Finomságaim

Be kell vallanom itt és most valamit: nem tudok süteményt sütni. Főleg habos, krémes ínyencségeket nem, idén Húsvét előtt majdnem sírtam, hogy mit fogok én sütemény gyanánt az asztalra tenni. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy bár nem értek hozzá, próbálkozni szoktam.... Nos az eredmények magukért beszélnek: van, ami vékony lesz, mint a papír, van amiből kifolyik a krém, van aminek olyan kemény lesz a teteje, hogy nem lehet felszeletelni. Eddig a legjobb produkcióm a tavaly karácsonyi zserbó, amit meg is lehetett enni, csak egy kicsit csúnya lett rajta a glazúr. Nos, eldöntöttem, hogy leszámolok a bénasággal. Le én. Addig sütök, amíg ehető lesz. Úgy ám. Szerencsére sok gasztroblogger szeret sütiket sütni, tőlük dokumentálódom. Elsőnek az Edó receptjét választottam ki, mert kívánatosnak tűnt. Szép is, könnyűnek is mutatta magát, nem túl krémes és jól el van magyarázva. Ez fontos szempont, főleg ha az ember sütikészítésben zokni. Nos ez a recept az ilyen magamfajta zokniknak is jó. B...

Állítólag ezt a receptet Tibetben találták, kőtáblákra írva (Mivel Kőrösi Csoma Sándor, aki gyermekkorom egyik hőse, ott járt, lehet, hogy ő magyarította?). Fogyókúra közben bukkantam rá, állítólag csökkenti a test zsírtartalmát, vagy valami ilyesmi. Jó a magas vérnyomásra és minden belső szervet öt évvel megfiatalít, ezért öt évente lehet alkalmazni. Egy kicsit macerás, de nekem nagyon megérte, két évvel ezelőtt végeztem el, azóta az epém nagyon jól szuperál (ez volt akkoriban az egyik legdeficitesebb belső szervem), akár fokhagymát is ehetek fokhagymával. Azelőtt még a fánksütéstől is rosszul lettem, a fasírtokról nem is beszélve. Egy átlagos életkorú és testsúlyú ember számára kell hozzá 35 dkg fokhagyma és 3 dl alkohol. Mivel az alkoholt amúgy is csak literes kiszerelésben szerezhetjük be érdemes többet készíteni. 35 dkg megtisztított fokhagymát összezúzunk és 3 dl tiszta alkoholba (legalább 96 %-os) töltjük. Az edényt légmentesen lezárjuk és az anyagot 10 napig állni hagyjuk. M...

Az a nagy harci helyzet, hogy diétáznom kell. Semmi kenyér, cukor élesztő, ecet, kávé, konzerv, szalámi. Bár egy önként vállalt diéta, azért mégis nehéz, hisz kenyér nélkül az az érzése az embernek, hogy nem is lakik jól. Most már az ötödik napon vagyok túl a tízből és eddig még nem tévelyedtem el. A fantáziám viszont beindult és pazarul megvagyok a zöldségeimmel, meg a fokhagymával, amit töméntelen mennyiségben ehetek. Szerencsére a tündértejes kúra óta az epém is bírja. A zöldségeket is megszoktam. Főleg párolva szeretem kombinálni őket és zöldfűszerekkel ízesítem. Vajba párolva szeretem a legjobban. Vajban párolt zöldségek 1 cukkinit, fél padlizsánt kockára vágtam és elkezdtem vajban párolni. Közben vizet forraltam és beledobtam három paradicsomot éppen pár pillanatra, hogy le lehessen húzni a héját, majd a meghámozott paradicsomokat is felkockáztam, hozzáadtam a többi zöldséghez. Jól összepároltam, zúzott fokhagymával, sóval, borssal és oreganóval fűszereztem. A család pirítós ken...

