Póréhagyma krémleves

Imádom a krémleveseket! Jaj, nagyon! Eddig leginkább a zacskós változatokkal ismerkedtem, amit délben, órák után gyorsan el tudok készíteni, azt hiszem bögrés leves a neve. Nos, most elkészítettem egy saját krémlevest. Póréhagymából. Életemben nem ettem még póréhagymát. Gyerekkoromban azt hittem, hogy a póréhagyma befelé nő... Nos most kezembe vettem szépen a pórét és közelebbről megnéztem. Megtisztítottam, karikákra vágtam, beleszórtam egy lábasba feltöltöttem vízzel. Fedő alatt puhára pároltam, ételízesítővel ízesítettem. Összeturmixoltam, beleszórtam egy jó marék reszelt sajtot. Pirított sonka csíkokkal tálaltam.

Gombás szelet

A gombával az a helyzet, hogy bár nagyon rajongok érte, nem merem begyűjteni az erdőben, mert félek a mérgezéstől. Amikor családi erősítés van, vagyis a tesóm, aki ért is a gombához, élvezet a gombászás, bár akkor is megesik, hogy a gyűjteményem fele a szemétben landol. Marad a jó öreg csiperke, a szupermarketből, ami biztos nem bolondgomba, bár messze lemarad az erdőben növekedett testvéreitől. Röviden összefoglalva semmi olyat nem lehet belőle készíteni, amire gyerekkoromból emlékszem: gombapaprikás, tojásos gomba stb. Arra viszont alkalmas, hogy különféle ételekben helyettesítsük vele a húst, például a töltött káposztában. Úgy is élvezetes, ha hússal házasítjuk. Egyik ilyen kedvencem a gombás szelet, ami könnyen készíthető és főleg akkor tesz jó szolgálatot, ha nagyobb társaságra számítunk, mert a hússzeletek mellett a gomba is rendkívül laktató.

Gombás szelet

Személyenként tíz dekagramm gombát és 1 szelet nyakkarajt szerzünk be. Lehet fokozni az ízhatásokat, ha személyenként 1 csirkecombot is hozzáteszünk.
A gombát felszeleteljük, olajban hagymát pirítunk, rátesszük a felszeletelt gombát, lefedjük és mérsékelt lángon megpároljuk. Megszórjuk ételízesítővel, őrölt borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel.

A nyakkarajszeleteket kipotyoljuk, só, pirospaprika és őrölt bors keverékével bedörzsöljük, kizsírozott tűzálló tálba fektetjük. Ha csirkecombos változatot készítünk a combokat is befűszerezzük és mindegyik karajszeletre egy combot teszünk. Néhány cikk fokhagymát félbe vágunk és a húsok közé szórjuk. Fóliával lefedve a sütőben megpároljuk.

Úgy tálaljuk, hogy ráhalmozzuk a párolt gombát, ami lehet a köret is, de krumplipürével is nagyon finom.
Sajnos a képek terén még mindig le vagyok maradva egy kicsit....

Karaj hagymaágyon

Rettenetes felfedezést tettem a napokban mégpedig annak köszönhetően, hogy rákaptam a lelki táplálékra is. Először a templomban próbálkoztam, de hamarosan rájöttem, hogy ott nem kapom meg, amire vágyom, magánkutatásba fogtam tehát és a Nők lapja egyik cikke nyomán rátaláltam Pál Ferenc előadásaira (www.palferi.hu). Ő egy katolikus pap, ifjúsági bibliaórákat tart, nagyon ütősek. Rá is másoltam párat a lejátszómra, takarítás közben szívesen foglalkozom a lelki életemmel, olyankor eléggé utálom ehhez az egész világot.
Na, egyszer egy lyukasórán leültem netezni, gondoltam megnézem magamnak ezt a Pálferit. A videómegosztó portálon találtam a róla szóló filmek között egy linket: férfi agy, női agy ez volt a címe. (www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM) Rákattintottam, hát apám! Király! Ott mesélte el egy lendületesen gesztikuláló ipse, hogy a férfiak agya kis dobozokból áll, a nőké meg olyan mint egy hosszú, gombolyagba tekert cérna. És akkor csapott be a felismerés: nekem férfi agyam van!!!!!!! Ez sok mindent megmagyaráz. A sört, például. Nem magát az italt, hanem hogy miért szeretem. A felismerés nyomán abba is hagytam az előző nap kezdett fogyókúrát.
Ha férfi agyam van, akkor jól vagyok ahogy vagyok, becsuktam szépen a fogyókúradobozt, nyomban megéheztem. Valami roppant egészségtelent akartam enni. Chips nem volt... maradt a disznóhús. Karaj! A saját kezemmel vágtam ki a halott állatból, hogy szép legyen. És az igazán sátáni ebben az lesz ebben az ételben, hogy disznózsírban preparálom ki! Mint nagyanyám a régi szép időben a télire eltett disznóhúsokat, amit aztán cserépfazéba téve saját megszilárdult zsírjában őrzött a kamrában. Abból a zsírból kenni a kenyérre felért egy ízorgiával.

