Színek, ízek, illatok

Van nekem egy kosaram. Olyankor szoktam elővenni, amikor a piacra megyek portyázni és addig meg sem állok, amíg meg nem töltöm mindenféle földi jóval. Nem véletlenül használom, hiszen segít abban, hogy ne vásároljak túl sokat, éppen csak annyi fér bele, amit pár nap alatt fel tudok használni. Abból a szempontból is hasznos, hogy nem kell minden egyes áruhoz műanyag tasakot kérni, amit csak eldob az ember, vagy gyűjtögeti valahol egy félreeső fiókban, amíg meg nem unja és végül mégis megszabadul tőle. Ráadásul rendszerezni is segít: először azokat a zöldségeket veszem meg, amik nehezebbek, ezek kerülnek az aljára és ahogy haladok a pultok között, lassan belekerülnek a törékeny, színes gyümölcsök, fűszernövény csokrok. Közben találkozunk azokkal is, akik a zöldségeket termesztették, jó látni, ahogy féltő gondoskodással halmozzák a terményeiket a pultra, figyelik, hogyan válogatunk. Lehet közben kapcsolódni, beszélgetni. Nagyon csodálom a termelőket, hiszen olyan tudás birtokában vannak, ami évről-évre csodát terem és ezt a csodát rakhatom a kosaramba. Mindig nagy öröm itthon kipakolni és mindennek megkeresni a helyét, rendeltetését.

Ma is elővettem a kosaram és piacoztam egy nagyot. Bár máskor nem igazán szoktam, most előre elterveztem, hogy miket keresek. Legelőször két szép tököt vettem. Nem cukkinit, hanem világos, hosszúkás főzőtököt, olyat, ami gyerekkoromban rengeteg termett otthon a kertben. Egy múlt rendszerből ránk öröklődött vicc kapcsán anyukám scornicești uborkának nevezte. Nagyon fantáziadúsan tudta felhasználni, soha nem untunk rá. Biztos tudta azt is, hogy rendkívül tápláló és egészséges zöldség, amely számos jótékony hatással bír az emberi szervezetre. Azt már a világhálón kutattam fel, hogy évszázadok óta fogyasztják, és az egészségügyi előnyei révén egyre növekvő népszerűségnek örvend. Nálam is.

Ha elkezdődik a szezonja leginkább rántva szeretjük, de most arra gondoltam, hogy egy kicsit másképp készítem el, ebben a hőségben nem igazán akartam megtölteni a házat égett olajszaggal. Nem is bántam meg, egy könnyed és egyszerű étel készült belőle, ráadásul szemet gyönyörködtető látványt is nyújtott paradicsomszeletekkel és oregánólevelekkel tálalva. Érdemes elkészíteni.

Ropogós tökhasábok

Hozzávalók 2 személyre: 1 nagyobb főzőtök, 2 tojás, 4 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 10 dkg juhtúró (ehelyett reszelt parmezány is használhatunk), só, bors, 1 evőkanál povancei fűszerkeverék.

Elkészítése: A tököt alaposan mossuk meg, majd hosszában kettőbe vágjuk, a maghvakat kanállal kikaparjuk, végül meghámozzuk és hasábokra daraboljuk. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a juhtúró felét, 1 evőkanálnyi lisztet, 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát, sót, borsot, a fűszerkeveréket és alaposan összekavarjuk. A tökhasábokat alaposan beleforgatjuk ebbe a masszába, meghempergetjük zsemlemorzsában is, sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük. Megszórjuk a maradék túróval és 220 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt pirosra sütjük. Kiváló vendégváró falat is lehet, mártogatósokat kínálhatunk mellé.