Szálkás leves

Mint gyakorlott fogyókúrázó gyakran kerültem kapcsolatba a szálkásítás kifejezéssel, még most is kiráz tőle a hideg. Mégis szálkásítottam, igaz csak egy leves kedvéért a zöldséget. Az egyik kedvenc levesemet készítettem el csíkokra (szálkákra) vágott zöldségekkel. Az a jó ebben a levesben, hogy igazi kaméleon. Minden alkalommal átvarázsolható. Ezért főzök egy nagyobb adagot, eszünk belőle, majd a maradékot mindig más köntösben tálalom.
Negyed kiló friss disznóhúst kockákra vágok, dinsztelt hagymán megpárolom, ízesítem és annyi vizet rátöltve, hogy ellepje negyed órán át fedő alatt párolom. Ekkor hozzáadom a szálkákra vágott leveszöldséget: murok, karalábé, petrezselyem, zeller stb. azaz ami éppen akad otthon, ráteszem a húsra, feltöltöm vízzel, ételízesítővel ízesítem és lassú tűzön, fedő alatt puhára főzöm. A lassú tűz fontos, mert így lesz a leves tiszta.

Második alkalommal, annyi levest, amennyit el szeretnénk fogyasztani gazdagítok egy csupor paradicsomlével, egy mokkáskanál cukorral és ugyanannyi mustárral.

Harmadik alkalommal besűríthetem két evőkanál tejfölben kikavart tojássárgával. Nagyon fontos, hogy a tejfölt azután teszem bele a levesbe, miután jól felfőztem, majd levettem a tűzről és hagytam egy kicsit csendesedni, különben csomós lesz.

Feldobhatom még a levest egy kis külön kifőzött tésztával, galuskával.

Jennifer Lopez

Fasírtkoszorú

Már nagyon fáj a fogam erre a mennyei finomságra, ugyanis nagy fasírtrajongó vagyok. Bevallom valahol láttam a képet és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is megkóstolom. Hogy egy kicsi legyen benne belőlem is vegyes húsból készítettem. Nem, nem .... Nem csiga és disznó! Pulykamell és marha-disznó vegyes darált hús, mindegyikből egy-egy fél kiló.
Húsz szelet baconnal kibéleltem az előzőleg kivajazott kuglófformámat (végre ennek is haszna lesz, kuglófot ugyanis úgy sütöttem, mint a székely: egyszer s utoljára).
A vegyes és a pulykahúst két külön tálba tettem, mindegyikhez adtam 4 szelet beáztatott és kicsavart kenyeret, fokhagymás fűszerkeveréket, sót, negyed reszelt hagymát, sót, borsot és egy-egy tojást. a masszákat jól összegyúrtam, ez a legjobb rész, mert amikor kezet mostam, lecsúszott a gyűrű az ujjamról és beesett a kagyló alá, jó fél órát piszkáltam amíg ki tudtam szedni, végül egy hosszú nyelű piknikvilla volt a nyerő. Míg én ökörködtem a húsok jól összeértek. Begyömöszöltem a kuglófforma aljába a vegyes húst, rátettem négy keményre főtt és meghámozott tojást. Következett a pulykahusi, majd ráhajtottam a baconszeleteket. Forrő sütőben 35 percig sütöttem.

Saláták színesben

A dolgozó nőknek sok leveles zöldséget kell enni. Így olvastam valahol. Hogy miért, nem tudom, de azóta előszeretettel salátázok. Mindenféle színben. Természetesen a fő alapanyag a saláta, emellett szeretem a kelkáposztát, mert soha nem keserű, nagyon finom, enyhe íze van. Aztán jöhet minden, ami van: maradék húsok sülve vagy főve, hidegen, sajt, túró, néha tofu, halkonzerv, babkonzerv, piros hagyma, piros káposzta, olajbogyó, öntetnek pedig natúr kefir, és elmaradhatatlan a zöldfűszeres ételízesítő.
1. Főtt marhahúsos saláta
Egy kis húslevesből maradt főtt hús, piros káposzta, tofu, saláta, öntetnek kefir.
2.Nyers káposzta, néhány csík füstölt lazac, pár szelet nyers cékla, majonéz és diódarabok.
3. Saláta, zöldpaprika, tonhalkonzerv (darabos), konzervbab és piros hagyma karikára vágva. Öntet a konzerv leve egy kis citromlével felhígítva.

