Finomságaim

Mint gyakorlott fogyókúrázó gyakran kerültem kapcsolatba a szálkásítás kifejezéssel, még most is kiráz tőle a hideg. Mégis szálkásítottam, igaz csak egy leves kedvéért a zöldséget. Az egyik kedvenc levesemet készítettem el csíkokra (szálkákra) vágott zöldségekkel. Az a jó ebben a levesben, hogy igazi kaméleon. Minden alkalommal átvarázsolható. Ezért főzök egy nagyobb adagot, eszünk belőle, majd a maradékot mindig más köntösben tálalom. Negyed kiló friss disznóhúst kockákra vágok, dinsztelt hagymán megpárolom, ízesítem és annyi vizet rátöltve, hogy ellepje negyed órán át fedő alatt párolom. Ekkor hozzáadom a szálkákra vágott leveszöldséget: murok, karalábé, petrezselyem, zeller stb. azaz ami éppen akad otthon, ráteszem a húsra, feltöltöm vízzel, ételízesítővel ízesítem és lassú tűzön, fedő alatt puhára főzöm. A lassú tűz fontos, mert így lesz a leves tiszta. Második alkalommal, annyi levest, amennyit el szeretnénk fogyasztani gazdagítok egy csupor paradicsomlével, egy mokkáskanál cukorr...

Már nagyon fáj a fogam erre a mennyei finomságra, ugyanis nagy fasírtrajongó vagyok. Bevallom valahol láttam a képet és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is megkóstolom. Hogy egy kicsi legyen benne belőlem is vegyes húsból készítettem. Nem, nem .... Nem csiga és disznó! Pulykamell és marha-disznó vegyes darált hús, mindegyikből egy-egy fél kiló. Húsz szelet baconnal kibéleltem az előzőleg kivajazott kuglófformámat (végre ennek is haszna lesz, kuglófot ugyanis úgy sütöttem, mint a székely: egyszer s utoljára). A vegyes és a pulykahúst két külön tálba tettem, mindegyikhez adtam 4 szelet beáztatott és kicsavart kenyeret, fokhagymás fűszerkeveréket, sót, negyed reszelt hagymát, sót, borsot és egy-egy tojást. a masszákat jól összegyúrtam, ez a legjobb rész, mert amikor kezet mostam, lecsúszott a gyűrű az ujjamról és beesett a kagyló alá, jó fél órát piszkáltam amíg ki tudtam szedni, végül egy hosszú nyelű piknikvilla volt a nyerő. Míg én ökörködtem a húsok jól összeértek. Begyömöszö...

A dolgozó nőknek sok leveles zöldséget kell enni. Így olvastam valahol. Hogy miért, nem tudom, de azóta előszeretettel salátázok. Mindenféle színben. Természetesen a fő alapanyag a saláta, emellett szeretem a kelkáposztát, mert soha nem keserű, nagyon finom, enyhe íze van. Aztán jöhet minden, ami van: maradék húsok sülve vagy főve, hidegen, sajt, túró, néha tofu, halkonzerv, babkonzerv, piros hagyma, piros káposzta, olajbogyó, öntetnek pedig natúr kefir, és elmaradhatatlan a zöldfűszeres ételízesítő. 1. Főtt marhahúsos saláta Egy kis húslevesből maradt főtt hús, piros káposzta, tofu, saláta, öntetnek kefir. 2.Nyers káposzta, néhány csík füstölt lazac, pár szelet nyers cékla, majonéz és diódarabok. 3. Saláta, zöldpaprika, tonhalkonzerv (darabos), konzervbab és piros hagyma karikára vágva. Öntet a konzerv leve egy kis citromlével felhígítva.

Húsvét második napján a hagyományos menü Erdélyben a töltött káposzta. Nos, erről az ételről sok szép emlékem van. Elsősorban azokról, amiket mások főztek, gyerekkoromban édesanyám meg a rokonság. A már annyit emlegetett szülőfalumban íratlan törvény volt, hogy szombat este a rendes családokban töltött káposztát főznek. A szegényeknek nem mindig telt húsra így elméletileg bármi belekerülhetett a töltelékbe. Na jó, nem bármi, csak olyasmi, ami belepasszolt: apróra vágott szalonna, kukoricakása meg ilyenek. Ha ebbe belegondolunk, nem volt két ház, ahol egyforma töltött káposzta rotyogott volna a fazékban, sőt sok helyen a káposztát is nagylelkűen elhagyták néha és szőlőlevelekkel helyettesítették. Nos kérem szépen az egyik szupermarketben (úgy járok ezekbe boltokba, mint szegény nagyanyám a kiskertbe meg a kamrába, azzal a kivétellel, hogy Ő tudta előre mit fog ott találni) ecetben tartósított szőlőleveleket találtam töltike készítésére. A töltike Szamosardóban, a szülőfalumban az olya...

A bejegyzés címe egyszerűen csak kalács is lehetne, de most húsvétra sütöttem. Gyerekkoromban még volt a szülőfalumban szinte minden háznál kemence. Csütörtökön mentem haza a húsvéti vakációra, pontosabban nagycsütörtökön. Akkor sütöttek az asszonyok: kenyeret, kalácsot, fasírtot a kemencében. Délután fél hétkor szálltam le az autóbuszról a falu határában, onnan még 3 kilométert gyalogoltam hazáig. Amint beértem a faluba, igazi illatorgia fogadott. Minden ház előtt más illat, alig vártam, hogy haza érjek és egyek végre a frissen sült kalácsból, amit nagyanyám sütött nekünk: 1 rúd túrós, 1 rúd diós, 1 rúd mákos. A túróst még azon melegen megettük. A mai napig sajnálom, hogy nem kérdeztem ki nagyanyámat a kalácsreceptet illetően. Azóta megvan a saját receptem, ami elég közel áll gyermekkorom kalácsaihoz, de sajnos még mindig nem elég közel. 1 kg lisztben elkeverek két zacskó instant élesztőt. Ehhez hozzáadok fél csomag olvasztott vajat és 3 tojássárgáját, amit 5 dkg porcukorral kikavarta...

A tavasz nagyon sok ízt hoz magával... A zöldellő salátaágyások beindítják a gyermekkori emlékeket, jókat is rosszakat is. A rosszak közé tartozik a salátaleves, amit soha nem tudtam megszeretni, ellenben egyik legintenzívebb ízélményem az ecetes, cukros, tejfölös saláta. Ezt gyerekkoromban savanyúság gyanánt ettük különféle húsételekhez. Tegnap az anyósom kertjében sétáltam és megláttam a salátákat, már egészen szép fejecskék is kuporogtak az ágyásban. Csak a megfelelő ételt kellett még kigondolni: gulyás! Aztán kunyiztam egy kis salátát. Megmostam, nem vágtam el és nem törtem össze, csak levelekre szedtem és beleszórtam egy salátástálba. Ezután elkészítettem az öntetet: két evőkanál cukor, két evőkanál ecet, egy mokkáskanál ételízesítő és víz. Addig kavartam, míg a cukor felolvadt benne, majd a salátára öntöttem. Feltöltöttem vízzel, amíg a leveleket ellepte, majd jó vastagon megkentem a tetejét tejföllel. A ropogós leveleket a tejfölös öntetbe mártogatva a legjobb fogyasztani.