Közben a kis társaság letelepedett a székekre, Márk
a konyhapult szélére kuporodott fel, üresen hagyva a negyedik széket Lénának,
aki hamarosan megérkezett a kávéval.
- Köszi, Léna. Ő itt Zoé, - mutatott a lányra – nem
sokat tudunk róla, csak annyit, hogy új lány, valószínűleg friss látásmóddal és
bámulatosan használja a cipősarkát.
Márk ismét vigyorgott, Zoé a szemeit forgatta.
- Ő meg itt Richi, nagyon jók a szövegei,
cikkíróként és reklámszövegíróként is remek. – A két férfi lepacsizott.
Tisztára, mint az óvodában, gondolta Zoé. – Ő Magda. Bámulatosan markában tudja
tartani a médiát. Mindenhol ismer mindenkit és a manipuláció nagymestere.
Zoé végigmérte a nőt. Vörös körmein megcsillant a
fény, ahogy felemelte a kezét és intett, karján megcsörrent a rengeteg ezüst
karkötő. Fehér selyemblúzt és sötétkék ceruzaszoknyát viselt, sötétkék tűsarkú
cipővel, formás lábait illedelmesen egymás mellé tette. Tökéletesen simára
kefélt bubifrizurája szépen keretezte az arcát. Tökéletes volt, mintha most
lépett volna elő egy magazinból, a sikeres és hozzáértő nők rovatból. Naná,
hogy bárkit tud manipulálni!
- Nos, most
már mindenki ismer mindenkit, akkor elmondom, mit akarok: IKONT. Valamit, ami
mindenkinek ugyanazt jelenti: minőséget, gyorsan elérhető termékekkel.
Mindenki bólogatott. Zoét leszámítva. Kicsit kábult
volt még a történésektől, nem tudta mit is kezdjen magával. Márk bátorítólag
rámosolygott. Annyira más volt ez a mosoly, mint az eddigi vigyorok! Szinte még
jól is esett, Zoé ismét érezte, hogy elvörösödik. Olyan jó lenne leszokni
erről!
- A munkakapcsolatra való tekintettel, meg azért is,
mert sokáig össze leszünk zárva, javasolom, hogy tegeződjünk! – folytatta a
férfi. - Mi a véleményed? – szegezte a kérdést egyenesen a még mindig piruló Zoénak.
- Részemről rendben! – egyezett bele a lány.
Meglepődve vette észre magán, hogy a harag elszállt belőle és kicsit már
kedveli is ezt a férfit. Tanulóévei alatt mindig erről álmodozott. Egy igazi
kampányról. Az igaz, hogy nem piackutatóként, hanem szövegíróként látta magát,
de talán még alakulnak a dolgok. Most itt a nagy lehetőség! Élőben tanulhat, a
város legjobb reklámcégénél, a legjobbakból álló csapatban. Hihetetlennek tűnt
az egész.
- Remek! – csapta össze a kezeit Márk és leugrott a
pultról. – A többiek? Remek! Mától elválaszthatatlanok leszünk. Megállt a Zoé
széke mögött és rátámaszkodott a háttámlára. - Éhes vagy? – kérdezte.
- Igen. Kicsit megéheztem. – felelte a lány az
édességautomata felé sandítva.
- És ilyenkor mit csinálsz? – folytatta a
faggatózást a férfi. – Mármint mikor éhes vagy?
- Hát eszem! – vágta rá Zoé. A többiek
elmosolyodtak, egyetértően bólogattak.
- Mit? Ha szabad kérdeznem. És édesség szóba sem
jöhet az automatából. Nincs nálad étel, nem mehetsz el…
- Akkor rendelek valamit… pizzát vagy talán egy
hamburgert…esetleg szendvicset.
- Bingó! Így gondolkodnak a mai fiatalok. És
láttátok? Pizzát rendelnek, ami olasz. Vagy hamburgert, ami amerikai. Esetleg
szendvicset… szintén nem erdélyi találmány.
-De, hát olyasmit mit rendelhetnék? Csülkös
bablevest? – fakadt ki Zoé.
-Nem is rossz ötlet! – vigyorgott ismét pimaszul
Márk. – Csak a megfelelő csomagolás és reklám kell, s holnaptól mindenki azt
rendelhet. Kösz a tippet! Csak viccelek! – tette hozzá a lány megrökönyödött
arcát látva. – De lehetőségként mindenképp számba jöhet. Azt hiszem mindenki
számára megvan a házi feladat. Mit szeretnénk enni, ha rendelhetnénk, ami
ráadásul hagyományosan erdélyi? Na ezen gondolkozzatok holnapig. Léna, egy
kicsit utánanézhetnél, hogy mit szeretnek a nagyvárosi emberek mostanában.
- Rendben! – lelkesült fel Léna.
- Hát akkor hajrá! – búcsúzott Márk és elvonult.
A többiek is szedelőzködtek és ki - ki visszatért a
munkaállomásához. Zoé és Léna maradt csak az asztalnál.
- Annyira dögös! – áradozott Léna.
- Kicsoda? - kérdezett rá Zoé, de csak falból, mert
nagyon is jól tudta kiről van szó és nagyon is egyetértett a megállapítással.
- Jaj, te, - nevetett Léna – hát Márk! Nagyon profi,
ráadásul olyan jó pasi! És ha már dolgoztál vele, nevet is szereztél a
szakmában.
- Meg vagyok hatva! – gonoszkodott Zoé. De legbelül
igazat adott a lánynak és örült, hogy benne van a csapatban. – Na, gyere,
rendelnem kell egy csülkös bablevest!
A lányok nevetgélve visszavonultak a
munkaállomásukhoz. A nap hátralévő része kutatómunkával telt. Zoé végigbogarászta
az interneten az összes szóba jöhető ételrendelési lehetőséget, kiírta, hogy
miket lehet rendelni, talált néhány olyan étlapot is, amin hagyományos ételek
szerepeltek. Az órák szinte észrevétlenül repültek el. Négy előtt
megtornásztatta elgémberedett tagjait, elbúcsúzott Lénától és beszállt a
liftbe. Ahogy lefelé haladt a mélygarázsba, egyre inkább úrrá lett rajta az
izgalom. Hiszen csodálatos, hogy dolgozó nő lett, komoly kampányon dolgozik,
csupa profival.
Panni nem volt a kocsinál, beült és várt. Végtelennek
tűnt minden perc annyira szerette volna már elmesélni a nap történéseit. Még az
is megfordult a fejében, hogy felhívja az anyját, akivel amúgy is beszélnie
kell, hagyományos étel témában. De az ötletet elvetette, mert az anyjával
telefonon beszélgetni hosszú hallgatást jelentett.
Szerencsére megjött Panni, olyan mereven előre
szegezett tekintettel, mintha zombi lenne. Bevánszorgott az autóba, Zoé gázt
adott.
- Na, milyen volt? – kérdezte Zoé, miután
kikeveredtek a garázsból.
- Kemény! – sóhajtotta Panni. – De jó. Rengeteg
tanulnivalóm van még.
Nevettek. Fáradtan, de boldogan haladtak az otthonuk
felé, abban a biztos tudatban, hogy az
élet elkezdődött. És nagy léptekkel halad az olya sokat áhított siker és
beteljesedés felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése