Finomságaim

Ebben a forró nyárban nem nagyon van kedvem leveseket enni, ha mégis akkor valami savanyúra vágyom. A savanyítás mindenféle módját kipróbáltam már: ecettel, paradicsomlével, korpaciberével, savanyúságlével, most a mustárra vagyok rákattanva, főleg mióta egy üzletben magyar mustárt lehet kapni... Még kenyérre is kenem. Ez a ragu pedig valósággal megkívánj, hogy mustárral savanyítsák. Egy lábasban olajat hevítettem, apróra vágott hagymát üvegesre pároltam benne, majd hozzáadtam a kockára vágott marhahúst. Amikor a hús kicsit megpirult, szálkásra vágott leveszöldségeket ( murok, petrezselyem, zeller, karalábé) is tettem bele, feltöltöttem annyi vízzel, amennyi ellepi és az egészet puhára főztem. Amikor minden megfőtt, feltöltöttem vízzel, ételízesítővel ízesítettem, felfőztem. Majd levettem a lángról és két evőkanál tejföl, egy evőkanál mustár, 1 tojássárgája keverékével behabartam.

A túrós gombóc, vagy túrógombóc a mi családunkban alapdarab, kedves kis csemeténk egyik szívesen fogyasztott étele, a másik a paszulyleves. Gyakorlatilag ez az a két étel, amit bármikor szívesen megeszik, meg persze az angyalbögyörőt, amit az olaszok gnochi - nak neveznek. Akkor kezdtem el neki túrós gombócot készíteni, amikor egy éves korában napokig csak Túró Rudit evett: 2 db reggelire, 2db ebédre, 2db vacsorára, persze a csokit lenyúztam róla. Rajongását a túró iránt azóta is megtartotta, bár a Túró Rudit már nem szereti. A túrós gombócot két módszerrel állíthatjuk elő. 1. Módszer Fél kg. tehéntúrót, azért ennyit mert ebben a kiszerelésben kapható, összegyúrunk, adunk hozzá 5 evőkanál grízt (búzadarát), 1 tojást, negyed csomag vajat, csipetnyi sót és jól összedolgozzuk. Hagyjuk legalább negyed órán át állni, ennyi időre van szüksége a gríznek, hogy magába szívja a nedvességet, majd vizes kézzel tetszőleges méretű gombócokat formálunk belőle. Lobogó vízbe tesszük és addig főzzük, am...

Cukkiniből jól bevásároltam, így kicsit megsűrűsödött asztalunkon a cukkiniforgalom. De cseppet sem bánjuk, mert ebben a melegben a könnyű zöldséges vacsorák nagyon jól esnek. Nálunk ugyanis nincs ebéd, csak hétvégén. A hét többi napján a városban eszünk (az igaz, hogy szendvicset), este van mire hazaérünk, így marad a vacsora, amit igyekszünk az időpontnak és az étvágynak is alárendelni. A cukkini tökéletes választás. Rakott cukkinimhoz néhány régebbi elképzelést is társítottam, így született meg ez az étel. Rakott cukkini 4 zsenge cukkinit vékony karikákra vágtam és teflonserpenyőben a karikák mindkét oldalát egy kicsit megpirítottam Azért választottam a teflonserpenyőt, hogy ne legyen szükség olajra vagy más zsiradékra. Egy lábas aljára vajdarabkákat szórtam, erre egy réteg cukkinit, majd felkarikázott baromfivirslit. Újabb réteg cukkini, virsli, a tetejére még pár vajdarabka. Végül az egészet leöntöttem a következő keverékkel: 2 evőkanál tejföl, 1 tojás, 1 evőkanál mustár, só, étel...

