Lecsós kosárkák- az ízek fészkei
A szilvás gombóccal nem igazán foglalkoznék, már csak azért
sem, mert mások dalt írtak róla... meg azért sem, mert mindenki el tudja
készíteni. Aki még nem próbálta, az is tudja. csak még nem tudja, hogy tudja.
Én 12 éves koromban próbáltam meg először és olyan mentorom volt, hogy
prübálkozásaimat csakis siker koronázhatta. Nagyamam tanított rá, akinek nem
múködött az egyik keze, mert egy agyvérzés
lebénította, de a szíve annál inkább. Szeretettel és nagy-nagy
odaadással magyarázta hogyan kell és én voltam a kivitelező kéz az ő sok
évtizedes tapasztalatához. Soha nem készítek azóta sem szilvás gombócot, hogy ő
eszembe nem jutna. A történeteivel, életigenlésével, szeretetével. Minden
tiszteletem ellenére egyik éjszaka azt álmodtam, hogy a szilvás gombócnak és a
lecsónak közös gyereke született. Igazából csak a gombóc tésztája változott
befogadó fészekké a lecsó számára, ínycsiklandó sajttal betakarva. Mi lett
belőle? Mutatom. Próbáljátok ki ti is.
Lecsós kosárkák
Hozzávalók 12 darabhoz: 40 dkg krumpli, 1 tojás, 25 dkg
liszt, 1 csipetnyi só, 1 fej hagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 evőkanál zsír, 1 dl
paradicsomlé, 1 kisebb paprika, 20 dkg hámozott, reszelt tök, 1 teáskanl só, 1
teáskanál őrölt bors, 1 teáskanál morzsolt kakukkfű, 15 dkg reszelt sajt.
Elkészítése:
A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük. Amikor a villa könnyedén siklik bele, áttörjük krumplinyomóval, és hagyjuk, hogy a gőz lassan elszálljon belőle – mintha a forró emlékek engednék el a nap terhét.
Közben egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a
tojást és a kihűlt, áttört krumplit, majd csipetnyi sóval össze dolgozzuk. A
tészta először ragad, de ahogy kézhez simul, lassan rugalmas fészekké válik –
befogadónak született. Ha túl engedékeny lenne, még egy kis liszttel erősítjük.
A lecsóhoz a zsírt felolvasztjuk, s a hagyma szeletei
sercegve életre kelnek benne. Az apróra vágott fokhagyma illata megcsapja az
orrunkat, majd a paradicsomlé lágyan ráöntve összefogja az ízeket. Sóval,
borssal és a kakukkfűvel fűszerezzük, végül a reszelt tök is belekerül, amely
lágyságot és krémességet ad a lecsónak. Tíz perc párolás után sűrű, illatos
ragunk lesz – a nyár egy tányérba zárva.
A krumplis tésztából maréknyi darabokat veszünk, golyóvá sodorjuk, majd tenyérrel szétlapítjuk. Ujjainkkal kis peremet alakítunk a korongokon, mintha mindegyik apró bölcső lenne. Ezeket a „fészkeket” sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük.
Belekanalazzuk a tökös lecsót, amely lágyan terül el a
krumplifalú kosarakban. 180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük –
ekkor a tészta megerősödik, a kosárkák testet öltenek. Megszórjuk őket
bőségesen reszelt sajttal, majd további 20 percig pirítjuk, amíg a sajt
aranyszínű takaróként olvad rájuk.
A sütőből kivéve hagyjuk kissé hűlni, hogy az illatok
leülepedjenek: a paradicsom frissessége, a paprika édessége, a sajt mély
aromája és a krumpli földes melege együtt alkotják a történetet.
És amikor beleharapunk, érezzük: a szilvás gombóc emléke és
a lecsó játékos valósága találkozott, hogy valami új szülessen belőle. Egy
étel, amely egyszerre álom és tisztelgés, gyökér és szárny.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése