beletesszük az almát, a cukrot, fahéjjal főszerezzük és addig főzzük, amíg a leve elfő. A tésztából egy teniszlabdányit lecsípünk, a többit kinyújtjuk, korongokat szaggatunk belőle, minden korongnak az ujjainkkal peremet csippentünk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük ezeket, egyenletesen elosztjuk rajtuk az almát, a maradék tésztát ráreszeljük. 180 fokos sütőben 35 perc alatt pirosra sütjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.