Finomságaim

Mint gyakorlott fogyókúrázó gyakran kerültem kapcsolatba a szálkásítás kifejezéssel, még most is kiráz tőle a hideg. Mégis szálkásítottam, igaz csak egy leves kedvéért a zöldséget. Az egyik kedvenc levesemet készítettem el csíkokra (szálkákra) vágott zöldségekkel. Az a jó ebben a levesben, hogy igazi kaméleon. Minden alkalommal átvarázsolható. Ezért főzök egy nagyobb adagot, eszünk belőle, majd a maradékot mindig más köntösben tálalom. Negyed kiló friss disznóhúst kockákra vágok, dinsztelt hagymán megpárolom, ízesítem és annyi vizet rátöltve, hogy ellepje negyed órán át fedő alatt párolom. Ekkor hozzáadom a szálkákra vágott leveszöldséget: murok, karalábé, petrezselyem, zeller stb. azaz ami éppen akad otthon, ráteszem a húsra, feltöltöm vízzel, ételízesítővel ízesítem és lassú tűzön, fedő alatt puhára főzöm. A lassú tűz fontos, mert így lesz a leves tiszta. Második alkalommal, annyi levest, amennyit el szeretnénk fogyasztani gazdagítok egy csupor paradicsomlével, egy mokkáskanál cukorr...

Már nagyon fáj a fogam erre a mennyei finomságra, ugyanis nagy fasírtrajongó vagyok. Bevallom valahol láttam a képet és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is megkóstolom. Hogy egy kicsi legyen benne belőlem is vegyes húsból készítettem. Nem, nem .... Nem csiga és disznó! Pulykamell és marha-disznó vegyes darált hús, mindegyikből egy-egy fél kiló. Húsz szelet baconnal kibéleltem az előzőleg kivajazott kuglófformámat (végre ennek is haszna lesz, kuglófot ugyanis úgy sütöttem, mint a székely: egyszer s utoljára). A vegyes és a pulykahúst két külön tálba tettem, mindegyikhez adtam 4 szelet beáztatott és kicsavart kenyeret, fokhagymás fűszerkeveréket, sót, negyed reszelt hagymát, sót, borsot és egy-egy tojást. a masszákat jól összegyúrtam, ez a legjobb rész, mert amikor kezet mostam, lecsúszott a gyűrű az ujjamról és beesett a kagyló alá, jó fél órát piszkáltam amíg ki tudtam szedni, végül egy hosszú nyelű piknikvilla volt a nyerő. Míg én ökörködtem a húsok jól összeértek. Begyömöszö...

A dolgozó nőknek sok leveles zöldséget kell enni. Így olvastam valahol. Hogy miért, nem tudom, de azóta előszeretettel salátázok. Mindenféle színben. Természetesen a fő alapanyag a saláta, emellett szeretem a kelkáposztát, mert soha nem keserű, nagyon finom, enyhe íze van. Aztán jöhet minden, ami van: maradék húsok sülve vagy főve, hidegen, sajt, túró, néha tofu, halkonzerv, babkonzerv, piros hagyma, piros káposzta, olajbogyó, öntetnek pedig natúr kefir, és elmaradhatatlan a zöldfűszeres ételízesítő. 1. Főtt marhahúsos saláta Egy kis húslevesből maradt főtt hús, piros káposzta, tofu, saláta, öntetnek kefir. 2.Nyers káposzta, néhány csík füstölt lazac, pár szelet nyers cékla, majonéz és diódarabok. 3. Saláta, zöldpaprika, tonhalkonzerv (darabos), konzervbab és piros hagyma karikára vágva. Öntet a konzerv leve egy kis citromlével felhígítva.

Húsvét második napján a hagyományos menü Erdélyben a töltött káposzta. Nos, erről az ételről sok szép emlékem van. Elsősorban azokról, amiket mások főztek, gyerekkoromban édesanyám meg a rokonság. A már annyit emlegetett szülőfalumban íratlan törvény volt, hogy szombat este a rendes családokban töltött káposztát főznek. A szegényeknek nem mindig telt húsra így elméletileg bármi belekerülhetett a töltelékbe. Na jó, nem bármi, csak olyasmi, ami belepasszolt: apróra vágott szalonna, kukoricakása meg ilyenek. Ha ebbe belegondolunk, nem volt két ház, ahol egyforma töltött káposzta rotyogott volna a fazékban, sőt sok helyen a káposztát is nagylelkűen elhagyták néha és szőlőlevelekkel helyettesítették. Nos kérem szépen az egyik szupermarketben (úgy járok ezekbe boltokba, mint szegény nagyanyám a kiskertbe meg a kamrába, azzal a kivétellel, hogy Ő tudta előre mit fog ott találni) ecetben tartósított szőlőleveleket találtam töltike készítésére. A töltike Szamosardóban, a szülőfalumban az olya...