Van az úgy az életben, hogy meglepik valamivel, de az már ritkábban fordul elő, hogy saját magának okoz meglepetést. Hát most velem ez történt. Az van ugyanis, hogy jobb napokon vésztartalékokat halmozok fel rosszabb napokra konzerv és fagyasztott ételek formájában. Hát eljöttek a rossz napok és a fagyasztóban lévők közül kiválasztottam egy csomag fagyasztott vajas zöldséget és egy csomag fagyasztott halat, hogy abból meglepetéscsomagot készítsek. El is készítettem, és amikor nekiültünk megenni, akkor derült ki, hogy nem halat, hanem polipgyűrűket vásároltam. Ennek ellenére finom volt, a polip íze a csirkemellhez hasonlított. Meglepetéscsomag polipgyűrűvel 1 csomag fagyasztott zöldséget és egy csomag fagyasztott polipgyűrűt annyi felé osztunk szét, ahány személyre készül az étel. Maximum három személy számára elég. A fagyasztott zöldség mindegy milyen, az én kedvencem a brokkolis, murkos, karfiolos, amiben egy vajas akármi is van. Nagyobb alufólia darabokat tépünk, amire teszünk néhán...

A krémlevesek nem tartoznak a hagyományos magyar konyha remekei közé, viszont sok előnyük van, ami elsősorban a fogyózók számára fontos. Először is általában zöldségből készülnek, aztán laktatóak, aki lenyom egy nagy tányér krémlevest már nem töri a fejét második fogáson. De nem hanyagolható el az sem, hogy az ízlelőbimbók kényeztetésében a krémlevesek verhetetlenek. Elvileg bármiből készülhet krémleves, a felmerülő probléma a besűrítés. Erre több módszer létezik: kenyér, tejszín, krumpli. Számomra a krumpli a legszimpatikusabb, bár a glikémiás indexe elég magas, messze jobb, mint a másik kettő. A cukkiniről csak annyit, hogy anyai érzelmeket vált ki belőlem, főleg a zsenge bébi változat, de megenni nem nagyon szeretem. Ebben a levesben viszont nagyon ott van. Karcsúsító cukkini krémleves Két-három bébi cukkinit megmosunk, szeletekre vágunk és két hámozott, felkockázott krumpli társaságában, annyi vízben, hogy ellepje, feltesszük főni. Amikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük, ételízesít...

Ami a padlizsánt illeti, elsőre a padlizsánkrém ugrik be mindenkinek, legalább is erdélyi tájakon. Ez a valóságos Jolly joker mindig jól jön, amikor az ember éhes, pikáns, krémes, egyszóval isteni. Ám a helyzet az, hogy ennél jóval több van a padlizsánban. Lehet például rántani, mint a cukkinit, vagy rakottasokat is készíthetünk belőle. A szabály az, hogy felkarikázás után lesózzuk, hagyjuk legalább egy-két órán át a sóban és aztán leöblítjük. Az én rakottasomhoz is így készítettem elő két nagyobb padlizsánt, majd szárazra töröltem és forró olajban egy kicsit megpirítottam a karikák mindkét oldalát. Fél kiló darált húst hagymás olajban megpároltam, majd fűszereztem, sóval borssal. A kivajazott tűzálló tálba szépen belerétegeztem: padlizsán, hús, reszelt sajt, amíg a hozzávalók elfogytak, a tetejére reszelt sajt került, majd az egészet nyakon öntöttem egy pohár tejföl és két felvert tojás keverékével. Forró sütőben húsz percig sütöttem.

A gombából készült ételeknek megvan a maguk napsugaras varázsa. Gyerekkoromban három erdőbe is jártunk gombászni, mindegyik erdőnek megvolt a maga gombatermése. Sajnos egyedül nem merek gombászni, nem vagyok biztos a szerzeményeim ehetőségében, bár egy régi kollégám, aki zenetanár volt a vegyes iskolában, úgy tanított, hogy forrázzam le a gombákat, tegyek az edénybe egy kettőbe hasított fokhagymacikket, hagyjam benne éjszakára, ha a fokhagyma megzöldül dobjam el a gombát, mert van mérgező is közöttük. Nos én mégsem kockáztatok és továbbra is a szupermarketbe járok gombászni, csiperkére szoktam hajtani, mert jó húsos, tartalmas. Gyakran megkívánom a gombát, mert felidézi bennem azokat a régi kirándulásokat, meg az erdőillatot valamint a hozzá tartozó teljes fílinget, amikor a fullasztó nyárban az erdőszéli réten minden csupa virág, meg illat, a bőröd égeti a nap, aztán bemész a fák közé, ahol a lombokon áttört napsugár teljesen megszelídül.... Térjünk vissza az ételhez, mert mindjárt el...