Töltike

Húsvét második napján a hagyományos menü Erdélyben a töltött káposzta. Nos, erről az ételről sok szép emlékem van. Elsősorban azokról, amiket mások főztek, gyerekkoromban édesanyám meg a rokonság. A már annyit emlegetett szülőfalumban íratlan törvény volt, hogy szombat este a rendes családokban töltött káposztát főznek. A szegényeknek nem mindig telt húsra így elméletileg bármi belekerülhetett a töltelékbe. Na jó, nem bármi, csak olyasmi, ami belepasszolt: apróra vágott szalonna, kukoricakása meg ilyenek. Ha ebbe belegondolunk, nem volt két ház, ahol egyforma töltött káposzta rotyogott volna a fazékban, sőt sok helyen a káposztát is nagylelkűen elhagyták néha és szőlőlevelekkel helyettesítették. Nos kérem szépen az egyik szupermarketben (úgy járok ezekbe boltokba, mint szegény nagyanyám a kiskertbe meg a kamrába, azzal a kivétellel, hogy Ő tudta előre mit fog ott találni) ecetben tartósított szőlőleveleket találtam töltike készítésére. A töltike Szamosardóban, a szülőfalumban az olyan töltött cucc, amit nem káposztába töltöttek.
Azt találtam ki, hogy gombás-húsos tölteléket készítek.
Fele hús-fele gomba arányban. A férjem erre azt mondta, hogy vigyázzak nehogy új járjak a cuccal, mint a viccben, ami a disznó - csiga pástétomról szól, ami úgy készül, hogy kell bele egy disznó meg egy csiga.
Na végül nem jártam úgy.
1. Beáztattam a római tálat. Rájöttem ugyanis, hogy az ilyesfajta zöldséges ételekhez nagyon jó, mert az étel szépen párolódik benne, hamar és jól.
2. Megtisztítottam a csiperkét, úgy negyed kilónyit, majd megdaráltam.
3. A darált gombát összegyúrtam negyed kiló darált hússal, marha - disznó keverék volt.
4. Ízesítettem: só, bors, fokhagymás fűszerkeverék. Ezt mióta megláttam előszeretettel használom, ahogy a többi fűszerkeveréket is.
5. Hozzáadtam a masszához 1o dkg megmosott, lecsepegtetett rizskását és jól összegyúrtam
6. Beletöltöttem a szőlőlevelekbe, a töltelékeket a római tálba helyeztem, hogy ne unatkozzanak raktam melléjük két sonkadarabot, töltöttem rá egy kis vizet.
7. A tálat a sütőbe tettem és begyújtottam alája. Nagyon fontos, hogy a római tálat soha nem tesszük előmelegített sütőbe. Egy régebbi bejegyzésemben látható a római töltött káposzta fazekam, az is szerelem volt első látásra Szovátán. A sütőt maximális hófokra állítottam, a teljes felmelegedéstől számítva még harminc percig sütöttem. A szőlőlevél egy kicsit nehezebben puhul meg mint a káposzta.
Az eredmény a képen látható.

