Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb fogásokon meg jár az eszem. Jó, mi? A meggyleves nálunk a családban (a Fórisoknál, ahol lánykoromban voltam anyakönyvezve) szent állat. Mint a tehén Indiában. Nem nyúl hozzá senki. A meggyet leginkább meggypálinka formájában agreáljuk, de ha meggy nincs, jó a pálinka is. Van egy jó sztori is arról, hogy a szüleim egyszer vendégségbe mentek. Apám természetesen, mint született Fóris, nem szerette a meggylevest, anyám még csak-csak elvolt vele valahogy. Szóval vendégség, meggyleves, az én jól nevelt apám megeszegette a meggylevest, mert nem akarta megsérteni a háziasszonyt, aki mellesleg, ha jól emlékszem anyám valamelyik barátnője volt. Ebéd után megkérdezték tőle: - Na, Feri, milyen volt a meggyleves? Erre az én jól nevelt apám mit válaszolhatott volna mást, mint azt, hogy nagyon finom. Másnap az egész társaság egyebet kapott ebédre, apámnak félret...
Vagy: amikor azt hiszed mindent elrendeztél, kiderül, hogy semmit sem rendeztél el.
VálaszTörlés