A bejegyzés címe egyszerűen csak kalács is lehetne, de most húsvétra sütöttem. Gyerekkoromban még volt a szülőfalumban szinte minden háznál kemence. Csütörtökön mentem haza a húsvéti vakációra, pontosabban nagycsütörtökön. Akkor sütöttek az asszonyok: kenyeret, kalácsot, fasírtot a kemencében. Délután fél hétkor szálltam le az autóbuszról a falu határában, onnan még 3 kilométert gyalogoltam hazáig. Amint beértem a faluba, igazi illatorgia fogadott. Minden ház előtt más illat, alig vártam, hogy haza érjek és egyek végre a frissen sült kalácsból, amit nagyanyám sütött nekünk: 1 rúd túrós, 1 rúd diós, 1 rúd mákos. A túróst még azon melegen megettük. A mai napig sajnálom, hogy nem kérdeztem ki nagyanyámat a kalácsreceptet illetően. Azóta megvan a saját receptem, ami elég közel áll gyermekkorom kalácsaihoz, de sajnos még mindig nem elég közel. 1 kg lisztben elkeverek két zacskó instant élesztőt. Ehhez hozzáadok fél csomag olvasztott vajat és 3 tojássárgáját, amit 5 dkg porcukorral kikavarta...

A tavasz nagyon sok ízt hoz magával... A zöldellő salátaágyások beindítják a gyermekkori emlékeket, jókat is rosszakat is. A rosszak közé tartozik a salátaleves, amit soha nem tudtam megszeretni, ellenben egyik legintenzívebb ízélményem az ecetes, cukros, tejfölös saláta. Ezt gyerekkoromban savanyúság gyanánt ettük különféle húsételekhez. Tegnap az anyósom kertjében sétáltam és megláttam a salátákat, már egészen szép fejecskék is kuporogtak az ágyásban. Csak a megfelelő ételt kellett még kigondolni: gulyás! Aztán kunyiztam egy kis salátát. Megmostam, nem vágtam el és nem törtem össze, csak levelekre szedtem és beleszórtam egy salátástálba. Ezután elkészítettem az öntetet: két evőkanál cukor, két evőkanál ecet, egy mokkáskanál ételízesítő és víz. Addig kavartam, míg a cukor felolvadt benne, majd a salátára öntöttem. Feltöltöttem vízzel, amíg a leveleket ellepte, majd jó vastagon megkentem a tetejét tejföllel. A ropogós leveleket a tejfölös öntetbe mártogatva a legjobb fogyasztani.

Kérek holdsütit! - ezt a felszólítást rengetegszer hallottam az elmúlt hónapokban, mióta a család egy szem csemetéje a Vízcsepp mester kalandjai című rajzfilm rajongója. A fent nevezett rajzfilmben süti a Holdistennő a holdsütit, de sajnos a recept közlését mellőzi. Már mindennel próbálkoztam, amilyen nagy sütisütő vagyok hamar kimer ült a repertoár. aztán rátaláltam egy receptre, amit egy kicsit felturbóztam és némi segítséggel meglett a holdsüti. A csemete elégedett volt, ami nem semmi, legutóbb ugyanis felszólított, hogy tanuljak meg már rendes tejbegrízt főzni. 2o dkg vajat 25 dkg lisztben szétmorzsoltam, hozzáadtam 1o dkg porcukrot, í csomag vaníliás cukrot, 1o dkg kókuszreszeléket és alaposan összegyúrtam. Ezután lisztezett deszkán kinyújtottam és a csemetével együtt kiszaggattuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben kisütöttük. Az előírás szerint lekvárral kellett volna összeragasztani, de a csemete mogyorókrémet akart. Az lett. A végén vaníliás porcukorral meghintettük. A csemete annyi...

