A semmiből is lehet vacsora
Amikor nincs otthon semmid, akkor is van valami,
amiből készíthetsz egy kis harapnivalót. Csak alaposan körül kell nézni azokon
a helyeken, ahol az élelmiszereket tárolod. Mert a „nincs itthon semmi” nálunk
általában nem azt jelenti, hogy üres a hűtő, hanem azt, hogy első pillantásra
semmi olyasmit nem találok benne, amiből kedvem lenne főzni.
Na, ilyenkor kell alaposabban körülnézni. Szinte
mindig akad néhány doboz, amelyet valamikor nagy lelkesedéssel kibontottunk,
belekóstoltunk, majd valamilyen rejtélyes oknál fogva megfeledkeztünk róla.
Vajkrém, májkrém, tejfölös torma... Mindegyik türelmesen várja, hogy egyszer
ismét eszünkbe jusson.
Felvágottból, szalonnából is akad egy-két árva szelet,
esetleg több is, a hűtő mélyén. Az ilyen maradékoknak különös tulajdonságuk,
hogy önmagukban jelentéktelennek tűnnek, de ha megfelelő társaságba kerülnek,
egészen figyelemre méltó dolgokra képesek.
A portyát a kenyértartóban érdemes folytatni, ahol
néha néhány kevésbé friss kenyérszelet árválkodik, amelyeket az újonnan
vásárolt kenyér kedvéért félretoltunk. Kidobni természetesen nem dobjuk ki. Jó
lesz még pirítósnak. Ez nálunk már-már családi alapelv.
Persze a maradékmentésnek is vannak szabályai. A
felbontott vajkrém, húskonzerv és más romlandó finomság csak akkor kerülhet
újra az asztalra, ha megfelelően hűtve tároltuk, és még biztonságosan
fogyasztható. A konyhai leleményesség ugyanis nem egyenlő a vakmerőséggel.
Vacsorázni egyébként nem nagyon szoktunk. A késői
ebédek után rendszerint már nem kívánunk semmit. Most azonban valahogy mégis
megéheztem, és nyomban el is keseredtem, mert szentül hittem, hogy semmi sincs
itthon, amiből valami frappáns, laktató kis vacsorát készíthetnék. Aztán számba
vettem a lelőhelyeimet. És láss csodát, előkerültek a kincsek!
Néhány szelet szikkadt kenyér, egy kevés vajkrém,
bacon és egy félig elfogyasztott húskonzerv. Külön-külön egyik sem tűnt
különösebben izgalmasnak, de együtt már egész ígéretes társaságot alkottak.
Adta magát, hogy melegszendvics legyen belőlük.
Egy ideje már lelkesen próbálgatom, mi mindent bír el
a forró levegős sütő, így a bacon ezúttal abban végezte. Tíz perc alatt
mennyeien ropogósra sült. Közben a kenyérszeleteket megkentem a vajkrémmel,
rájuk halmoztam a villával összetört húskonzervet, és betoltam őket a sütőbe.
Tizenöt perc múlva gyönyörű pirosra sültek. Már csak a
ropogós bacont kellett rájuk halmozni, és kész is volt a vacsora. Azt hittem,
hogy lesz időm egy kicsit gyönyörködni benne. Mire egyet szusszantam, és
megtaláltam a megfelelő fényeket a fotózáshoz, szinte az összes szelet eltűnt.
Jóllakott a család.
Én pedig megállapítottam, hogy a semmiből is lehet
egészen tisztességes vacsorát készíteni. Csak nem árt, ha az ember tudja, hol
tartja azt a semmit.
Ropogós baconös melegszendvics
Hozzávalók 2 személyre: 4 szelet kenyér (kissé
szikkadt is lehet), 5 dkg vajkrém, 10–12 dkg húskonzerv, 4 szelet bacon, ízlés
szerint kevés frissen őrölt bors.
Elkészítése: A sütőt 190 °C-ra előmelegítjük.
A baconszeleteket a forró levegős sütő kosarába
helyezzük, lehetőleg egy rétegben. 180 °C-on körülbelül 7–10 perc alatt
ropogósra sütjük. A pontos sütési idő a bacon vastagságától és a készülék
teljesítményétől függ, ezért érdemes közben ellenőrizni.
A kenyérszeleteket vékonyan megkenjük a vajkrémmel. A
húskonzervet villával összetörjük, majd egyenletesen elosztjuk a kenyereken.
Ízlés szerint kevés frissen őrölt borssal fűszerezhetjük. Sózni általában nem
szükséges, mert a konzerv és a bacon is sós.
A megpakolt kenyérszeleteket sütőpapírral bélelt
tepsire helyezzük, majd az előmelegített sütőben 190 °C-on körülbelül 12–15
percig sütjük, amíg a kenyér széle ropogósra pirul, a feltét pedig
átforrósodik.
A kész melegszendvicsekre ráhalmozzuk a ropogós
bacont, és azonnal tálaljuk.
Csatlós Erzsébet