Karaj hagymaágyon

Egy nagy fej hagymát szeletekre vágva beleszórunk egy házi disznózsírral vastagon kikent tűzálló tálba. Erre tesszük a karajszeleteket (csakis csontosan), mindenféle potyolás nélkül, mert tönkretesszük a húsban lévő enzimeket. Ízlés szerint fűszerezzük (én zöldfűszeres ételízesítőt használtam). A kellően káros hatás kedvéért megkenjük disznózsírral, alufóliával lefedjük és harminc percig forró sütőben pároljuk. Ezután levesszük a fóliát, megfordítjuk a húsokat, megkenjük zsírral a másik felét is, fűszerezzük és pirosra sütjük.
Nagyon jó volt, bár csak tegnap ettünk belőle és vasárnap sütöttem. Eláll a zsírjában, amit most is jó kenyérre kenni, retekkel, zöldhagymával kiváló!

Megjegyzés: Nagyanyám majdnem kilencven évet élt. Pedig minden télen disznóhúst ettek, ettünk és a húst általában pirosra sütötte. A fánkot is zsírban sütötte ki, minden vasárnap tyúkot vágott mégsem ragadt rá a megölt állat rémülete.

Sült mozarella EU módra

Ma vásárolni voltam. Ez nagy dolog, mert mostanában beszerzőt alkalmazok, nincs ugyanis időm a boltba menni.
Reggel iskola, délután sárkányszelidítés, aztán világmegváltás kreatív ötletekkel, majd egy gyors vacsora után festek, vágok ragasztok, újabban barbizok.
Anyám! Kiskoromban két babám volt: az egyiket megnyírtam a másiknak kiszúrtam a szemét. Nagyjából ennyit tevékenykedtem velük. Most meg barbizok. Öltöztetés, fésülés, sportolás és párbeszédek... Mindez tizenkét óra munka után. Nézegetem a cingár csajokat formáló babákat, akik olyan cuccokban pompáznak, amitől, ha fel kellene vennem őket rám törne a sikítófrász, tűsarkú cipőjük is van meg minden.
Térjünk vissza a vásárlásra.
Mindig a banánnál kezdődik. Veszek 4 banánt. Ez a reggelim 4 napig. Tehát egy probléma kipipálva. Ha már a gyümölcsöknél lébecoltunk vettünk szőlőt a gyermekünknek, aki mostanában, amikor leteremtem, hogy nem eszik gyümölcsöt, kiválaszt valami drágát, és azt kéri. Szerintem ismeri a számokat, vagy legalábbis látja, hogy a szőlő áránál sok van.
Nos a gyümölcsös részleget követi az újságos és a melltartós részleg. A férjem az újságokat bámulja én meg a melltartókat, jó hosszan, aztán persze nem veszünk semmit.
Utána a csokis kifli polc, szintén a gyermekünknek, majd kenyér, pizzasonka és lapsajt. Ez utóbbi háromból szendvicset sütünk, abból áll a kaja délig. Ezután jönnek az opcionális dolgok.
Ma nekem sajt volt. Egy árva darab mozzarella. A leszállított árú termékeknél hat lejért találtam két adag vákumozott pasztrámit. Na ezt nem lehetett kihagyni. Az utolsó állomás a szénsavmentes ásványvíz, illetve sör polca és persze meg kellett állni a kasszánál is, sajnos. Eltökélt szándékom volt, hogy nem eszem ma este semmit, csak paradicsomlevet fogok inni, mert egy kicsit vacakol az emésztőberendezésem. De aztán amikor hazamentünk meg kellett kóstolnom a mozzarellát, jó volt, de gondoltam kicsit sütve jobb lenne. Beletekertem a pasztrámiba és megtűztem volna fogpiszkálóval, de csak ezeket a zászlósakat tudtam előbányászni. Gondoltam díszítésnek jó lesz egy pár szem szőlő. Hát bejött. És amikor együtt faltam be a pasztrámiba tekert sült sajtot és a rózsaszín szőlőt, rögtön éreztem, hogy na ez bejött. Itt ma alkottam valamit.
Persze degeszre ettem magam, aztán mindjárt megyek barbizni. Biztos azon fogok filózni, hogy kéne kicsit fogyni... Eltart néhány percig az elhatározás, mint általában.