A spagetti egyik kedvencem főleg mióta azt olvastam róla, hogy nem hizlal. Meg amúgy is. Tészta, mártás, sajt sok paradicsomlé: semmi olyan nincs benne, amit ne szeretnék. Mivel spagettit nem tudok készíteni, a mártás terén van helye az alkotásnak. Többnyire, ragadozó mivoltomból adódóan, a húsos változatokat részesítem előnyben, de mióta láttam az Ízek, imák, szerelmek című filmet, egy kicsit lezserebben kezelem a dolgokat. Most például gombás, cukkinis, paradicsomos mártást készítettem, ami csudafinom lett. Nem terheli a gyomrot és az ízek! Szóval: 5 db. gombát megtisztítottam és szeletekre vágtam. Természetesen a gomba nálam csiperkét jelent, az egyetlen hely ugyanis, ahol gombászni merek az a szupermarket. Egy fél cukkinit karikákra, majd kockákra szeltem. Egy kis fej hagymát apróra vágva olajban megpirítottam, rádobtam a gombát és a cukkinit, fedő alatt megpároltam. És akkor jön a lényeg: nem egyszerű paradicsomlé, hanem paradicsomdarabos rostos lé egy jó pohárral. Összekavartam, ...

Egy érdekes játékba kaptam meghívást Jutkától, ami ez úton is köszönök. Tíz ételt kell összeválogatnom a blogomról, amit húsvétra ajánlok. 1. Sült kecskesajt 2. Kínai leves húsgombóccal 3. Fasírt 4. Szedres süti 5. Édes ragu csirkemájjal 6.Töltött tojás 7. Ravioli leves 8. Gulyásleves 9. Töltött krumpli 1o. Három húsos töltike Na ezzel megkínlódtam. Most jöhet, hogy kinek ajánkom, lehet nem lesz tíz: Marcsi Aleda Ginko Fela

Imádom a krémleveseket! Jaj, nagyon! Eddig leginkább a zacskós változatokkal ismerkedtem, amit délben, órák után gyorsan el tudok készíteni, azt hiszem bögrés leves a neve. Nos, most elkészítettem egy saját krémlevest. Póréhagymából. Életemben nem ettem még póréhagymát. Gyerekkoromban azt hittem, hogy a póréhagyma befelé nő... Nos most kezembe vettem szépen a pórét és közelebbről megnéztem. Megtisztítottam, karikákra vágtam, beleszórtam egy lábasba feltöltöttem vízzel. Fedő alatt puhára pároltam, ételízesítővel ízesítettem. Összeturmixoltam, beleszórtam egy jó marék reszelt sajtot. Pirított sonka csíkokkal tálaltam.

A gombával az a helyzet, hogy bár nagyon rajongok érte, nem merem begyűjteni az erdőben, mert félek a mérgezéstől. Amikor családi erősítés van, vagyis a tesóm, aki ért is a gombához, élvezet a gombászás, bár akkor is megesik, hogy a gyűjteményem fele a szemétben landol. Marad a jó öreg csiperke, a szupermarketből, ami biztos nem bolondgomba, bár messze lemarad az erdőben növekedett testvéreitől. Röviden összefoglalva semmi olyat nem lehet belőle készíteni, amire gyerekkoromból emlékszem: gombapaprikás, tojásos gomba stb. Arra viszont alkalmas, hogy különféle ételekben helyettesítsük vele a húst, például a töltött káposztában. Úgy is élvezetes, ha hússal házasítjuk. Egyik ilyen kedvencem a gombás szelet, ami könnyen készíthető és főleg akkor tesz jó szolgálatot, ha nagyobb társaságra számítunk, mert a hússzeletek mellett a gomba is rendkívül laktató. Gombás szelet Személyenként tíz dekagramm gombát és 1 szelet nyakkarajt szerzünk be. Lehet fokozni az ízhatásokat, ha személyenként 1 csir...

Rettenetes felfedezést tettem a napokban mégpedig annak köszönhetően, hogy rákaptam a lelki táplálékra is. Először a templomban próbálkoztam, de hamarosan rájöttem, hogy ott nem kapom meg, amire vágyom, magánkutatásba fogtam tehát és a Nők lapja egyik cikke nyomán rátaláltam Pál Ferenc előadásaira (www.palferi.hu). Ő egy katolikus pap, ifjúsági bibliaórákat tart, nagyon ütősek. Rá is másoltam párat a lejátszómra, takarítás közben szívesen foglalkozom a lelki életemmel, olyankor eléggé utálom ehhez az egész világot. Na, egyszer egy lyukasórán leültem netezni, gondoltam megnézem magamnak ezt a Pálferit. A videómegosztó portálon találtam a róla szóló filmek között egy linket: férfi agy, női agy ez volt a címe. (www. youtube .com/watch?v= K9yXyy5FNRM) Rákattintottam, hát apám! Király! Ott mesélte el egy lendületesen gesztikuláló ipse, hogy a férfiak agya kis dobozokból áll, a nőké meg olyan mint egy hosszú, gombolyagba tekert cérna. És akkor csapott be a felismerés: nekem férfi agyam van...

