Párolt zöldbab és családi pszichowellness

Világéletemben utáltam a zöldbabot, vagy ahogy mifelénk nevezték zöldpaszulyt. Nem alakult ki szeretetteljes kapcsolat köztem és a belőle készült leves között, a főzelékek nem tartoznak a kedvenceim közé... Egyetlen formában szenvedhettem, melynek a családomban fokhagymás paszuly volt a neve. Nos, ez egy roppant egyszerű étel: zöldbab megfőve plusz olaj és zúzott fokhagyma plusz pici só egyenlő isteni íz. Ez az íz villant be, amikor a fagyasztó alsó polcán, ahol hivalkodó magabiztossággal szoktak volt sorakozni a karajjal teli zacskók csak egy zacsi fagyasztott zöldpaszuly árválkodott. Mereven és elutasítóan... Bevallom a mirelit termékek nagy rajongója vagyok, főleg szorult helyzetekben, amikor nincs idő fiesztává tenni a főzést. Ilyenkor egy zacsi mirelit akármi kihúz a csávából. Kezdetben a mikrohullámú sütővel próbálkoztam, de az ételen a műanyagfazék szaga elég áthatóan érzett. Aztán rátaláltam a római tálra. Mintha a rómaiak egyenesen a mirelitzöldség villámgyors preparálására találták volna ki. Nos az a jó benne, hogy semmit sem kell kiolvasztani, a tálban szépen kiolvad és a saját levében megpárolódik minden.
A munkamenet a következő:
Hazaérkezem.
Lehúzom a cipőmet.
Bemegyek a konyhába és hideg vízbe beáztatom a tálat.
Aztán elvonulok átöltözni, kezet mosni, elpakolni.
15 perc múlva felfrissülve visszalibegek a konyhába, belehelyezem a fagyasztott zöldséget a római tálba, teszek a tetejére pár vajkockát, megszórom ételízesítővel, lefedem és beteszem a sütőbe.
Bekapcsolom a sütőt.
Kedélyesen elcsevegek a család többi tagjával, miközben megterítünk és elhelyezkedünk az asztal körül. Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, kész is a párolt zöldség, amit önmagában vagy akár vasárnapról megmaradt sült hússal is fogyaszthatunk.
A zöldbabot, fogyasztás előtt zúzott fokhagymával ízesítjük.
Na ugye, hogy született konyhatündér vagyok?
Utóirat: Sajnos nagyon megéheztünk, ezért nincs a kész ételről fotó...

Ízek nyomában

Ismét hosszú ideig csendben voltam, pedig rajzottak a fejemben a gondolatok, csak a világ megváltásával voltam elfoglalva. Március egy rettenetes hónap volt, ünnepségek, gyűlések és megmérettetések tömkelege. Bevallom a konyhába csak enni jártam, szerencsére két döglött disznót is felravataloztam a kamrában... Sonka, kolbász, zsír és saláták...Ezen is meg lehet élni. De, amint lenni szokott ilyenkor beleakad az orromba egy illat, felvillan a nyelvemen egy íz és mindent megteszek, hogy a tányéromban legyen az étel, amire igazán vágyom. Mert számomra a főzés egy kicsit olyan, mint a szerelem: első hozzávaló a vágy.
Nos, amikor kisüt a nap és egyre több időt töltünk a hátsó kertben, a grillezés gondolata egyre ingerlőbbé válik. Az elmúlt két szombaton kétszer is sütöttünk, pácokat teszteltem: magyaros pác, mustáros pác csípős kínai pác, amit egyszer egy gyorskajáldában kóstolt a ház ura és azóta is siratja. Most végre megkapta, méghozzá grillezett csirkecombon, bár bevallom az is megfordult a fejemben, hogy a sajátomon tálalom fel...
Khm... Térjünk vissza az ételhez...
A pác: Egy evőkanál méz, egy evőkanál erős pista, egy evőkanál szójaszósz. Ez utóbbit a kínai levesemben már nagyon megszerettem. Ezt összekevertem, kicsit megsóztam. Így utólag átgondolva tehetem volna bele egy kicsi ecetet is.
A pácot rákentem a csirkecombokra (igen, sajnos nem az enyémre, bár állítólag a csípős paprika pakolás jó a narancsbőrre), a combokat alufóliába csomagoltam és úgy sütöttük meg parázson. Tálaláskor még utána lehetett szószozni.

Mi kell a testnek?

Jó kérdés nemdebár! Az enyémnek speciel egy nagy adag alvás is jól jönne, valahol egy távoli lakatlan szigeten. De nem, nem! A tudósok mondják meg mire van szükségem. Netes kalandozásaim során feljegyeztem néhány dolgot:
1. Zöld trutyi, hogy energiám legyen
Ez valami csírákból meg algákból készült ital, ami kapható a kereskedelemeben (nahát!)
2. Csoki, mert sok benne az antioxidáns
Egy régebbi bejegyzésemben átvettem egy vicces szöveget, ami arról szól, hogy a csoki tulajdonképpen zöldség. Nos ezt a tudósok bebizonyították!!!!!!!! Egy olyan szuperzöldség, ami számos gyümölcsnél több antioxidánst tartalmaz.
3. Chili, hogy fogyjak
A chili feloldja a vérben a zsírokat, sót, a csiliolajjal bedörzsölt narancsbőrös területek látványos javulást mutatnak
4. Köles
Böjtös étel, sok benne a vitamin és sokféleképpen elkészíthető
5. Szardínia
Van benne halolaj, ami jó az agynak. Emellett olcsó és konzerv formában korlátlan ideig tárolható a hűtőszekrényben.
Nos, tiszta szerencse, hogy a tudósok gondolnak rám... a magam fejétől képes lennék sonkán és kolbászon tengődni.

Tejfölös-zöldséges hal

A hal a kedvencei közé tartozik. Bár a család leginkább a rántott forma rajongója, igazán sohasem tudtam elkészíteni úgy, hogy kedvemre való legyen. Így természetes, hogy új utakat kerestem...
A római tálra esett a választásom, már csak azért is, mert gyors és energiatakarékos megoldást kínál. A fagyasztott halat (lehet bármilyen halfilé és a pangasiust szeretem), úgy jegesen helyeztem a kellőképpen negyed órán át áztatott római tálba egy zacskó szintén fagyasztott zöldség (brokkoli, karfiol, murok) társaságában. Jó fél órán át pároltam, ekkor felvertem 3 tojást, adtam hozzá egy pohár tejfölt ételízesítőt, sót, borsot és 2 evőkanál lisztet. Jól összekevertem és a zöldséges halra töltöttem. Fedő nélkül további tíz percig sütöttem.

Sült kecskesajt

A sült sajttal úgy vagyok, hogy enni nagyon szeretem, de elkészíteni hiába próbálkoztam. Egészen addig, míg az isteni szikra egy jó megoldást nem sugallt.
Mivel az isteni szikra a kecskesajtot javasolta, azzal próbálkoztam. Az az igazság, hogy egy baráti beszélgetés során említette valaki, hogy a csirkemájat baconba csomagolva süti ki. Nos én a baconba sajtot tekertem. A kemény kecskesajtot kockára vágtam és szépen beletekertem a baconba. Éppen csak egy röpke percre mártottam a fritőzben forró olajba, fedő nélkül.
Kipróbáltam a májas variációt is, ennek egy kicsit többet kell sülnie. Friss rukolával tálaltam, amit éppen csak egy kis kefírrel csorgattam le.

Sörös máj

Nagyon szeretem a sört. Nem csak inni, az ételben is. Egy régi kedvencem a sörös máj. Az a jó benne, hogy a máj puha lesz és omlós. Nos....
Egy serpenyőben felforrósítok egy kis olajat, karikára vágott hagymát szórok bele, majd szépen ráhelyezem a megtisztított májakat. Egy kicsit megpirítom, majd feltöltöm sörrel és fedő altt húsz percig párolom. Leveszem a fedőt, ételízesítővel és borssal fűszerezem, majd frissen vágott zöldpetrezselyemmel megszórom és zsírjára sütöm. Főszernek nagyon jó a disznóhúsokhoz ajánlott fűszerkeverék.

Sörben párolt oldalas

Na, a három golyó jó sokáig tartotta magát, sajnos nem igazán adatott meg nekem a gyönyörűség, hogy receptet írhassak. Mentségemre legyen, hogy főzni főztem és ettem is...
Ami mély nyomokat hagyott bennem az az oldalas, melynek receptje az alábbiakban olvasható:
Egy tűzálló tálat kikentem zsírral(a disznózsír is legalább olyan biztos halál, mint a cigi, csak sokkal finomabb), karikákra szeletelt hagymával beszórtam, ráhelyeztem az oldalasdarabokat. Lefedtem egy alufólia darabbal és tíz percre a forró sütőbe tettem. Aztán kivettem és feltöltöttem sörrel. amikor a hús megpuhult, levettem a fóliát és zsírjára sütöttem.
Készítettem mellé egy kis krumplit: a megtisztított krumplit belekarikáztam egy tűzálló tálba, durva sóval megsóztam, oreganóval fűszereztem és jól meglocsoltam olívaolajjal. Fóliával lefedve kb. 45 perc alatt megpuhult, ekkor levettem a fóliát és egy kicsit megpirítottam.