Mindig egy kicsit másképp

Bevallom, gyakran elragad a hév és olyasmit is megkívánok, ami nem magyaros, aminek semmi köze nincs a hagyományos étkezéseinkhez. Legeslegjellemzőbb példája ennek a pizza. Ez az az étel, amire sehogysem tudom ráhúzni, hogy gyerekkoromban is így készítettük... mert az én gyerekkoromban fogalmam sem volt arról, hogy a pizza létezik. Aztán kapcsolatba kerültem ezzel a fogással és hamar eldöntöttem, hogy szeretem. Gyakorlatilag mindegy mi van rajta feltétnek, ha szeretem. lehet sonkás, sajtos, megtúröm rajta a gombát, szalámit, kukoricát. kolbászt, telemeát, bazsalikomot.

Aztán az idők folyamán megbarátkoztam a lepényekkel is, melyeknek nem kelt tésztája van, mint a pizzának, hanem egy teljesen más, vajas tésztás alapja, de a feltét ebben az esetben is vatiálható. A francia konyha remekeként quiche néven híresültek el. Egy balatoni kirándulás során a langallóval is megismerkedtem, amit magyar pizzaként tartanak számon, a különbség a tésztában és a feltétben rejlik. A tészta ez esetben vastagabb kenyértészta, a feltét pedig magyarosabb: sült szalonna, hagyma, tejföl. Rögtön megszerettem.

Ezen a nyáron pedig a rövid filmek egy új világot nyitottak meg előttem: az alap valamilyen főtt zöldség, amit összezúznak és erre kerül a feltét, amit kedvünk szerint variálhatunk, ízesíthetünk, végül pedig a sütőben összesütve egy ízletes „lepény” lesz a végeredmény. Aki ismer sejtheti, hogy azonnal kedvet kaptam a kísérletezésre és a magam változatában alapként az újkrumpli, feltétként pedig csupa magyaros összetevő jelent meg . Így alkottam meg a magam leépnyét: krumplis alapon hagymás, juhtúrós és sonkás feltéttel, baconnal megfejelve és reszelt sajttal nemesítve. Jól hangzik? Annyira jól sikerült, hogy morzsa nem maradt belőle. Mutatom!

Sajtos-szalonnás krumplilepény

Hozzávalók 2 személyre: 25 dkg újkrumpli, 2 kisebb fej hagyma, 1 cikk fokhagyma, 10 dkg apró kockára vágott sonkaszalonna, 2 tojás, 10 dkg juhtúró, 10 dkg bacon, 10 dkg reszelt sajt, 1 evőkanál provancei fűszerkeverék.

Elkészítése: A krumplit alaposan megmossuk, ahol szükséges meg is kapargatjuk, majd sós vízben puhára főzzük. Amikor kész, egy tortaformát sütőpapírral kibélelünk, belehelyezzük a krumplikat és egy pohár aljával szétnyomjuk, hogy a forma alját teljesen belepje. A kockára vágott sonkaszalonnát jól megsütjük, hozzáadjuk a megtisztított, felszeletelt hagymát, a felaprított fokhagymát és jól összepároljuk, majd hagyjuk kihűlni. A tojásokat felverjük, hozzákeverjük a juhtúrót és a dinsztelt hagymát, a fűszerkeveréket,jól összedolgozzuk, majd rátöltjük a krumplialapra. A tetejét kirakjuk a vékonyra szeletelt baconnel és forró sütőben 40 percig sütjük. Amikor kész, megszórjuk a reszelt sajttal és újabb 10 percre visszatoljuk a sütőbe, amíg a sajt ráolvad.

Friss paradicsommal tálaljuk

 

Valami új... valami régi

 

A nyárelő egyik legnagyobb dobása az újkrumpli. Ezek a diónyi, zsenge gumók olyan új távlatokat nyitnak a konyhában, amiknek semmi sem szabgat határt. Egy kis leleményességgel, fantáziával szinte minden nap új étel kerülhet az asztalra és még a hámozással sem kell annyit vesződni, mint az év többi szakában. Én mindig izgalommal vetem bele magam az újkrumplis receptekbe. Valahol mélyen még felsejlik bennem a gyerekkor krumplikapálós korszaka, amikor az alig kinőtt növényt gyomtalanítottuk, a tövét feltöltöttük, sőt még arra is emlékszem, amikor nem voltak vegyszerek és a kertben sorjázó krumpliültetvényről kézzel szedegettük le a csíkos páncélú krumplibogarakat.