Húsvéti kalács

A bejegyzés címe egyszerűen csak kalács is lehetne, de most húsvétra sütöttem. Gyerekkoromban még volt a szülőfalumban szinte minden háznál kemence. Csütörtökön mentem haza a húsvéti vakációra, pontosabban nagycsütörtökön. Akkor sütöttek az asszonyok: kenyeret, kalácsot, fasírtot a kemencében. Délután fél hétkor szálltam le az autóbuszról a falu határában, onnan még 3 kilométert gyalogoltam hazáig. Amint beértem a faluba, igazi illatorgia fogadott. Minden ház előtt más illat, alig vártam, hogy haza érjek és egyek végre a frissen sült kalácsból, amit nagyanyám sütött nekünk: 1 rúd túrós, 1 rúd diós, 1 rúd mákos. A túróst még azon melegen megettük.
A mai napig sajnálom, hogy nem kérdeztem ki nagyanyámat a kalácsreceptet illetően. Azóta megvan a saját receptem, ami elég közel áll gyermekkorom kalácsaihoz, de sajnos még mindig nem elég közel.
1 kg lisztben elkeverek két zacskó instant élesztőt. Ehhez hozzáadok fél csomag olvasztott vajat és 3 tojássárgáját, amit 5 dkg porcukorral kikavartam.
Az idők folyamán rájöttem, hogy a vaj nagyon fontos, tőle lesz foszlós a kalács. Kb. fél liter tej folyamatos hozzáadásával megdagasztom a tésztát. Hagyom kelni, addig, amíg a konyharuha alatt, amivel letakartam, domborodni látom. Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítom meggyúrom és ötbe osztom.
A kis cipókat rendre kinyújtom és beborítom töltelékkel majd feltekerem.
Túrós töltelék:
negyed kiló tehéntúró, egy tojás sárgája, 1o dkg cukor, egy marék mazsola- mindezt jól összegyúrom
Mákos töltelék:
A darált mákot jól megcukrozom, tejjel feltöltöm és felfőzöm
Diós töltelék:
A darált diót jól megcukrozom, tejjel feltöltöm és felfőzöm.

A kalácsrudakat kivajazott tepsibe helyezem, megkenem tojássárgájával és hideg sütőbe tolve begyújtok alája. Amí a sütő kimelegszik, addig kel a tészta. Kb, negyed órán át a legmagasabb hófokon sütöm, ezalatt felnő a tészta, majd mérsékelem a hőfokot 175 fokra és 4o perc alatt átsütöm. Hogy ne égjen oda, szoktam egy tepsiben vizet tenni a sütőbe. Amikor kész, kiveszem a sütőből, megkenem vízzel, letakarom egy konyharuhával, imádkozni - így mondta volt nagyanyám. De az én esetemben nem a kalács imádkozik, hanem én, hálából, hogy ismét egy szépet alkottam. Bár, így utólag átgondolva, lehet, hogy a nagyanyám esetében is így volt.
Tavaly nyáron bejártam a falut, mert kemencében szerettem volna kenyeret sütni, de minden kemencét lebontottak, helyette kenyérsütő gépet tartanak. Majdnem elsírtam magam ...

Tejfölös saláta

A tavasz nagyon sok ízt hoz magával... A zöldellő salátaágyások beindítják a gyermekkori emlékeket, jókat is rosszakat is. A rosszak közé tartozik a salátaleves, amit soha nem tudtam megszeretni, ellenben egyik legintenzívebb ízélményem az ecetes, cukros, tejfölös saláta. Ezt gyerekkoromban savanyúság gyanánt ettük különféle húsételekhez.
Tegnap az anyósom kertjében sétáltam és megláttam a salátákat, már egészen szép fejecskék is kuporogtak az ágyásban. Csak a megfelelő ételt kellett még kigondolni: gulyás!
Aztán kunyiztam egy kis salátát. Megmostam, nem vágtam el és nem törtem össze, csak levelekre szedtem és beleszórtam egy salátástálba. Ezután elkészítettem az öntetet: két evőkanál cukor, két evőkanál ecet, egy mokkáskanál ételízesítő és víz. Addig kavartam, míg a cukor felolvadt benne, majd a salátára öntöttem. Feltöltöttem vízzel, amíg a leveleket ellepte, majd jó vastagon megkentem a tetejét tejföllel. A ropogós leveleket a tejfölös öntetbe mártogatva a legjobb fogyasztani.