Van úgy az ember életében, hogy a könnyebbik felét szeretné választani a dolgoknak. Bámulni bambán a tévét, emelgetni a sörös dobozt és egészségtelen ételeket enni, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy mindez baromira ártalmas, testnek és léleknek egyaránt. Az én életemben bizony előfordul néha. Ilyenkor gyorsan össze kell ütni valami kis harapnivalót, ami passzol a sörhöz is. Az se baj, ha hizlal. Erre kínál nagyszerű alternatívát az alábbiakban bemutatkozó alkotás, ami a sajtos kolbászos nasik családjába tartozik. Kell hozzá: 1. sajtos kolbász 2. fagyasztott leveles tészta A kiengedett fagyasztott leveles tésztát derelyemetszővel csíkokra vágjuk, a sajtos kolbászt meg tíz centis darabokra szabdaljuk. Minden kolbászdarabot körültekerünk egy tésztacsíkkal. Sütőpapírral bélelt tepsiben tíz percig sütjük. Sajtos kolbász hiányában virslivel vagy más kolbászfélével is készíthetjük.

Említettem már, hogy a szbad fogású főzés elkötelezettje vagyok mostanában. Nos, a sóskaleves érdekében hősi halált halt sonka egyik darabja sehogy sem akart elfogyni. Fogtam hát és a darálógépben jó krémesre daráltam, aztán hozzáadtam egy üveg szintén kispadra került bolti spagettimártást, amit amúgy is azért vettem meg, hogy kenyérre kenegessem. Jó összekavartam és egy pazar szendvicskrém lett a végeredmény. Tanulság: a maradék ételeket alakítsd szendvicskrémmé. Egyetlen követelménynek kell csupán eleget tenni: legyen krémes.

Még mindig van sajtos kolbászos recept. De megnyugtatok mindenkit a sajtos kolbász elfogyott. Egyelőre. Múltkor nagyon le voltunk égve, ami nem újdonság, mióta az állam elvette a fizetésem negyedét. Pénz híján az egyetlen amiről le tudunk mondani a kaja. Ez azt jelenti, hogy nem megyünk szupermarketbe, a kamrából eszünk, mert ott mindig van zakuszka, szalonna, konzervek (gyűjtöm a konzerveket, mert szisztematikusan készülök a nagy krízisre, ami bármikor beköszönthet, a dolog úgy néz ki, hogy amikor van pénz elköltöm konzervre, amit megeszünk, amikor nincs pénz...dolog megoldva), tojást is mindig kell otthon tartani, mert a gyermekünk nagy tojásrajongó, he megfenyegetjük, hogy nem kap csokit, mert nem evett komoly ételt, azonnal tojást követel. Az sem mellékes, hogy az egyik legkézenfekvőbb étel, ha nagyon sürget az idő a rántotta, illetve a tojásból készült többi finomság. A helyzet az, hogy van élet a rántottán túl. Ott van például az omlett és kicsit parasztosabb változata a lepény...

Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb fogásokon meg jár az eszem. Jó, mi? A meggyleves nálunk a családban (a Fórisoknál, ahol lánykoromban voltam anyakönyvezve) szent állat. Mint a tehén Indiában. Nem nyúl hozzá senki. A meggyet leginkább meggypálinka formájában agreáljuk, de ha meggy nincs, jó a pálinka is. Van egy jó sztori is arról, hogy a szüleim egyszer vendégségbe mentek. Apám természetesen, mint született Fóris, nem szerette a meggylevest, anyám még csak-csak elvolt vele valahogy. Szóval vendégség, meggyleves, az én jól nevelt apám megeszegette a meggylevest, mert nem akarta megsérteni a háziasszonyt, aki mellesleg, ha jól emlékszem anyám valamelyik barátnője volt. Ebéd után megkérdezték tőle: - Na, Feri, milyen volt a meggyleves? Erre az én jól nevelt apám mit válaszolhatott volna mást, mint azt, hogy nagyon finom. Másnap az egész társaság egyebet kapott ebédre, apámnak félret...