Melegség járja át a szívem, amikor meglátom a piacon a kis gumókat és elkap a nosztalgia, hiszen valamikor, így július táján nem a piacra, hanem a ház mögötti kertbe kellett krumplibeszerző útra menni. Talán emiatt is rajongok érte, és az otthon tanult klasszikus ételek mellett szívesen próbálok ki minden évben valami újat, akár többet is. Vitaminokban és ásványi anyagokban jóval gazdagabb a telet átvészelt krumplihoz képest: magas a víztartalma, alacsony a keményítőtartalma, ennél fogva pedig energiatartalma is csak töredéke a sima burgonyáénak, így diétázók is bátran fogyaszthatják.

Az újkrumpli héjastul elkészítve a legfinomabb, de ha ragaszkodnánk a héj nélküli újrumplihoz, akkor víz alatti dörzsöléssel vagy kaparással tisztítsuk, véletlenül se hámozzuk, mert héja is egészséges és ehető!

Szuper alapanyag sült, serpenyős vagy tepsis krumpliköretekhez, egytálételekhez, de a főzelék vagy a krumplisaláta is isteni lesz belőle.

Az elmúlt héten már írtam, hogy a darabolt csirkemellből kiválogattam a legszebbeket és befűszerezve félretettem, majd újkrumplival készítettem el. Ezt mutatom most meg, nagyon tartalmas, gazdag ízvilágú ebéd lett belőle, szeretettel ajánlom, készítsétek el!

Csirkehúsos újkrumpli egytál

Hozzávalók 2 személyre: 25 dkg újkrumpli, 10 dkg sárgarépe, 20 dkg kockára vágott csirkemell, 5-6 cikk fokhagyma, 2 zsenge friss újhagyma, 1 evőkanál só,1 evőkanál ételízesítő, csipetnyi bors, 1 teáskanál kakukkfű,1 teáskanál pirospaprika, 1 dl rozé, 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál olívaolaj.

Elkészítése: A felkockázott csirkemellet beletesszük egy dobozba, teszünk rá egy teáskanál sót, 1 teáskanál pirpspaprikát, csipetnyi frissen őrölt borsot, 1 evőkanál olívaolajat, a dobozt lefedjük, jól összerázzuk és másnapig a hűtőszekrénybe tesszük.

Egy hőálló tálat alaposan kikenünk zsírral, beleszórjuk a megtisztított, karikára vágott sárgarépát, a negyedekbe vágott megtisztított hagymát, a fokhagymacikkeket és a megmosott, kettőbe vágott újkrumplit. Ételízesítővel, kakukkfűvel főszerezzük, majd ráfektetjük a bepácolt csirkemellkockákat. Felöntjük a rozéval. Egy megfelelő méretű sütőpapírdarabot víz alatt összegyűrünk, majd kisimítva befedjük vele az edényt. Forró sütőben 50-60 percig sütjük. Friss paradicsommal tálaljuk.

 

Vártalak...

„Vártalak, sokat vártalak, minden magányos éjszakán megálmodtalak...” – tegye fe a kezét, aki nem így érez a fizetésével kapcsolatban. Akinek lent maradt a keze, az nagyon szerencsés, sajnos én nem tartozom ebbe a kategóriába. Valamivel jobban bánok a pénzzel, mint diákkoromban, amikor a heti zsebpénzem már hétfőn elfogyott a könyvesboltban, de akkor még péntekig volt ki etessen. Ma már nekem kell arról gondoskodnom, hogy jusson az asztalra minden nap betevő falat. Igaz, hogy könyvesbolt sincs a városban, szerencsére, mert minden bizonnyal inkább könyvek kerülnének az asztalra.

 De azért gyakran előfordul, hogy ki van számolva a kosztpénz, bevallom eléggé szűkösen, hiszen sosem az volt a lényeg, hogy degeszre együk magunkat. Olyankor pedig nincs mese, olcsó ételeket kell készíteni, olcsó alapanyagokból. Annyi gyakorlatot szereztem már ebben, hogy többnyire még így is finom lesz, lényeg a leleményesség és a lendület.

Ha arról van szó, hogy olcsó alapanyagokat kell vásárolni, az idősebb korosztály rögtön megmondja, hogy a piacra kell menni. Mert a piacon jó minőségű árut vehetünk olcsóbban, és az sem mellékes, hogy sok esetben maguk a termelők kínálják ezeket, tehát attól sem kell félnünk, hogy az egészségünket veszélyeztetjük.