A sajtféléket nagyon szeretjük, a belőlük készült ételeket is. Ezek között van a rántott sajt is, amivel egyszer megpróbálkoztam és nem sikerült. Azóta eszembe se jutott. Múlt héten egyik nap azt mondta nekem valaki, hogy rántott sajtot fog készíteni. Ettől nekem is megjött hozzá a kedvem. Volt otthon füstölt sajt, ebből vágtam hosszú csíkokat, beleforgattam lisztbe, tojásba, morzsába és a fritőzben addig sütöttem, amíg a bunda megbarnult. Ezalatt a sajt éppen a megfelelő puhaságot vette fel. Friss zöldséggel isteni volt. Következtetés: ami ma nem sikerül, azt próbáld meg holnap is, megéri...

A paradicsom kiemelt kedvenceim közé tartozik. Gyerekkoromban azon versengtünk a nővéremmel, hogy ki találja meg a kertünkben az első érett paradicsomot. Amikor nyáron reggel felkeltünk egy nagy adag friss zöldségből készült salátával indítottunk, amihez zsíros kenyeret ettünk. A kenyér félbarna volt és porcióra adták, a családtagok száma szerint. Mi hetente kilenc kenyeret kaptunk, amit a kamrában tároltunk a hűvösben. Még most is itt van az orromban annak a kamrának az illata! Szalonnák felakasztva a rúdon, zsír a bödönben... És valahol elrejtve a sütikbe szánt baracklekvár, amiből bűn volt nyalakodni, persze én sokszor bűnbe estem. A paradicsomimádat azóta is tart. Megkeresem a piacon a nénikéket, akik kertből hozzák a paradicsomot, megszagolgatom, akár úgy is megeszem, mint az almát...Néha azonban a fantáziámat is megihletik. Bár még nincs kerti paradicsom, ez a túrókrémmel töltött változat nagyon ízlett a családnak. A lényeg a túrókrémben van. Ehhez negyed kg tehéntúrót, 20 dkg so...

Az úgy volt, hogy megtetszett nekem ez az umbriai cseréplábos (meg kéne nézni magamnak ezt az Umbriát!). Igen, kérem szépen, más rendes nők ékszereket meg bundákat látnak vágyálmaikban, nekem ez a lábos jelent meg.... aztán megkaptam a névnapomra... és azóta még elevenebben él a fantáziámban, gyakran simogatom és főzök benne. Alig várom, hogy újra telerakhassam valami jóval (lehet, hogy lábosofill vagyok?). Ezúttal a rakott krumplit variáltam egy kicsit. A krumplit meghámoztam és karikákra vágtam, majd a fritőzben pirosra sütöttem. Ezután két hagymát is felkarikáztam és jól megpirítottam. A lábosomat kikentem disznózsírral (biodisznó, na!) beleszórtam a hagymát, erre egy sor ropogós-piros krumplit, reszelt füstölt sajtot, ismét krumplit. Az egészet leöntöttem két felvert tojás és egy pohár joghurt keverékével, amit egy kis sóval, borssal ízesítettem, de zöldfűszereket is elbír (de kár, hogy ez most jutott eszembe), tetejére paradicsomkarikákat helyeztem és forró sütőben addig sütöttem,...

Ha van étel, amit akár módosult tudatállapotban is el tudok készíteni, az minden bizonnyal a tükörtojás, a gyermekünk kedvence, ha megkérdezzük mit enne, bombabiztos befutó. Ez azt vonja maga után, hogy magunknak nem igazán készítjük, de valamelyik este megkívántam, friss uborkával. Hogy ne legyen a csupasz tojás a tányéron, kitaláltam hozzá egy laktató alapot. Ehhez megreszeltem négy krumplit, rászórtam három evőkanál lisztet, ráütöttem egy tojást és jól összedolgoztam. Forró olajban lepénykéket sütöttem belőle, majd megsütöttem a tükörtojásokat is és a lepénykékre helyezve tálaltam.

