2016. május 19., csütörtök

Itt jártam, ezt ettem


 Málta, a szabadulás szigete



Amikor Pál apostol hajótörést szenvedett a Földközi tengeren, Málta partjainál ért szárazföldre, ahol mintegy három hónapot töltött el, a helybéliek szerető gondoskodásától övezve. A világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független országa. A törpeállam ezek mellett az Európai Unió legkisebb tagállama.
Nevét a Kr. e. 700-ban megszálló föniciaiaktól kapta, akik a főszigetet Malet-nak, „biztonságos kikötő”-nek nevezték el. Mert bizony a törpeállam nem is egy, hanem több szigetből áll, melyek közül ma már csak három: Málta, Gozo és Comino lakott.
Nagy öröm volt számomra, hogy egy Erasmus + program keretében, melyet a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum bonyolít le A turisztikai alapszolgáltatásokban dolgozó diákok szakmai képességeinek fejlesztésében használt értékelési eszközök címmel, két kollégámmal együtt Máltára látogathattam és elmerülhettem a varázslatos kis szigetország gasztronómiájában, kultúrájában.
Már a megérkezés igazi meglepetés volt, hiszen az itthoni tél után Máltán kellemes tavaszias időjárás fogadott, 20 Celsius fok csábított arra, hogy azonnal megszabaduljunk a kabátunktól és belevessük magunkat a pezsgő életű kis sziget világába. Kicsit meglepődtünk azon, hogy rajtunk kívül szinte senki nem jár gyalog, pedig bevehetők a távolságok. A helybéliek mégis saját autóikkal közlekednek, vagy a tömegközlekedési eszközöket választják. A jegy nem drága és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni. A tömegközlekedés különleges eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók
A brit uralom idejéről (1883–1931) megmaradt furcsaság a jobbkormányos közlekedés, ami bizony nem kis gondot okozott nekem, amikor át kellett menni a forgalmasabb utcákon. Ennek ellenére nagyon élveztük a sétákat, melyek szinte minden alkalommal egy vendéglő felkutatásában csúcsosodtak ki.
A kutatást szó szerint kell érteni, ugyanis elég nehéz volt vendéglőre bukkani a birtokunkba vett városrészben (San Gwan), a kikötőig kellett elsétálni, ha megéheztünk. Szerettünk volna minden alkalommal valamilyen helyi specialitást megismerni, de nem sikerült. A máltai konyhára erős olasz hatás jellemző, így inkább olaszosan étkezhettünk, bár megkóstoltuk a finom helyi sajtokat és a híres fehér máltai olajbogyót, és a helyiek büszkeségéből, a máltai narancsból facsart friss levet is.
Ott tartózkodásunk alatt végig bűvöletbe ejtettek a hatalmas kaktuszok, melyeknek édes, piros gyümölcsét többször is megkóstoltuk. Úgy szedtük az utak mentén, mint itthon az almát. A helybéliek is nagyon szeretik bár ők inkább lekvárt vagy pálinkát, likőrt készítenek belőle.
Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetkilométerenként körülbelül 1309 lakossal. A lakosok 89%-a városon él, a települések szinte egymásba érnek, az ember észre sem veszi mikor ér egyik településről a másikra. Szinte mindenütt sárga kőből készült építményeket látunk. Olyan megalitikus építmények is vannak a szigeten, amelyek az egyiptomi piramisoknál 1000 évvel öregebbek. A régi fővárosban Mdinában a várost védő falon megfigyelhetők az egyes korok nyomai, a lerombolt falakat újra ás újra megerősítették, szabad szemmel is nyomon követhetők a kövek állagában és színében tapasztalható különbségek.