Párolt zöldbab és családi pszichowellness

Világéletemben utáltam a zöldbabot, vagy ahogy mifelénk nevezték zöldpaszulyt. Nem alakult ki szeretetteljes kapcsolat köztem és a belőle készült leves között, a főzelékek nem tartoznak a kedvenceim közé... Egyetlen formában szenvedhettem, melynek a családomban fokhagymás paszuly volt a neve. Nos, ez egy roppant egyszerű étel: zöldbab megfőve plusz olaj és zúzott fokhagyma plusz pici só egyenlő isteni íz. Ez az íz villant be, amikor a fagyasztó alsó polcán, ahol hivalkodó magabiztossággal szoktak volt sorakozni a karajjal teli zacskók csak egy zacsi fagyasztott zöldpaszuly árválkodott. Mereven és elutasítóan... Bevallom a mirelit termékek nagy rajongója vagyok, főleg szorult helyzetekben, amikor nincs idő fiesztává tenni a főzést. Ilyenkor egy zacsi mirelit akármi kihúz a csávából. Kezdetben a mikrohullámú sütővel próbálkoztam, de az ételen a műanyagfazék szaga elég áthatóan érzett. Aztán rátaláltam a római tálra. Mintha a rómaiak egyenesen a mirelitzöldség villámgyors preparálására találták volna ki. Nos az a jó benne, hogy semmit sem kell kiolvasztani, a tálban szépen kiolvad és a saját levében megpárolódik minden.
A munkamenet a következő:
Hazaérkezem.
Lehúzom a cipőmet.
Bemegyek a konyhába és hideg vízbe beáztatom a tálat.
Aztán elvonulok átöltözni, kezet mosni, elpakolni.
15 perc múlva felfrissülve visszalibegek a konyhába, belehelyezem a fagyasztott zöldséget a római tálba, teszek a tetejére pár vajkockát, megszórom ételízesítővel, lefedem és beteszem a sütőbe.
Bekapcsolom a sütőt.
Kedélyesen elcsevegek a család többi tagjával, miközben megterítünk és elhelyezkedünk az asztal körül. Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, kész is a párolt zöldség, amit önmagában vagy akár vasárnapról megmaradt sült hússal is fogyaszthatunk.
A zöldbabot, fogyasztás előtt zúzott fokhagymával ízesítjük.
Na ugye, hogy született konyhatündér vagyok?
Utóirat: Sajnos nagyon megéheztünk, ezért nincs a kész ételről fotó...

Ízek nyomában

Ismét hosszú ideig csendben voltam, pedig rajzottak a fejemben a gondolatok, csak a világ megváltásával voltam elfoglalva. Március egy rettenetes hónap volt, ünnepségek, gyűlések és megmérettetések tömkelege. Bevallom a konyhába csak enni jártam, szerencsére két döglött disznót is felravataloztam a kamrában... Sonka, kolbász, zsír és saláták...Ezen is meg lehet élni. De, amint lenni szokott ilyenkor beleakad az orromba egy illat, felvillan a nyelvemen egy íz és mindent megteszek, hogy a tányéromban legyen az étel, amire igazán vágyom. Mert számomra a főzés egy kicsit olyan, mint a szerelem: első hozzávaló a vágy.
Nos, amikor kisüt a nap és egyre több időt töltünk a hátsó kertben, a grillezés gondolata egyre ingerlőbbé válik. Az elmúlt két szombaton kétszer is sütöttünk, pácokat teszteltem: magyaros pác, mustáros pác csípős kínai pác, amit egyszer egy gyorskajáldában kóstolt a ház ura és azóta is siratja. Most végre megkapta, méghozzá grillezett csirkecombon, bár bevallom az is megfordult a fejemben, hogy a sajátomon tálalom fel...
Khm... Térjünk vissza az ételhez...
A pác: Egy evőkanál méz, egy evőkanál erős pista, egy evőkanál szójaszósz. Ez utóbbit a kínai levesemben már nagyon megszerettem. Ezt összekevertem, kicsit megsóztam. Így utólag átgondolva tehetem volna bele egy kicsi ecetet is.
A pácot rákentem a csirkecombokra (igen, sajnos nem az enyémre, bár állítólag a csípős paprika pakolás jó a narancsbőrre), a combokat alufóliába csomagoltam és úgy sütöttük meg parázson. Tálaláskor még utána lehetett szószozni.

Mi kell a testnek?

Jó kérdés nemdebár! Az enyémnek speciel egy nagy adag alvás is jól jönne, valahol egy távoli lakatlan szigeten. De nem, nem! A tudósok mondják meg mire van szükségem. Netes kalandozásaim során feljegyeztem néhány dolgot:
1. Zöld trutyi, hogy energiám legyen
Ez valami csírákból meg algákból készült ital, ami kapható a kereskedelemeben (nahát!)
2. Csoki, mert sok benne az antioxidáns
Egy régebbi bejegyzésemben átvettem egy vicces szöveget, ami arról szól, hogy a csoki tulajdonképpen zöldség. Nos ezt a tudósok bebizonyították!!!!!!!! Egy olyan szuperzöldség, ami számos gyümölcsnél több antioxidánst tartalmaz.
3. Chili, hogy fogyjak
A chili feloldja a vérben a zsírokat, sót, a csiliolajjal bedörzsölt narancsbőrös területek látványos javulást mutatnak
4. Köles
Böjtös étel, sok benne a vitamin és sokféleképpen elkészíthető
5. Szardínia
Van benne halolaj, ami jó az agynak. Emellett olcsó és konzerv formában korlátlan ideig tárolható a hűtőszekrényben.
Nos, tiszta szerencse, hogy a tudósok gondolnak rám... a magam fejétől képes lennék sonkán és kolbászon tengődni.