A hétvégém elég káosszal fűszerezettre sikerült. A szombati nap azzal ment el, hogy közéletet éltem. Én ugyanis egy aktív közéleti személyiség vagyok. Ez többnyire abban merül ki, hogy eljárok mindenféle gyűlésekre, ott nagyokat hallgatok, aztán megoldom a problémákat, amiket mások nem tudnak megoldani, ők meg learatják a babérokat. A gyermekemet azzal szoktam beetetni, amikor nem jelenek meg otthon időben valami gyűlés miatt, hogy: Anyuka fontos ember. Na persze, akiknek megoldom a problémáit azoknak tényleg fontos vagyok... Ezúttal a Pedagógusszövetség országos elnökségi ülésére mentem Csíkszeredába, ahogy a gyermekem, akit ezúttal magammal vittem (a világ megváltásába korán bele kell tanulni) frappánsan elnevezte: Chipszereda. Nagyon koncentráltam, de az agyam azon járt, hogy kölcsönkértem egy jó kis fényképezőgépet és amikor hazaérek rendezek egy betyár jó főzőmaratont, amitől úgy néz ki majd a konyha, hogy a katasztrófaelhárítást is értesíteni lehetne. Vasárnap aztán kialudtam a ...

Gyermekkoromból nem sok mindenre emlékszem. Az emlékeim inkább illatokra, ízekre és fel-felvillanó képekre terjednek ki. A borsófőzelék is legkedvesebb emlékeim közé sorolható, édesen-savanyú, murokkal és kolbásszal gazdagított, paradicsomos változata anyukám szülinapján az egyik fő fogás volt. Gondoltam egy merészet és nagyot, nyomába szegődtem az emlékeimben őrzött íznek. Feltevődik a kérdés: nem lenne egyszerűbb megkérdezni a fő illetékest, hogyan készítette? Egyszerűbb lenne, de sokkal kevésbé érdekes. Meg amúgy a legendás zserbóját úgy sütöttem meg, hogy ott ült végig mellettem és osztogatta az utasításokat, de egyáltalán nem hasonlított a Tőle megszokottra. Szóval, nekiálltam egyedül. Paradicsomos, mustáros borsófőzelék Négy szép nagy murkot megpucoltam és forró olajban megsütöttem. Hozzáadtam négy darab karikára vágott sajtos kolbászt. (Nyugi, hamarosan elfogy, amit az unokatesótól kaptunk. Írnom kéne a Bertikris nevű cégnek, ha már ennyi ételben megörökítem ők forgalmazzák...)...

A nap egyik legfontosabb étkezése a tízórai, vagy esetemben a tízóraik, ugyanis egész nap a kis kék dobozomból táplálkozom. Így érthető, hogy igyekszem finomságokat csempészni a fent nevezett helyre. Sokáig kísérleteztem az energia bomba tízóraival, ami nem hizlal, egészséges és jól lehet lakni vele, hosszú távra. Volt már minden a listán, de kevés ötlet vált be, hiszen nagyon fontos a szállíthatóság is. Aztán olvastam valahol, hogy egy tojásban annyi vitamin van, hogy egész napra elég, a banán meg olyan vitaminokat tartalmaz, amitől jó kedve lesz az embernek. Gondolom a majmok is ezért vigyorognak egész nap. Azóta minden reggel megeszek egy banánt, az a reggelim egy pohár vízzel. Tényleg jókedvem lesz tőle, de sajnos ez sokszor csak addig tart, míg beérek az iskolába. Ott mindig elrontja valaki...Visszatérve a tojásra. Mivel sem főtt, sem sült tojást nem lehet szendvicsbe tenni, adva volt a megoldás: pasztát kell belőle készíteni. Hogy több legyen benne a fehérje, sonkát és tejfölt is...

