Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Sörkolbász tésztában

Kép
A sörkolbász a család egyik nagy kedvence, főleg, ha egy kicsit pikáns is. Főként főve szoktuk fogyasztani, mustárral, de ez a változat is népszerű lett, nem kevesebb, mint fél óra alatt elfogyott az egész. Ilyen jó étkű embereknek érdemes sütni. Kitűnő csemege egy borozós estéhez. Sörkolbász tésztában Hozzávalók: 30 dkg sörkolbász, 1 tojás sárgája, 50 dkg liszt, 30 dkg tejföl, 20 dkg vaj, só. Elkészítése: A lisztet összekeverjük a tejföllel, a vajjal és a sóval. Beledolgozzuk a lágy vajat is, majd a simára gyúrt tésztát néhány órán át hideg helyen pihentetjük. A pihentetés után a tésztát átgyúrjuk, kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk. Minden négyzetre egy kolbászt helyezünk és feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 20 – 30 percig sütjük. Az utolsó 10 percben megkenjük tojássárgával.

Paszulyos szendvicskrém, de sült kolbász mellé is jó

Kép
A nagy paszulyrajongás még mindig tart nálam, biztosan az agyam kívánja, szegényke haldoklik... Kicsit nehezen tartom már vissza magam a pofozkodástól... ez felemészti minden energiámat. Azt is nehezen viseltem mostanában, hogy a számítógépen dolgozni kell és nem blogolni... Bizseregtek az ujjaim, de annyira sok volt a munka, hogy mire végeztem két mondatot nem tudtam összerakni, recept témában. Főzni azért főztem és lelkesen fotóztam. Most, hogy felszusszanhatok egy kicsit - éppen csak egy estére, mert jövő héten Karácsonyi koncertet szervezek és hiper- mega oklevélosztást, amihez nagyon kell koncentrálni - legkedvesebb paszulyos kencémet írom le, amit nagy szeretettel nyalogattunk. Most, hogy elfogyott, az az ötletem támadt, hogy egy kis összeturmixolt halkonzervet is tehettem volna bele. Hát, legközelebb... Valahogy úgy vagyok, mint szegény Sally, Az ötödik Sally című regényben: lakik bennem egy lusta dög, egy tanító, egy közösségi ember, egy gasztroblogger, egy újságszerkesztő és e...

Nagy kemence akció

Kép
r Gyerekkoromban, ünnepek előtt csodálatos illatok osontak a faluban, orrot keresve: kemencében sülő kenyér, kalács, fasírt és mindenféle jó illata. Azóta már nincsenek a falumban sem kemencék, de tiszta szívemből vágyom a kemencében sült kalács illatára, amit az én sütőmből soha nem fogok tudni elővarázsolni. Szerencsére nem csak én vagyok kemencerajongó a családban, hanem a sógorom is, aki az elmúlt nyáron kemenceépítésben élte ki alkotó energiáit. Ki is próbálta, de elég halvány sikerrel. Na, most összefogtunk: elhatároztuk, hogy kenyeret, pizzát és kalácsot fogunk sütni. A sógor jól befűtötte a kemencét és megdagasztotta a kenyeret. Nekem adott egy kicsit a kenyértésztából a pizzához, én pedig megdagasztottam a kalácsot. Először a kenyerek kerültek a kemencébe, szám szerint kettő, aztán két kerek kalács és a végén a pizza. A kenyerek 2 órán át sültek, a kalács 1 órán át, a pizza 15 percig. Én az adventi kalácskoszorúmat sütöttem meg, azzal a változtatással, hogy 45 dkg lisztet fel...