Édes, sütőtökös emlékek

A sütőtök nagyon előkelő helyet foglal el a szívemben: egyszerűen imádom. De egyetlen módon vagyok hajlandó elfogyasztani: sütve. A szülőfalumban döblicnek hívják. Nagyanyám (Mari mamám) kertjében ott termett a ganédomb árnyékában, a jó szerves trágyától szép kerekre hízott. Ősszel leszedték és a ház hátsó falén elhelyezett polcszerű deszkán szépen sorba állították. Most is látom magam előtt, ahogy a szép kerek döblicek ott sorakoznak és az első dérre várnak, mert addig nem lehetett megenni, amíg a dér meg nem csípte. Ez volt a szabály! Aztán, mikor megjött a várva-várt dér, nagyanyám elkezdte sütni a döbliceket. Egy viharvert sparhert ajtó nélküli sütőjében. Amikor megérkeztünk hozzá, finom sütőtökillat lengte be a szobáját. Felültünk a padládára és élvezettel faltuk a hidegtől kipirulva a jó meleg tököt. Még most is érzem a tök illatát és a nagyanyám szobájának a szagát, most már tudom, hogy az alapszagot a vetett ágyba eldugott bazsalikom adta meg. Amikor megérzem a bazsalikom illat...