Ma vásárolni voltam. Ez nagy dolog, mert mostanában beszerzőt alkalmazok, nincs ugyanis időm a boltba menni. Reggel iskola, délután sárkányszelidítés, aztán világmegváltás kreatív ötletekkel, majd egy gyors vacsora után festek, vágok ragasztok, újabban barbizok. Anyám! Kiskoromban két babám volt: az egyiket megnyírtam a másiknak kiszúrtam a szemét. Nagyjából ennyit tevékenykedtem velük. Most meg barbizok. Öltöztetés, fésülés, sportolás és párbeszédek... Mindez tizenkét óra munka után. Nézegetem a cingár csajokat formáló babákat, akik olyan cuccokban pompáznak, amitől, ha fel kellene vennem őket rám törne a sikítófrász, tűsarkú cipőjük is van meg minden. Térjünk vissza a vásárlásra. Mindig a banánnál kezdődik. Veszek 4 banánt. Ez a reggelim 4 napig. Tehát egy probléma kipipálva. Ha már a gyümölcsöknél lébecoltunk vettünk szőlőt a gyermekünknek, aki mostanában, amikor leteremtem, hogy nem eszik gyümölcsöt, kiválaszt valami drágát, és azt kéri. Szerintem ismeri a számokat, vagy legalábbis...

Világéletemben utáltam a zöldbabot, vagy ahogy mifelénk nevezték zöldpaszulyt. Nem alakult ki szeretetteljes kapcsolat köztem és a belőle készült leves között, a főzelékek nem tartoznak a kedvenceim közé... Egyetlen formában szenvedhettem, melynek a családomban fokhagymás paszuly volt a neve. Nos, ez egy roppant egyszerű étel: zöldbab megfőve plusz olaj és zúzott fokhagyma plusz pici só egyenlő isteni íz. Ez az íz villant be, amikor a fagyasztó alsó polcán, ahol hivalkodó magabiztossággal szoktak volt sorakozni a karajjal teli zacskók csak egy zacsi fagyasztott zöldpaszuly árválkodott. Mereven és elutasítóan... Bevallom a mirelit termékek nagy rajongója vagyok, főleg szorult helyzetekben, amikor nincs idő fiesztává tenni a főzést. Ilyenkor egy zacsi mirelit akármi kihúz a csávából. Kezdetben a mikrohullámú sütővel próbálkoztam, de az ételen a műanyagfazék szaga elég áthatóan érzett. Aztán rátaláltam a római tálra. Mintha a rómaiak egyenesen a mirelitzöldség villámgyors preparálására ta...

Ismét hosszú ideig csen dben voltam, pedig rajzottak a fejemben a gondolatok, csak a világ megváltásával voltam elfoglalva. Március egy rettenetes hónap volt, ünnepségek, gyűlések és megmérettetések tömkelege. Bevallom a konyhába csak enni jártam, szerencsére két döglött disznót is felravataloztam a kamrában... Sonka, kolbász, zsír és saláták...Ezen is meg lehet élni. De, amint lenni szokott ilyenkor beleakad az orromba egy illat, felvillan a nyelvemen egy íz és mindent megteszek, hogy a tányéromban legyen az étel, amire igazán vágyom. Mert számomra a főzés egy kicsit olyan, mint a szerelem: első hozzávaló a vágy. Nos, amikor kisüt a nap és egyre több időt töltünk a hátsó kertben, a grillezés gondolata egyre ingerlőbbé válik. Az elmúlt két szombaton kétszer is sütöttünk, pácokat teszteltem: magyaros pác, mustáros pác csípős kínai pác, amit egyszer egy gyorskajáldában kóstolt a ház ura és azóta is siratja. Most végre megkapta, méghozzá grillezett csirkecombon, bár bevallom az is megford...