Nem csak zöldséget és gyümölcsöt érdemes a piacon vásárolni, hanem húsárut is. Most fedeztem fel például, hogy a baromfihúst árusító pultnál vagdalt csirkemell is kapható, jóval olcsóbban, mint az egy darabban forgalomba hozott. A különbség csak az, hogy fel van darabolva. Attól még remekül felhasználható és jól sejti, aki arra gondol, hogy amint megláttam, beizzította a fantáziámat így vettem is belőle fél kiló csirkemell árán egy egész kilót és rögtön két éltel is készült belőle.

A már amúgy is eléggé kicsi darabokból a szebbeket befűszereztem és félretettem, a nagyon apró részeket egészen kicsire vagdaltam és elkészítettem belőle ezt a nagyon finom, izgalmasan szép húsgolyót, amit örömmel fogyasztottunk el. 

Színes csirkehúsgolyók

Hozzávalók 2 személyre: 35 dkg nagyon aprótra vágott csirkemell, 10 dkg apróra vágott kápia paprika, 1 kisebb fej apróra vágott hagyma, 1 nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöld, 2 tojás, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál bors, 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítése: A nagyon apróra vágott hozzávalókat keverőtálba tesszük, Hozzáadjuk a fűszereket, a tojást, a lisztet és a zsemlemorzsát. Alaposan összedolgozzuk, mad vizes kézzel gombócokat formálunk a masszából. Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, beletesszük a golyókat, kicsit lenyomkodjuk, majd mindkét oldalukat ropogós pirosra sütjük. Tetszőleges körettel tálaljuk. Ha marad belőle, hidegen is nagyon finom.

 

Színek, ízek, illatok

Van nekem egy kosaram. Olyankor szoktam elővenni, amikor a piacra megyek portyázni és addig meg sem állok, amíg meg nem töltöm mindenféle földi jóval. Nem véletlenül használom, hiszen segít abban, hogy ne vásároljak túl sokat, éppen csak annyi fér bele, amit pár nap alatt fel tudok használni. Abból a szempontból is hasznos, hogy nem kell minden egyes áruhoz műanyag tasakot kérni, amit csak eldob az ember, vagy gyűjtögeti valahol egy félreeső fiókban, amíg meg nem unja és végül mégis megszabadul tőle. Ráadásul rendszerezni is segít: először azokat a zöldségeket veszem meg, amik nehezebbek, ezek kerülnek az aljára és ahogy haladok a pultok között, lassan belekerülnek a törékeny, színes gyümölcsök, fűszernövény csokrok. Közben találkozunk azokkal is, akik a zöldségeket termesztették, jó látni, ahogy féltő gondoskodással halmozzák a terményeiket a pultra, figyelik, hogyan válogatunk. Lehet közben kapcsolódni, beszélgetni. Nagyon csodálom a termelőket, hiszen olyan tudás birtokában vannak, ami évről-évre csodát terem és ezt a csodát rakhatom a kosaramba. Mindig nagy öröm itthon kipakolni és mindennek megkeresni a helyét, rendeltetését.

Ma is elővettem a kosaram és piacoztam egy nagyot. Bár máskor nem igazán szoktam, most előre elterveztem, hogy miket keresek. Legelőször két szép tököt vettem. Nem cukkinit, hanem világos, hosszúkás főzőtököt, olyat, ami gyerekkoromban rengeteg termett otthon a kertben. Egy múlt rendszerből ránk öröklődött vicc kapcsán anyukám scornicești uborkának nevezte. Nagyon fantáziadúsan tudta felhasználni, soha nem untunk rá. Biztos tudta azt is, hogy rendkívül tápláló és egészséges zöldség, amely számos jótékony hatással bír az emberi szervezetre. Azt már a világhálón kutattam fel, hogy évszázadok óta fogyasztják, és az egészségügyi előnyei révén egyre növekvő népszerűségnek örvend. Nálam is.

Ha elkezdődik a szezonja leginkább rántva szeretjük, de most arra gondoltam, hogy egy kicsit másképp készítem el, ebben a hőségben nem igazán akartam megtölteni a házat égett olajszaggal. Nem is bántam meg, egy könnyed és egyszerű étel készült belőle, ráadásul szemet gyönyörködtető látványt is nyújtott paradicsomszeletekkel és oregánólevelekkel tálalva. Érdemes elkészíteni.

