Zakuszkaélmény, ha törik, ha szakad

Szomurúan könyveltem el magamban, hogy idén nem főzök zakuszkát... úgy alakultak a körülmények, hogy kamrám sincs, ahol ilyesmit tárolhatnék, lehetőségem se. Onnan a szomorúság, hogy minden évben, miután elkészült az aktuális adag, úgy éreztem, még nem az igazi, jövőre talán még finomabb lesz. Lejegyeztem mások tuti receptjeit, keresgéltem a világhálón, próbálkoztam üstben, fazékban, lassúfőzőben, de valahogy a nagy áttörés még várat magára.

 A más zakuszkája mindig jobb, mint az enyém. Az enyém vagy túl olajos, vagy nem eléggé az, vagy túl krémes, vagy nem áll össze úgy, ahogy kell. Hadd oszlassam el az esetleges félreértéseket, finomnak finom, persze, de nem az az íz, amit keresek.

És itt most nem is tudok az anyukám, nagymamám zakuszkájával jönni, mert ők nem készítettek zakuszkát vagy csak ritkán. A nagy példa itt az a néni, akinél diákéveim alatt laktam. Koszt-kovártélyban, szeretetben és elfogadásban. Nagyon finomakat főzött, többek között zakuszkát is. Hatalmas kertjük volt, egész nap ott dolgozott, a bácsi segített neki, víg kedélyű, kedves emberek voltak, jó volt velük lenni. Lehet, hogy ez a jóllét érzés kapcsolódott össze a zakuszkával? Minden bizonnyal. Erre a közelmúltban döbbentem rá.

Egy családi grillezős vasárnapon lehetőségem adódott elkészíteni a bennem már régen érlelődő, helyben fogyasztható, tárolást nem igénylő zakuszkát. Tökéletes volt. Az íz is, az élmény is. A koraősz minden zamata benne volt a selymes krémben, valóságos ízrobbanást élhettem át minden falattal.

Készítés közben pedig gyönyörködtetett a szépen gondozott kert, odaadással ápolt növények látványa, a színorgia, ahogy a sütőedényben elhelyezkedtek, az illatok, amik a sütőből előkúsztak... és mindez egy elfogadó, szeretetteli közegben, olyan emberek társaságában, akikkel jó lenni. Sikerült olyan élményeket szereznem, amik új zakuszkaemlékekkel is megajándékoztak.

Sütőben sült zakuszka



Hozzávalók: 2 szép nagy padlizsán, 2 kápia paprila, 2 TV paprika, 1 fej fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, 2 fej lilahagyma, 8 közepes méretű paradicsom, 1 bazsalikom ág, 1 rozmaring ág, só, bors, kevés olívaolaj.

Elkészítése: Egy jó napgy tepsit készítünk elő, majd sütőpapírt, amit összegyűrünk, csap alatt megnedvesítjük, beborítjuk vele a tepsi alját. Akkora legyen, hogy majd a tetejére is vissza tudjuk hajtani. A hagymát meghámozzuk, negyedekre vágjuk és elrendezzük a tepsiben. A padlizsánokat megmossuk, hosszában kettőbe vágjuk, majd  jó vastag szeletekre vágjuk és a tepsibe rendezzük. A meghámozott fokhagymacikkeket is a tepsibe rakjuk, a megmosott paradicsommal együtt. 



Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk olívaolajjal, a tetejére tesszük a zöldfűszereket, majd sütőpapírral betakatjuk. Közepes hőfokon 90 percig sütjük.  A paprikát lángon megsütjük, egy edénybe tesszük, megsózzuk, lefedjük, hagyjuk 15 percig hűlni, majd lehúzzuk a héját.



Kivesszük a tepsit a sütőből és a tartalmát óvatosan átrakjuk egy késes aprítóba, vigyázva, hogy a padlizsán és a paradicsom héja ne kerüljön bele. Hozzáadjuk a meghámozott, kicsumázott sültpaprikát is, krémesre daráljuk. Ha szükséges sóval, borssal még ízesíthetjük.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fokhagymás cukkinikrém

Erdélyi meggyleves

Krumplifánk