2016. május 19., csütörtök

Itt jártam, ezt ettem


 Málta, a szabadulás szigete



Amikor Pál apostol hajótörést szenvedett a Földközi tengeren, Málta partjainál ért szárazföldre, ahol mintegy három hónapot töltött el, a helybéliek szerető gondoskodásától övezve. A világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független országa. A törpeállam ezek mellett az Európai Unió legkisebb tagállama.
Nevét a Kr. e. 700-ban megszálló föniciaiaktól kapta, akik a főszigetet Malet-nak, „biztonságos kikötő”-nek nevezték el. Mert bizony a törpeállam nem is egy, hanem több szigetből áll, melyek közül ma már csak három: Málta, Gozo és Comino lakott.
Nagy öröm volt számomra, hogy egy Erasmus + program keretében, melyet a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum bonyolít le A turisztikai alapszolgáltatásokban dolgozó diákok szakmai képességeinek fejlesztésében használt értékelési eszközök címmel, két kollégámmal együtt Máltára látogathattam és elmerülhettem a varázslatos kis szigetország gasztronómiájában, kultúrájában.
Már a megérkezés igazi meglepetés volt, hiszen az itthoni tél után Máltán kellemes tavaszias időjárás fogadott, 20 Celsius fok csábított arra, hogy azonnal megszabaduljunk a kabátunktól és belevessük magunkat a pezsgő életű kis sziget világába. Kicsit meglepődtünk azon, hogy rajtunk kívül szinte senki nem jár gyalog, pedig bevehetők a távolságok. A helybéliek mégis saját autóikkal közlekednek, vagy a tömegközlekedési eszközöket választják. A jegy nem drága és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni. A tömegközlekedés különleges eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók
A brit uralom idejéről (1883–1931) megmaradt furcsaság a jobbkormányos közlekedés, ami bizony nem kis gondot okozott nekem, amikor át kellett menni a forgalmasabb utcákon. Ennek ellenére nagyon élveztük a sétákat, melyek szinte minden alkalommal egy vendéglő felkutatásában csúcsosodtak ki.
A kutatást szó szerint kell érteni, ugyanis elég nehéz volt vendéglőre bukkani a birtokunkba vett városrészben (San Gwan), a kikötőig kellett elsétálni, ha megéheztünk. Szerettünk volna minden alkalommal valamilyen helyi specialitást megismerni, de nem sikerült. A máltai konyhára erős olasz hatás jellemző, így inkább olaszosan étkezhettünk, bár megkóstoltuk a finom helyi sajtokat és a híres fehér máltai olajbogyót, és a helyiek büszkeségéből, a máltai narancsból facsart friss levet is.
Ott tartózkodásunk alatt végig bűvöletbe ejtettek a hatalmas kaktuszok, melyeknek édes, piros gyümölcsét többször is megkóstoltuk. Úgy szedtük az utak mentén, mint itthon az almát. A helybéliek is nagyon szeretik bár ők inkább lekvárt vagy pálinkát, likőrt készítenek belőle.
Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetkilométerenként körülbelül 1309 lakossal. A lakosok 89%-a városon él, a települések szinte egymásba érnek, az ember észre sem veszi mikor ér egyik településről a másikra. Szinte mindenütt sárga kőből készült építményeket látunk. Olyan megalitikus építmények is vannak a szigeten, amelyek az egyiptomi piramisoknál 1000 évvel öregebbek. A régi fővárosban Mdinában a várost védő falon megfigyelhetők az egyes korok nyomai, a lerombolt falakat újra ás újra megerősítették, szabad szemmel is nyomon követhetők a kövek állagában és színében tapasztalható különbségek.

