Finomságaim

Az ikres bejegyzés óta nagyon fel vagyok lelkesülve és kimondottan ilyesmire specializálódom. A kutatások mai fokán a csúcs a hármas iker. Három finomság darált húsból. Mint boldog disznóhústulajdonos szívesen használom alapanyagként, már csak azért is, mert az oroszlánok húsevők. Nos egy fél kg darált húshoz adtam egy fél kiló kiáztatott és kifacsart kenyeret, megfűszereztem egy zacskó fasírtfűszerrel, ráütöttem két tojást és jól összegyúrtam. A massza felét kivettem a tálból és két részre osztottam. Spagettimártás gombóckákkal Az egyik részből diónyi gombócokat gyúrtam, lobogó vegetás vízben addig főztem, amíg feljöttek a víz színér e. Készítettem hozzá egy paradicsommártást: evőkanálnyi olajból és ugyanannyi lisztből világos rántást, feltöltöttem paradicsomlével, úgy két pohárnyival és lassú tűzön, habverővel állandóan keverve addig főztem, amíg mártás állaga lett. Sóval, borssal ízesítettem, majd tettem bele egy mokkáskanál cukrot, két mokkáskanál mustárt, csipetnyi bazsalikomőrlem...

Végérvényesen megkezdődött az év, még csak tiltakozni sem lehet. Belevetettem magam a munkába, szelídítem a sárkányokat miegymás. Mire bedőlök az ajtón este van, így hát éjszakai életmódra rendezkedtem be, mert az nem fair, hogy csak dolgozzon az ember, szórakozás meg nuku. Arról nem is beszélve, hogy valamit enni kell, persze úgy értem, hogy a tepertőn és kolbászon kívül, ami nagyon jó, ha nincs más, de jobb, ha van valami finom kis hazai főtt étel. Nos tehát mostanában a késő esti órákban főzök. Nem annyira kényszerből, inkább, hogy lelkileg fel tudjam dolgozni a nap eseményeit. Mert az ugye nem egy könnyű dolog, hogy délelőtt még szorzást tanítok, délben EP képviselővel kávézom, estefelé meg szerkesztőségi értekezletet tartok. ( Na ja részben olyanoknak, akiknek a gyerekük vagy az unokájuk lehetnék) Na ezt feltétlenül ki kell főzni magamból. Mostanában kedvenc sportom a főzés és a logisztika ötvözete, vagyis mit főzzek ma, hogy két nap múlva is legyen valami kaja. Így találtam ki az...

Csak ma döbbentem rá igazán, hogy új év kezdődött, ugyanis ez a mai nap a vakáció utolsó napja. Matatgatok itt a gépen és próbálok beleszokni a gondolatba, hogy holnaptól ismét húsz kis gyökér szívja az agyamat... Persze ezzel semmi baj, mert nagyon szeretem a gyerekeimet, meg tanítani is szeretek, de embert próbáló küzdelem. Egy internetes oldalon találtam egy kalkulátort, melynek segítségével kiszámíthatod, hogy mi volt a foglakozásod előző életedben. Hát nekem az jött ki, hogy sárkány szelídítő voltam. Nagyon bírtam a dolgot, sőt azóta is bírom, mert tökéletesen tükrözi a mostani erőfeszítéseimet. Reggel nyolckor beront az osztályterembe húsz kis sárkány, akiket nekem kell megszelídítenem, de olyan profi szinten, hogy a későbbiekben be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Legalábbis valamennyire. És még csak nem is édesgethetem őket étellel magamhoz...Pedig azt hiszem nagyon menne nekem... Nincsen újévi fogadalmam. Életemben ötször tettem fogadalmat, mind az öt templomban volt. 1. K...

Ja, persze. Volt, nincs, elmúlt... Minden szép Karácsony elmúlik egyszer, de itt hagyják nekünk a szép emlékeket, képeket, hangokat, illatokat, ízeket. Idén olyan nagy áhítattal készültem, hogy a gasztroblog, mint olyan eszembe se jutott. Mert ugye van olyan, hogy főzünk egy jót, hogy aztán lefényképezve mehessen a blogba... Most azonban szeretetet akartam belecsempészni minden fogásba és annyira lekötött az ügyködésem, hogy eszembe se jutott fényképezni. Azért a káposztafőző fazekamat lefotóztam, elvégre még nem emelte konyhám színvonalát ilyen szép darab. Amúgy is szerelmes vagyok a római tálakba... Nos a benne főtt töltött káposzta magáért beszélt, nem is szólva arról, hogy saját füstölésű ( na jó, majdnem, mert apósom füstölte) oldalassal készült... A képeim minőségében is tapasztalható némi változás, hála a kedves angyalkának, aki hozott nekem egy NokiaX2-es telefont, 5 megapixeles kamerával.