Málta, a szabadulás szigete
Amikor Pál apostol hajótörést szenvedett a Földközi
tengeren, Málta partjainál ért szárazföldre, ahol mintegy három hónapot töltött
el, a helybéliek szerető gondoskodásától övezve.
A világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független
országa. A törpeállam ezek mellett az Európai
Unió legkisebb tagállama.
Nevét a Kr. e. 700-ban megszálló
föniciaiaktól kapta, akik a főszigetet Malet-nak,
„biztonságos kikötő”-nek nevezték el. Mert bizony a törpeállam nem is egy,
hanem több szigetből áll, melyek közül ma már csak három: Málta, Gozo és Comino
lakott.
Nagy öröm volt számomra, hogy egy
Erasmus + program keretében, melyet a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum
bonyolít le A turisztikai alapszolgáltatásokban dolgozó diákok szakmai
képességeinek fejlesztésében használt értékelési eszközök címmel, két kollégámmal együtt
Máltára látogathattam és elmerülhettem a varázslatos kis szigetország
gasztronómiájában, kultúrájában.
Már a
megérkezés igazi meglepetés volt, hiszen az itthoni tél után Máltán kellemes
tavaszias időjárás fogadott, 20 Celsius fok csábított arra, hogy azonnal
megszabaduljunk a kabátunktól és belevessük magunkat a pezsgő életű kis sziget
világába. Kicsit meglepődtünk azon, hogy rajtunk kívül szinte senki nem jár
gyalog, pedig bevehetők a távolságok. A helybéliek mégis saját autóikkal
közlekednek, vagy a tömegközlekedési eszközöket választják. A jegy nem drága és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott
helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni. A tömegközlekedés különleges
eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók
A brit uralom idejéről (1883–1931)
megmaradt furcsaság a jobbkormányos közlekedés, ami bizony nem kis gondot
okozott nekem, amikor át kellett menni a forgalmasabb utcákon. Ennek ellenére
nagyon élveztük a sétákat, melyek szinte minden alkalommal egy vendéglő
felkutatásában csúcsosodtak ki.
A kutatást szó szerint kell érteni,
ugyanis elég nehéz volt vendéglőre bukkani a birtokunkba vett városrészben (San
Gwan), a kikötőig kellett elsétálni, ha megéheztünk. Szerettünk volna minden
alkalommal valamilyen helyi specialitást megismerni, de nem sikerült. A máltai
konyhára erős olasz hatás jellemző, így inkább olaszosan étkezhettünk, bár
megkóstoltuk a finom helyi sajtokat és a híres fehér máltai olajbogyót, és a
helyiek büszkeségéből, a máltai narancsból facsart friss levet is.
Ott tartózkodásunk alatt végig
bűvöletbe ejtettek a hatalmas kaktuszok, melyeknek édes, piros gyümölcsét
többször is megkóstoltuk. Úgy szedtük az utak mentén, mint itthon az almát. A
helybéliek is nagyon szeretik bár ők inkább lekvárt vagy pálinkát, likőrt
készítenek belőle.
Málta a világ egyik legsűrűbben
lakott országa, négyzetkilométerenként körülbelül 1309 lakossal. A lakosok
89%-a városon él, a települések szinte egymásba érnek, az ember észre sem veszi
mikor ér egyik településről a másikra. Szinte mindenütt sárga kőből készült építményeket
látunk. Olyan megalitikus építmények is vannak a szigeten, amelyek az egyiptomi
piramisoknál 1000 évvel öregebbek. A régi fővárosban Mdinában a várost védő
falon megfigyelhetők az egyes korok nyomai, a lerombolt falakat újra ás újra
megerősítették, szabad szemmel is nyomon követhetők a kövek állagában és
színében tapasztalható különbségek.
A turista, ha ismeri az angol
nyelvet nagyon jól elboldogul a szigeteken, hiszen Málta két hivatalos nyelve a máltai (egy, a sémi
nyelvcsaládba tartozó nyelv) és
az angol.
Az ország törvény szerinti államvallása a katolikus. A helybéliek büszkék rá,
hogy egyházukat maga Pál apostol alapította, az egyik legrégebbi katolikus
közösség Európában. Idegenvezetőnk elmesélte azt is, hogy a máltaiak ma sem
értik, hogy Pál apostol miért nem küldött soha tanításokat a máltai keresztény
tanítványoknak.
A nem városon élő lakosok mezőgazdasággal
foglalkoznak, bár nagyon kevés az erre alkalmas terület, leginkább Gozón van
lehetőség a föld megművelésére, a gazdák a kedvező éghajlat miatt, akár
többször is szüretelnek, paradicsomot például egy évben kétszer, háromszor.
Málta fővárosa Valletta. A város Jean Valette
nagymesterről lett a sziget fővárosa. Máltát 1530-ban V. Károly császár
ajándékozta a Máltai lovagrendnek, s a lovagok minden évben kötelesek voltak
Szicília kormányzójának egy máltai sólymot ajándékozni. Ma már a lovagoknak
csak képviseletük működik a szigeten. A mai Valletta lakosainak száma nem
sokkal haladja meg a nyolcezret, a körülötte elterülő külvárosok lakossága
viszont 200 ezer körül van, míg Málta összlakossága 362 ezer fő.
Valletta minden látványossága, erődítménye, palotái és templomai, de lakóházai
is a lovagkort idézik.
Ami nagyon lelkesített, hogy betévedtünk egy csoki
boltba is, ahol nagyon jó minőségi kézműves csokit lehetett vásárolni.
Málta legsúlyosabb gondja az
ivóvízhiány. A szigeten nincs egyetlen folyó vagy állóvíz sem. A téli csapadék
nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár
hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére
alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a
fele tengervíz sótalanító üzemekből származik.
Kalandozásaink során gyakran
láttunk utcai gyümölcsárusokat, vagy apró, családi boltokat, ahol friss
zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni, a híres máltai narancstól a
kaktuszgyümölcsön át az egzotikus gyümölcsökig.
Megkóstoltam, ajánlom:
Maltese biscuits: máltai keksz. Finom rágcsálnivaló.
Ezek a kör alakú vagy párna formájú falatkák búzalisztből, vízből, sóból és
sütőporból készülnek, így kellemesen zsírszegények, ezért könnyen emészthetők.
Pastizzi: Töltött levelestészta-tasakok.
Szicíliából származó péktermék. Pikáns, laktató sajtos tészta. A formája a mi
szerelmeslevelünkre emlékeztet, de a tésztája sós, és túróval vagy a szigeten
termő, különlegesen nagy szemű, zöld, főtt babbal töltik meg. Úton-útfélen
melegen kínálják. Legjobb, ha forrón fogyasztjuk, így különösen aromás. Létezik
rikottás, spenótos, törött borsós, húsos és tonhalas változata is.
Fagyi: Nagyon finom fagyit ettem, bár nem vagyok
rajongója ennek a nyalánkságnak, Máltán kimondottan ízlett. Krémesen olaszos,
egyszerűen tökéletes volt.
Ravjul: ravioli. A ravjult Máltán
búzadara-tésztából készítik, ez öleli körbe a friss rikottából és apróra vágott
petrezselyemből készült tölteléket. Fűszeres paradicsommártással tálalják, a
paradicsomszószban darált hús is van. Vigyázni kell azonban az adagokkal.
Hatalmasak!
Bigilla: vastag disznóbab pástétom fokhagymával.
Pudina tal-hobz: Ezt a jellegzetes máltai
édességet kenyérből, cukorból, narancshéjból, kakaóból, vaníliából, damaszkuszi
mazsolából, kevés szerecsendióból, tojásból és tejből készítik. Hidegen vagy
melegen tálalják, általában sűrű vaníliaszósszal.
A helyi italok közül pedig kimondottan ajánlott
megkóstolni a CISK-et, a máltai sört és a limoncellót.
Így készül a bigilla:
Hozzávalók: 50 dkg nagy szemű bab (Máltán
disznóbab), 2 dl olívaolaj, 1 csokor apróra vágott petrezselyem, 4 cikk
fokhagyma, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, bors ízlés szerint.
Elkészítése: A babot megmossuk, majd
szódabikarbónás, sós vízben egy éjszakán át áztatjuk. Letöltjük róla a vizet,
átmossuk, annyi vízben hogy jól ellepje, feltesszük főni, és puhára főzzük.
Leöntjük róla a vizet, tálba tesszük, összetörjük, majd a többi hozzávalóval
együtt krémesre kavarjuk.