Boros kedvemben
Az élet néha tartogat
meglepetéseket. Ilyen volt számomra az is, hogy nemrég, szombaton kora reggel
kigyalogoltam a szőlőhegyre. Nem is akárhol, hanem Nagyenyeden. Legutóbb vagy
tizenhat éve jártam szőlős közelében és akkor sem a kíváncsiság hajtott, ahogy
most sem. Akkor csak vagánynak tűnt beülni egy terepjáróba és felzötyögni a
badacsonyi szőlőhegyre és ámulva nézni a hatalmas kék víztükröt, amin fehér
vitorlát lengető kis hajók karcoltak alig látható nyomokat... És persze ott
volt a szőlő is, szépen sorjában, zöld levelekkel satöbbi. A borutcában a bort
is megkóstoltam, de nem voltam elragadtatva. Akkor hallottam először a
szürkebarátról, mindenki esküdött rá, hogy milyen kiváló bor, parfümös illata
van, fűszeres ízhatásai. Én meg csak hallgattam és reménykedtem, hogy nem fog
majd tőle fájni a fejem. De fájt. Szakítottam hát egy időre a szőlővel meg a
borral, aztán az évek során igyekeztem, nagyon igyekeztem megszeretni, mert a
kultúrált emberek bort isznak, szép fényes poharakból. És feltétlenül szárazat,
amitől olyan lesz a nyelved, mit a smirgli és egész éjjel iszod majd a vizet,
hogy ne tapadjon össze a szárazságtól a nyelőcsöved. Persze titokban a félédes
és édes fajták felé kacsingattam, nagy rajongója lettem a moldvai boroknak,
olvasgattam ezt-azt a borkészítésről és azt is megtanultam, hogy palackozott
vörösbort ne használjak főzéshez, mert lila lesz tőle az étel.
Aztán pár napja az
Őrhegyen meg aztán a borospincében valami megváltozott. Nem tudom miért...
valahogy másnak láttam már a szőlőt is ott fenn a hegyen. Izgalmasabbnak. Lehet
azért, mert a gazdája mesélt róla. A bőre már most, májusban is aranybarna
volt, mint az olyan embereknek, akik sok időt töltenek a szabadban.
Szeretettel, odaadással beszélt, közben többször végigsimított a mellette álló
tőkén zöldülő leveleken. Később ittam a borát és a hegyen látott szeretetet
éreztem benne. Lehet, hogy fűszeres is volt, meg zamatos is... nem tudom. Erre
majd figyelek a következő palackoknál, amiket kultúráltan elfogyasztok a szép
fényes poharaimból. Csak úgy, boros kedvemben.
Borban párolt spárga tükörtojással
Hozzávalók 2
személyre: 1 kötés spárga, 5 dkg vaj, 5 dkg kékpenészes sajt, 1 dl szürkebarát,
4 tojás, só, 2 cikk fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt tetszés szerint.
Elkészítése: A
spárgát megmossuk és a szárát meghámozzuk, figyelve, hogy ne maradjon rajta fás
rész, majd újra leöblítjük. Egy hőálló tál aljába aprítjuk a vaj felét,
ráfektetjük a spárgát, rámorzsoljuk a kékpenészes sajtot, megsózzuk, felöntjük
a borral. Rákarikázzuk a fokhagymát is, majd lefedve, forró sütőben 25 percig
pároljuk. Kivesszük a sütőből, ráütjük a tojásokat, rászórjuk a sajtot,
vigyázva, hogy ne takarjuk be vele a
tojásokat és újabb 15 percre betesszük a forró sütőbe. Forrón tálaljuk.