Finomságaim

Tökkockás spagettimártás Az ősz ajándékai mindig is kedvemre valók voltak A főzőtök eléggé népszerű volt a családban. Nemrég felfedeztem egy ottfelejtett darabot a kamrában, nosza értelmet adtam a létezésének. Tökkockás spagettimártás Hozzávalók 4 személyre: 45 dkg spagetti, 1 közepes méretű főzőtök, 1 fej hagyma, 1 paprika, só, bors, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál olaj,1 pohár paradicsomlé. Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és  forró olajban megpároljuk. Hozzáadjuk a kicsumázott, kockára vágott paprikát, lepirítjuk, majd egy kevés víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk. Amikor már majdnem kész van, hozzáadjuk a megtisztított, kikapart, kockára vágott tök felét. Addig pároljuk fedő alatt, amíg minden megpuhul. Ekkor levesszük a tűzről és összeturmixoljuk, majd visszatesszük a lángra, sózzuk, borsozzuk, beleöntjük a paradicsomlevet, beletesszük a megmaradt tököt és addig forraljuk, amíg a tök megpuhul. A spagettit lobogó sós vízbe...

Az ég is fokhagymás Nálam az, ha nem, akkor bekenem. A fokhagymakrémet kanállal eszem és legújabb nagy kedvencem a fokhagymás paradicsom pirított napraforgómaggal. De van egy régi kedvencem is: a fokhagymás zöldpaszuly. Gyerekkoromban volt két leves, amit nem szerettem: a zöldpaszulyleves, ezt még ímmel-ámmal megettem, meg a salátaleves, na ehelyett képes lettem volna inkább meghalni. A zöldpaszulyt viszon nagyon szerettem fokhagymásan. Ha egy kis hús is akadt hozzá, akkor méginkább.  Így vagyok ezzel ma is, hússal mindent el lehet nálam adni.  A fokhagyma pedig már majdnem kolbász.  Volt egy időszakom, amikor méregtelenítési célokból  nem ettem húst, akkor jöttem rá erre: bekapok egy cikk fokhagymát, kiélvezem az ízét és már-már elhiszem, hogy kolbászt ettem. Fokhagymás zöldpaszuly csirkemellel Hozzávalók: 1 zacskó fagyasztott zöldpaszuly, kedvencem a vékony sárga, 8 cikk fokhagyma, 1 dl olaj, 1 csipet só, 2 szelet csirkemell (legjobb a grillezett...

Szülinap Megtörtént, amitől rettegtem: szülinapom volt. Tévedés ne essék nem az évek múlása tart rettegésben, hanem az, hogy tortát kell produkálnom. Legelőször a 27. szülinapomon próbálkoztam egy keksztortával... nem részletezem. Aztán más ötletek is jöttek... Tavaly az uram annyit mondott: tedd el a gyertyákat, a 63. -ra talán összejön. Nem kis stresszben teltek a napjaim, annyit mondhatok. aztán láttam a tévében a Budait, aki lehelletkönnyű piskótát sütött. Gondoltam magamban: na tessék! Aztán úgy döntöttem nem leszek irigy, próbálkozom. Eszter lepketortát kért nemrég, csak kettő landolt a kukában... a harmadik ehető volt. Nagyon pofás lett és ehető. Aztán augusztus 4.-én megembereltem magam. Szép szombati nap volt. Nekiláttam hát a tortasütésnek. Tíz évvel az ominózus keksztorta után elhatároztam, hogy megalapozom a tortakirálynő státuszomat és e nemes cél felé török, mert mindjárt itt lesz az a bizonyos 63. Remélem nem hiába őrizgetem a gyertyákat. Abban reménykedem, hogy együtt...