Általában ezzel kelek fel szombat reggel, mert imádom a kerti partit, főleg mióta kertes házban élünk, saját kerti grillsütővel. A klasszikus hús meg miccs mellett szívesen próbálok ki újdonságokat is, de az is megesik, hogy azt sütjük meg ami van. Szóval múlt szombaton adva volt egy nagy adag sajtos kolbász, egyenesen Sepsiszentgyörgyről, maradt még pár szelet baconszalonnám a fasírtkoszorú alapanyagaiból gondoltam a kettőt összeházasítjuk. Nem volt rossz gondolat. Sajtos kolbász szalonnaköntösben A kolbászokat tíz centis darabokra vágjuk, majd beletekerjük egy kettőbe vágott baconszalonna szeletbe. Óvatosan a grillsütőrácsra helyezzük és gyakori forgatás mellett sütjük. Nem szúrjuk meg, mert a sütés közben megolvadó sajt megolvad.

Szellemi síkokon evickélek megint és a világ megváltásán fáradozom. A baj csak az, hogy nem hagyja magát. Ezért zenével kúrálom éhen vergődő lelkemet.

A máj, legyen az bármilyen állaté ott van a kedvenceim között. Főleg csirkemájat szoktam készíteni, de a borjúmáj is rendkívül ízletes. A baj csak ott van, hogy amennyiben az ember nem vigyáz kiszárad és nem annyira élvezhető. Amikor először olvastam a tejben áztatott májról azonnal megragadta a figyelmemet és összekombináltam a kedvenc elkészítési módommal: sok hagyma és petrezselyemzöld. Egy szép nagy darab borjúmájat felszeleteltem, közben eltávolítottam azokat a részeket, amik nem voltak elég tiszták. Szép vékony szeleteket vágtam, beletettem egy tálba és leöntöttem tejjel. Beraktam a hűtőszekrénybe és egy napig hagytam ázni. Azután a tejet letöltöttem, egy nagy fejhagymát felkarikáztam, olajon megpároltam, rátettem a májat és fedő alatt szép lassú tűzön megpároltam. Amikor már jól megpuhult fűszereztem: ételízesítővel, sóval, borssal, fokhagymaőrleménnyel és frissen vágott petrezselyemzölddel. Fedő nélkül egy kicsit pirítottam, miközben állandóan forgattam. A máj akkor van átsülv...

Mi a sajtos kolbász? Hát... Az úgy volt, hogy a ház ura munkaidőben egy bizonyos rádióadót hallgat, amelynek a műsorán rendszeresen nyomták a reklámot, hogy mi lesz ma ebédre drágám, sajtos kolbász rakott káposztával. Már egészen bele volt bolondulva a kívánásba, de a mi városunkban nem lehetett kapni a sajtos kolbászt. Bárhova utaztunk, azt vadásztuk. Aztán kiderült, hogy Sepsiszentgyörgy a sajtos kolbász hazája és lakik ott egy unokatesó, aki küldött nekünk két kilót. Minden formában megkóstoltuk, persze először rakott káposztával. Az unokatesó nemrég meglátogatott. Vajon mit hozott ajándékba? Na, mit? Hát persze, hogy sajtos kolbászt és persze, hogy kezdetét vette a kísérletezés. Rakott krumpli sajtos kolbásszal 1. Beáztatjuk a római tálat 2. Meghámozzuk a krumplit és karikára vágjuk 3. Feldaraboljuk a sajtos kolbászt 4. Néhány kocka vajat teszünk a római tál aljára, majd egy sor krumpli, egy sor kolbász egy hintés ételízesítő következik. Az első rend után ismét vajkockák és a többi...