Ropogós tökhasábok

Hozzávalók 2 személyre: 1 nagyobb főzőtök, 2 tojás, 4 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 10 dkg juhtúró (ehelyett reszelt parmezány is használhatunk), só, bors, 1 evőkanál povancei fűszerkeverék.

Elkészítése: A tököt alaposan mossuk meg, majd hosszában kettőbe vágjuk, a maghvakat kanállal kikaparjuk, végül meghámozzuk és hasábokra daraboljuk. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a juhtúró felét, 1 evőkanálnyi lisztet, 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát, sót, borsot, a fűszerkeveréket és alaposan összekavarjuk. A tökhasábokat alaposan beleforgatjuk ebbe a masszába, meghempergetjük zsemlemorzsában is, sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük. Megszórjuk a maradék túróval és 220 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt pirosra sütjük. Kiváló vendégváró falat is lehet, mártogatósokat kínálhatunk mellé.

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

 

Kötöznivaló...

Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni.

Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. 

Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam.

Vajban párolt fokhagymás spárga

Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma

Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük.

Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

Ha van barackod

 

Ha van barackod

Ilyenkor júniusban, ha van barackod, akkor valóban boldog ember vagy. És nem akármilyen gyümölcsre gondolok ám, hanem egy igazi, lédús, illatában és aromájában is ellenállhatatlan kajszibarackra, ami csakis azért pattant ki a rügyből, gyűjtötte a báját virágba és duzzadt gyümölccsé, miközben hagyta, hogy a nap belecsókolja az édes íz ellenállhatatlan csábítását, hogy te beleharapj. Megízleld, és lehet, hogy annyira meglep az íze, hogy egy lehelletnyit nem figyelsz oda és lecsorog az álladon a leve...

Volt nekem ilyen barackom és boldog, ízekben, illatokban gazdag gyerekkorom is. Nagymamámnál töltöttük a nyár elejét, barackot szedtünk és lekvárt főztünk belőle, amit üvegekben, kidunsztolva vittünk haza, hogy az ünnepek alkalmával belekerüljön a süteményekbe. Vagy egyszerűen csak egy forróságba fulladt nyári vasárnapon kornázza meg a vele ízesített diós süti az ebédet, amit nem is akkor, hanem csak az ebéd utáni lustálkodásból magunkhoz térve egy terebélyes fa árnyékába majszoltunk el a könyv fölé hajolva. Ma is hallom a csöndet, amibe csirkék csipogása, álmos falusi neszek és a mozdulatlanná forrósodott levegő visszatartott lélegzete keveredik. Csak a fa törzsén fürgén szaladó hangyák kétségbeesett ügyködése lóg ki a képből, nézem őke és a mai napig sem értem hová kell rohanniuk vasárnap kora délután.

Igen, ez mind-mind benne van a barackban, amit, ha meglátok, ilyenkor nyár elején a boltban vagy a piacon, elindítja bennem az emlékezés pörgő filmkockáit. Megsimogatom a gyümölcsöket, magamba szívom az illatukat és emlékezem, aztán jól felpakolok belőlük, hogy hazavigyem és  újabb emlékeket teremtsek a jelen álmos vasárnap délutánjai számára.

Barackos túrós

Hozzávalók: 4  tojás, 15 dkg cukor, 25 dkg liszt, 1 dl tej, 1 dl olaj, 1 mokkáskanál sütőpor, csipet só, 25 dkg túró, 4 dkg cukor, 4 dkg búzadara, 1 tojás sárgája, 15 dkg kajszibarack, 1  citrom reszelt héja.

Elkészítés: A négy tojást a kristálycukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a sót, majd apránként hozzákeverjük tejet, az olajat és beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. Az így készült keveréket sötőpapírral bélelt tepsibe töltjük, elegyengetjük. A túrót a cukorral, búzadarával, tojássárgájával és a citromhéj felével krémesre keverjük, majd egy kiskanállal, foltokban a tészta tetejére pöttyözzük. A barackot megmossuk, kimagozzuk és vékony szeletekre vágjuk, majd azokra a helyekre rakosgatjuk, ahová nem került túró. Reszelünk még rá a citrom hájából, megszórjuk cukorral és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni, majd felszeletelve, porcukorral meghintve kínáljuk.