Nagy nap volt tegnap. Feltűztem az Erdélyi konyhát a dicsőségfalamra, ugyanis a júniusi számtól ott vagyok azoknak a bloggereknek a csapatában, akik a lapot megtöltik jobbnál-jobb receptjeikkel. Nagy megtiszteltetés ez számomra és egyben kötelez is, hogy az eddig tanultakat egy még ennél is magasabb szintre emelve ne hagyjam abba a folytonos keresést.

A napokban szóba került, milyen pazar szakács voltam kezdő háziasszony koromban. Könnyű elképzelni, ha annyit elárulok, hogy húszévesen mentem férjhez az iskolapadból és előtte csak nagymamámmal főztem, úgy, hogy mondta mit kell tennem, az is igaz, hogy ritkán. Ráadásul érzékeny ízlelőbimbókkal és gyomorral áldott meg a sors, így az első hónapokban sokszor lettem rosszul a saját ételemtől. Szerencsére csak én, a fiatal férj (azóta is megvan!) minden ételemet megette és dicsérte, annyihoz ragaszkodott csupán, hogy legyen neve. Ha az anyukája felhívja és megkérdezi mit evett, tudjon válaszolni. Nos ezekből az időkből származik a most következő étel, ami az első igazán sikeres étel volt gazdasszonyi pályafutásom során. Hogy megtartottuk a családi étlapon, magáért beszél. Szükség van hozzá 4-5 szelet tarjára, vagy más disznóhúsra, amiből szép szeleteket lehet vágni. A szeleteket kipotyolom és forró serpenyőben fehéredésig sütöm, majd jól megsózom-borsozom. Egy fél fej káposztát apróra vág...

Nem rajongok a palacsintáért, de néha megkívánom. Régen, amikor még főállású háziasszony voltam, a pénteki menü paszulyleves volt, utána meg palacsinta. Az igaz, hogy többnyire édesen ettük, lekvárral. Most egy sós változatra vágytam, így döntöttem a tejfölös rakott palacsinta mellett. Ehhez a szokásos módon palacsintákat sütött anyósom, megkértem segítsen be egy kicsit, mert későig dolgoztam és úgy éreztem, hogy minél előbb el kell készítenem ezt az ételt, amint hazaérek. Egyébként ez legtöbbször így van: amikor már tudom mit készítek, nagyon türelmetlen vagyok. Egy doboz húskonzervet olajban megpárolt hagymához adtam, összetörtem a fakanállal, majd öntöttem bele egy kis sört és addig kavargattam, amíg egy lekvár állagú krémet nem kaptam. Megfűszereztem (só, bors, ételízesítő) és megkentem a palacsintákat, végül feltekertem azokat. Egy doboz húskonzerv nyolc palacsintához volt elég. Belefektettem a feltekert palacsintákat az előzőleg disznózsírral kikent kedvenc cserép fazekamba, (am...

A csurgatott tészta mindig könnyeket csal a szemembe.Azért, mert nagymamám tanított meg arra, hogyan kell elkészíteni. Nyaranta falun a család jó része elmegy kukoricát meg egyebeket kapálni. Engem többnyire otthon hagytak, mert nem tudtam megkülönböztetni a kukoricát a gaztól, meg elájultam a napon. Nem járt a családom gyakran kapálni, de olyankor én birtokoltam a konyhát. Ha nálunk nyaralt a nagymamám, aki egy agyvérzés miatt teljes jobb oldalán béna volt, akkor kettecskén garázdálkodtunk: ő adta az utasításokat, én meg végrehajtottam. Főztünk ketten szilvás gombócot, krumplipaprikást meg zöldséglevest csurgatott tésztával. Az én variánsomban fagyasztott zöldséggel is készíthető: Ehhez a fagyasztott zöldségeket (bármilyen leveszöldség lehet) megfőzöm vegetás vízben, leszűröm, maradék húslevessel felengedem. Felfőzöm. A csurgatott tésztához valamivel vastagabb palacsintatésztát készítek: egy tojást összedolgozok három evőkanál liszttel és annyi vízzel, hogy csurgatható masszát kapjak....