Zakuszkaélmény, ha törik, ha szakad
Szomurúan könyveltem el magamban, hogy idén nem főzök
zakuszkát... úgy alakultak a körülmények, hogy kamrám sincs, ahol ilyesmit
tárolhatnék, lehetőségem se. Onnan a szomorúság, hogy minden évben, miután
elkészült az aktuális adag, úgy éreztem, még nem az igazi, jövőre talán még
finomabb lesz. Lejegyeztem mások tuti receptjeit, keresgéltem a világhálón,
próbálkoztam üstben, fazékban, lassúfőzőben, de valahogy a nagy áttörés még
várat magára.
A más
zakuszkája mindig jobb, mint az enyém. Az enyém vagy túl olajos, vagy nem
eléggé az, vagy túl krémes, vagy nem áll össze úgy, ahogy kell. Hadd oszlassam
el az esetleges félreértéseket, finomnak finom, persze, de nem az az íz, amit
keresek.
És itt most nem is tudok az anyukám, nagymamám
zakuszkájával jönni, mert ők nem készítettek zakuszkát vagy csak ritkán. A nagy
példa itt az a néni, akinél diákéveim alatt laktam. Koszt-kovártélyban,
szeretetben és elfogadásban. Nagyon finomakat főzött, többek között zakuszkát
is. Hatalmas kertjük volt, egész nap ott dolgozott, a bácsi segített neki, víg
kedélyű, kedves emberek voltak, jó volt velük lenni. Lehet, hogy ez a jóllét
érzés kapcsolódott össze a zakuszkával? Minden bizonnyal. Erre a közelmúltban
döbbentem rá.
Egy családi grillezős vasárnapon lehetőségem adódott elkészíteni
a bennem már régen érlelődő, helyben fogyasztható, tárolást nem igénylő
zakuszkát. Tökéletes volt. Az íz is, az élmény is. A koraősz minden zamata
benne volt a selymes krémben, valóságos ízrobbanást élhettem át minden
falattal.
Készítés közben pedig gyönyörködtetett a szépen
gondozott kert, odaadással ápolt növények látványa, a színorgia, ahogy a
sütőedényben elhelyezkedtek, az illatok, amik a sütőből előkúsztak... és mindez
egy elfogadó, szeretetteli közegben, olyan emberek társaságában, akikkel jó
lenni. Sikerült olyan élményeket szereznem, amik új zakuszkaemlékekkel is
megajándékoztak.
Sütőben sült zakuszka
Hozzávalók: 2 szép nagy padlizsán, 2 kápia paprila, 2 TV
paprika, 1 fej fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, 2 fej lilahagyma, 8 közepes méretű
paradicsom, 1 bazsalikom ág, 1 rozmaring ág, só, bors, kevés olívaolaj.
Elkészítése: Egy jó napgy tepsit készítünk elő, majd sütőpapírt, amit összegyűrünk, csap alatt megnedvesítjük, beborítjuk vele a tepsi alját. Akkora legyen, hogy majd a tetejére is vissza tudjuk hajtani. A hagymát meghámozzuk, negyedekre vágjuk és elrendezzük a tepsiben. A padlizsánokat megmossuk, hosszában kettőbe vágjuk, majd jó vastag szeletekre vágjuk és a tepsibe rendezzük. A meghámozott fokhagymacikkeket is a tepsibe rakjuk, a megmosott paradicsommal együtt.
Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk olívaolajjal, a tetejére
tesszük a zöldfűszereket, majd sütőpapírral betakatjuk. Közepes hőfokon 90
percig sütjük. A paprikát lángon
megsütjük, egy edénybe tesszük, megsózzuk, lefedjük, hagyjuk 15 percig hűlni,
majd lehúzzuk a héját.
Kivesszük a tepsit a sütőből és a tartalmát óvatosan
átrakjuk egy késes aprítóba, vigyázva, hogy a padlizsán és a paradicsom héja ne
kerüljön bele. Hozzáadjuk a meghámozott, kicsumázott sültpaprikát is, krémesre
daráljuk. Ha szükséges sóval, borssal még ízesíthetjük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése