Három perc boldogság, zacskó nélkül

Őszintén bevallom, kicsit rákattantam a zacskós levesekre. Valójában nem is először. Már megjelenésükkor, az elmúlt évezredben is nagy rajongójuk voltam.

És nem, nem a lábasban főzött, kavargatós változat lopta be magát a szívembe, hanem a bögrés kiadás. Csak beleöntöd a zacskó tartalmát egy bögrébe, hozzáadod a forrásban lévő vizet, párat kavarsz rajta, és kész. Három perc alatt forró levesed van, anélkül, hogy elő kellene venned egyetlen lábast is.

Mostanában egészen felvirágzott ez az ágazat. Káprázatosan sokféle ízben kaphatók ezek a kis csodák, és én természetesen nem tudok ellenállni a kísértésnek. Leginkább a krémlevesnek nevezett változatokat szeretem. Gombakrémleves, csirkekrémleves, paradicsomkrémleves, brokkolikrémleves. Mindegyik három perc alatt elkészül.Forró, ínycsiklandó, és gyakran nátrium-glutamátot is tartalmaz.

Ezzel tökéletesen tisztában vagyok.

Érdekes dolog ez a nátrium-glutamát, amelynek hallatán sokan máris gyanakodva méregetik az élelmiszerek csomagolását. Pedig maga a glutamát a természetben is előfordul, és fontos szerepe van az úgynevezett umami íz érzékelésében. De mi is az az umami?

Az édes, a sós, a savanyú és a keserű mellett az ötödik alapíz, amelyet leginkább teltnek, zamatosnak, húslevesesen gazdagnak írhatnánk le. A glutamát a glutaminsav nevű aminosav egyik formája, és természetes módon is megtalálható például a paradicsomban, az érlelt sajtokban, a gombában, a szójaszószban, sőt az anyatejben is.

Minden bizonnyal innen ered a zacskós levesek iránti rajongásom. Elvégre az ember élete első táplálékának emlékét sem vetkőzheti le olyan könnyen.

Persze lehet, hogy ez a magyarázat tudományos szempontból kissé merész, de nekem tetszik.

Ettől függetlenül valahogyan össze kellett egyeztetnem ezt a szenvedélyemet az egészségtudatos táplálkozás irányába tett, egyelőre meglehetősen vérszegény próbálkozásaimmal.

Mert bármennyire is szeretem a bögrés leveseket, azért tudom, hogy a kényelmüknek ára van. Nem feltétlenül a nátrium-glutamát miatt, hanem mert sok készítmény meglehetősen sok sót tartalmaz, miközben valódi húsból és zöldségből jóval kevesebb jut bele, mint amennyit egy házi levesbe tennék.

Adta magát tehát a bonyodalom. Egy szép napon megelégeltem a zacskós levesek fölöttem gyakorolt hatalmát, és elhatároztam, hogy elkészítem a saját, nem zacskós, de azért nagyon is zacskószerű levesemet. Legyen krémes, forró, jó fokhagymás, és olyan selymes, hogy az embernek kedve támadjon két kézzel körbefogni a bögrét.

Persze egy kevés ételízesítő is került bele. Mert az egészségtudatosság szép dolog, de azért nem kell mindjárt fanatikussá válni.

A végeredmény pedig kifejezetten meggyőző lett. Sűrű, zamatos, fokhagymás csirkekrémleves, amelyben pontosan tudom, mennyi hús, tejföl és fűszer van.

Egyetlen hátránya akad. Nem készül el három perc alatt.

De ha már az ember hajlandó volt ennyi időre elszakadni a zacskótól, igazán megérdemli, hogy egy kicsit tovább élvezze a levesét.

Fokhagymás csirkekrémleves

Hozzávalók 2 személyre: ½ fej vöröshagyma, ½ evőkanál olaj, 1 szelet csirkemell (kb. 15–20 dkg), 1½ evőkanál tejföl, 3 gerezd fokhagyma, só, ételízesítő ízlés szerint, 5 dl víz.

Elkészítése: Az olajat egy lábasban felforrósítjuk, majd megdinszteljük benne a megtisztított, apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a felkockázott csirkemellet, sóval és kevés ételízesítővel fűszerezzük, majd fedő alatt, szükség szerint kevés vizet aláöntve puhára pároljuk.

Amikor a hús megpuhult, a hagymával és a párolás során keletkezett szafttal együtt késes aprítóba tesszük. Hozzáadunk 2 gerezd megtisztított fokhagymát és kevés vizet, majd az egészet sima, krémes állagúra dolgozzuk.

A pépesített húst visszaöntjük a lábasba, felengedjük a maradék vízzel, és folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, utánasózzuk.

A tejfölt néhány kanál forró levessel simára keverjük, majd a leveshez adjuk. Belekeverjük a megmaradt, összezúzott fokhagymagerezdet is, és mérsékelt hőfokon, kevergetve további 2–3 percig főzzük, de már nem forraljuk erősen.

Forrón tálaljuk. Pirított kenyérkockákkal vagy egy szelet ropogós pirítóssal különösen finom.