A turista, ha ismeri az angol nyelvet nagyon jól elboldogul a szigeteken, hiszen Málta két hivatalos nyelve a máltai (egy, a sémi nyelvcsaládba tartozó nyelv) és az angol. Az ország törvény szerinti államvallása a katolikus. A helybéliek büszkék rá, hogy egyházukat maga Pál apostol alapította, az egyik legrégebbi katolikus közösség Európában. Idegenvezetőnk elmesélte azt is, hogy a máltaiak ma sem értik, hogy Pál apostol miért nem küldött soha tanításokat a máltai keresztény tanítványoknak.
A nem városon élő lakosok mezőgazdasággal foglalkoznak, bár nagyon kevés az erre alkalmas terület, leginkább Gozón van lehetőség a föld megművelésére, a gazdák a kedvező éghajlat miatt, akár többször is szüretelnek, paradicsomot például egy évben kétszer, háromszor.
Málta fővárosa Valletta. A város Jean Valette nagymesterről lett a sziget fővárosa. Máltát 1530-ban V. Károly császár ajándékozta a Máltai lovagrendnek, s a lovagok minden évben kötelesek voltak Szicília kormányzójának egy máltai sólymot ajándékozni. Ma már a lovagoknak csak képviseletük működik a szigeten. A mai Valletta lakosainak száma nem sokkal haladja meg a nyolcezret, a körülötte elterülő külvárosok lakossága viszont 200 ezer körül van, míg Málta összlakossága 362 ezer fő.
Valletta minden látványossága, erődítménye, palotái és templomai, de lakóházai is a lovagkort idézik. 
Ami nagyon lelkesített, hogy betévedtünk egy csoki boltba is, ahol nagyon jó minőségi kézműves csokit lehetett vásárolni.
Málta legsúlyosabb gondja az ivóvízhiány. A szigeten nincs egyetlen folyó vagy állóvíz sem. A téli csapadék nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a fele tengervíz sótalanító üzemekből származik.
Kalandozásaink során gyakran láttunk utcai gyümölcsárusokat, vagy apró, családi boltokat, ahol friss zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni, a híres máltai narancstól a kaktuszgyümölcsön át az egzotikus gyümölcsökig.

Megkóstoltam, ajánlom:

Maltese biscuits: máltai keksz. Finom rágcsálnivaló. Ezek a kör alakú vagy párna formájú falatkák búzalisztből, vízből, sóból és sütőporból készülnek, így kellemesen zsírszegények, ezért könnyen emészthetők.
Pastizzi: Töltött levelestészta-tasakok. Szicíliából származó péktermék. Pikáns, laktató sajtos tészta. A formája a mi szerelmeslevelünkre emlékeztet, de a tésztája sós, és túróval vagy a szigeten termő, különlegesen nagy szemű, zöld, főtt babbal töltik meg. Úton-útfélen melegen kínálják. Legjobb, ha forrón fogyasztjuk, így különösen aromás. Létezik rikottás, spenótos, törött borsós, húsos és tonhalas változata is.
Fagyi: Nagyon finom fagyit ettem, bár nem vagyok rajongója ennek a nyalánkságnak, Máltán kimondottan ízlett. Krémesen olaszos, egyszerűen tökéletes volt.
Ravjul: ravioli. A ravjult Máltán búzadara-tésztából készítik, ez öleli körbe a friss rikottából és apróra vágott petrezselyemből készült tölteléket. Fűszeres paradicsommártással tálalják, a paradicsomszószban darált hús is van. Vigyázni kell azonban az adagokkal. Hatalmasak!
Bigilla: vastag disznóbab pástétom fokhagymával.
Pudina tal-hobz:  Ezt a jellegzetes máltai édességet kenyérből, cukorból, narancshéjból, kakaóból, vaníliából, damaszkuszi mazsolából, kevés szerecsendióból, tojásból és tejből készítik. Hidegen vagy melegen tálalják, általában sűrű vaníliaszósszal.
A helyi italok közül pedig kimondottan ajánlott megkóstolni a CISK-et, a máltai sört és a limoncellót.

Így készül a bigilla:
Hozzávalók: 50 dkg nagy szemű bab (Máltán disznóbab), 2 dl olívaolaj, 1 csokor apróra vágott petrezselyem, 4 cikk fokhagyma, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, bors ízlés szerint.

Elkészítése: A babot megmossuk, majd szódabikarbónás, sós vízben egy éjszakán át áztatjuk. Letöltjük róla a vizet, átmossuk, annyi vízben hogy jól ellepje, feltesszük főni, és puhára főzzük. Leöntjük róla a vizet, tálba tesszük, összetörjük, majd a többi hozzávalóval együtt krémesre kavarjuk.










1 megjegyzés:

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...