A turista, ha ismeri az angol nyelvet nagyon jól elboldogul a szigeteken, hiszen Málta két hivatalos nyelve a máltai (egy, a sémi nyelvcsaládba tartozó nyelv) és az angol. Az ország törvény szerinti államvallása a katolikus. A helybéliek büszkék rá, hogy egyházukat maga Pál apostol alapította, az egyik legrégebbi katolikus közösség Európában. Idegenvezetőnk elmesélte azt is, hogy a máltaiak ma sem értik, hogy Pál apostol miért nem küldött soha tanításokat a máltai keresztény tanítványoknak.
A nem városon élő lakosok mezőgazdasággal foglalkoznak, bár nagyon kevés az erre alkalmas terület, leginkább Gozón van lehetőség a föld megművelésére, a gazdák a kedvező éghajlat miatt, akár többször is szüretelnek, paradicsomot például egy évben kétszer, háromszor.
Málta fővárosa Valletta. A város Jean Valette nagymesterről lett a sziget fővárosa. Máltát 1530-ban V. Károly császár ajándékozta a Máltai lovagrendnek, s a lovagok minden évben kötelesek voltak Szicília kormányzójának egy máltai sólymot ajándékozni. Ma már a lovagoknak csak képviseletük működik a szigeten. A mai Valletta lakosainak száma nem sokkal haladja meg a nyolcezret, a körülötte elterülő külvárosok lakossága viszont 200 ezer körül van, míg Málta összlakossága 362 ezer fő.
Valletta minden látványossága, erődítménye, palotái és templomai, de lakóházai is a lovagkort idézik. 
Ami nagyon lelkesített, hogy betévedtünk egy csoki boltba is, ahol nagyon jó minőségi kézműves csokit lehetett vásárolni.
Málta legsúlyosabb gondja az ivóvízhiány. A szigeten nincs egyetlen folyó vagy állóvíz sem. A téli csapadék nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a fele tengervíz sótalanító üzemekből származik.
Kalandozásaink során gyakran láttunk utcai gyümölcsárusokat, vagy apró, családi boltokat, ahol friss zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni, a híres máltai narancstól a kaktuszgyümölcsön át az egzotikus gyümölcsökig.

Megkóstoltam, ajánlom:

Maltese biscuits: máltai keksz. Finom rágcsálnivaló. Ezek a kör alakú vagy párna formájú falatkák búzalisztből, vízből, sóból és sütőporból készülnek, így kellemesen zsírszegények, ezért könnyen emészthetők.
Pastizzi: Töltött levelestészta-tasakok. Szicíliából származó péktermék. Pikáns, laktató sajtos tészta. A formája a mi szerelmeslevelünkre emlékeztet, de a tésztája sós, és túróval vagy a szigeten termő, különlegesen nagy szemű, zöld, főtt babbal töltik meg. Úton-útfélen melegen kínálják. Legjobb, ha forrón fogyasztjuk, így különösen aromás. Létezik rikottás, spenótos, törött borsós, húsos és tonhalas változata is.
Fagyi: Nagyon finom fagyit ettem, bár nem vagyok rajongója ennek a nyalánkságnak, Máltán kimondottan ízlett. Krémesen olaszos, egyszerűen tökéletes volt.
Ravjul: ravioli. A ravjult Máltán búzadara-tésztából készítik, ez öleli körbe a friss rikottából és apróra vágott petrezselyemből készült tölteléket. Fűszeres paradicsommártással tálalják, a paradicsomszószban darált hús is van. Vigyázni kell azonban az adagokkal. Hatalmasak!
Bigilla: vastag disznóbab pástétom fokhagymával.
Pudina tal-hobz:  Ezt a jellegzetes máltai édességet kenyérből, cukorból, narancshéjból, kakaóból, vaníliából, damaszkuszi mazsolából, kevés szerecsendióból, tojásból és tejből készítik. Hidegen vagy melegen tálalják, általában sűrű vaníliaszósszal.
A helyi italok közül pedig kimondottan ajánlott megkóstolni a CISK-et, a máltai sört és a limoncellót.

Így készül a bigilla:
Hozzávalók: 50 dkg nagy szemű bab (Máltán disznóbab), 2 dl olívaolaj, 1 csokor apróra vágott petrezselyem, 4 cikk fokhagyma, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, bors ízlés szerint.

Elkészítése: A babot megmossuk, majd szódabikarbónás, sós vízben egy éjszakán át áztatjuk. Letöltjük róla a vizet, átmossuk, annyi vízben hogy jól ellepje, feltesszük főni, és puhára főzzük. Leöntjük róla a vizet, tálba tesszük, összetörjük, majd a többi hozzávalóval együtt krémesre kavarjuk.










1 megjegyzés:

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...