Finomságaim

  Mindig egy kicsit másképp Bevallom, gyakran elragad a hév és olyasmit is megkívánok, ami nem magyaros, aminek semmi köze nincs a hagyományos étkezéseinkhez. Legeslegjellemzőbb példája ennek a pizza. Ez az az étel, amire sehogysem tudom ráhúzni, hogy gyerekkoromban is így készítettük... mert az én gyerekkoromban fogalmam sem volt arról, hogy a pizza létezik. Aztán kapcsolatba kerültem ezzel a fogással és hamar eldöntöttem, hogy szeretem. Gyakorlatilag mindegy mi van rajta feltétnek, ha szeretem. lehet sonkás, sajtos, megtúröm rajta a gombát, szalámit, kukoricát. kolbászt, telemeát, bazsalikomot. Aztán az idők folyamán megbarátkoztam a lepényekkel is, melyeknek nem kelt tésztája van, mint a pizzának, hanem egy teljesen más, vajas tésztás alapja, de a feltét ebben az esetben is vatiálható. A francia konyha remekeként quiche néven híresültek el. Egy balatoni kirándulás során a langallóval is megismerkedtem, amit magyar pizzaként tartanak számon, a különbség a tésztában és a felté...

  Valami új... valami régi   A nyárelő egyik legnagyobb dobása az újkrumpli. Ezek a diónyi, zsenge gumók olyan új távlatokat nyitnak a konyhában, amiknek semmi sem szabgat határt. Egy kis leleményességgel, fantáziával szinte minden nap új étel kerülhet az asztalra és még a hámozással sem kell annyit vesződni, mint az év többi szakában. Én mindig izgalommal vetem bele magam az újkrumplis receptekbe. Valahol mélyen még felsejlik bennem a gyerekkor krumplikapálós korszaka, amikor az alig kinőtt növényt gyomtalanítottuk, a tövét feltöltöttük, sőt még arra is emlékszem, amikor nem voltak vegyszerek és a kertben sorjázó krumpliültetvényről kézzel szedegettük le a csíkos páncélú krumplibogarakat. Melegség járja át a szívem, amikor meglátom a piacon a kis gumókat és elkap a nosztalgia, hiszen valamikor, így július táján nem a piacra, hanem a ház mögötti kertbe kellett krumplibeszerző útra menni. Talán emiatt is rajongok érte, és az otthon tanult klasszikus ételek mellett szívese...

  Vártalak... „Vártalak, sokat vártalak, minden magányos éjszakán megálmodtalak...” – tegye fe a kezét, aki nem így érez a fizetésével kapcsolatban. Akinek lent maradt a keze, az nagyon szerencsés, sajnos én nem tartozom ebbe a kategóriába. Valamivel jobban bánok a pénzzel, mint diákkoromban, amikor a heti zsebpénzem már hétfőn elfogyott a könyvesboltban, de akkor még péntekig volt ki etessen. Ma már nekem kell arról gondoskodnom, hogy jusson az asztalra minden nap betevő falat. Igaz, hogy könyvesbolt sincs a városban, szerencsére, mert minden bizonnyal inkább könyvek kerülnének az asztalra.   De azért gyakran előfordul, hogy ki van számolva a kosztpénz, bevallom eléggé szűkösen, hiszen sosem az volt a lényeg, hogy degeszre együk magunkat. Olyankor pedig nincs mese, olcsó ételeket kell készíteni, olcsó alapanyagokból. Annyi gyakorlatot szereztem már ebben, hogy többnyire még így is finom lesz, lényeg a leleményesség és a lendület. Ha arról van szó, hogy olcsó alapanyagok...

  Színek, ízek, illatok Van nekem egy kosaram. Olyankor szoktam elővenni, amikor a piacra megyek portyázni és addig meg sem állok, amíg meg nem töltöm mindenféle földi jóval. Nem véletlenül használom, hiszen segít abban, hogy ne vásároljak túl sokat, éppen csak annyi fér bele, amit pár nap alatt fel tudok használni. Abból a szempontból is hasznos, hogy nem kell minden egyes áruhoz műanyag tasakot kérni, amit csak eldob az ember, vagy gyűjtögeti valahol egy félreeső fiókban, amíg meg nem unja és végül mégis megszabadul tőle. Ráadásul rendszerezni is segít: először azokat a zöldségeket veszem meg, amik nehezebbek, ezek kerülnek az aljára és ahogy haladok a pultok között, lassan belekerülnek a törékeny, színes gyümölcsök, fűszernövény csokrok. Közben találkozunk azokkal is, akik a zöldségeket termesztették, jó látni, ahogy féltő gondoskodással halmozzák a terményeiket a pultra, figyelik, hogyan válogatunk. Lehet közben kapcsolódni, beszélgetni. Nagyon csodálom a termelőket, hiszen o...