Finomságaim

Azta! Eszem megáll, hogy a szalonna egy halott állat méregraktára. Mióta ezt olvastam, persze a neten, rá sem merek nézni! Pedig az anyám falujából beszerzett ilyesfajta termék egy kis kétszer főzött szilvalével meg kemencében sült kenyérrel úgy kényezteti az ízlelőbimbókat, mint májusi eső a kókadt virágoskertet... Na, de legfeljebb álmomban, ugyanis hadat üzentem a töltött galamb imázsnak és arra gyúrok (sajnos nem tésztákat, mert az hizlal), hogy sovány csaj legyek. Franc tudja miért, mindenkinek kellenek célok. És mivel ez a nehezen megvalósítható kategóriát duzzasztja, nekem megfelel. Szeretem a nehezen megvalósítható célokat, bár mióta a fizetésem negyedét lecsapta a kormány, az életben maradás is az lesz. Na szóval, rendes tanító mielőtt bármihez hozzákezd tanulmányozza a szakirodalmat. Így megtudtam, hogy a sovány csajok külön emberfaj, akik saját titkos szokások rugójára járnak. Például keveset esznek, főleg egészséges ételeket, amelyek ha mindent fontolóra ves...

Tartozom egy vallomással: fogalmam sincs miféle növény a kelbimbó. Egyet tudok csak: felőlem nőhet akár fán is ezeket a kis zöld bigyókat imádom. Először kíváncsiságból kóstoltam meg, fagyasztott formában jutottam hozzá, azóta szívesen csemegézek belőle. Naná, hogy a legújabb kedvencemmel, a római tállal is összeházasítottam. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, kár hogy a fotográfia egy kicsit tré lett... (na jó, elismerem, nagyon tré). Mielőtt részletezném, hogy miképpen vandalizáltam a konyhában még szeretném hozzáfűzni a kelbimbó témához, hogy nagyon egészséges és a fogyni vágyó fejben vékony lányok barátja. Kik a fejben vékony lányok? Hát azok, akik fejben már vékonynak látják magukat és mindent megtesznek, hogy tényleg azok legyenek. A káposztafélék általában is nagyon értékes táplálékaink, de a bimbóskel ezek közül is kiemelkedik gazdag tápé rtékével. Százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztan...

Tavaly nyáron még nagyon h asonlítottam arra a menyecskére, akire tökéletesen passzolt a töltött galamb jelző. Azzal a hülyeséggel vigasztaltam magam, hogy formás vagyok, sze a kerek is egy forma... Jó darabig nem izgatott, hogy mennyit mutat a mérleg, ha ráállok, a nagyobb testek ugyanis jobban meggörbítik maguk körül a teret és nagyobb változásokat okoznak a világegyetem életében. Aztán egyszer csak izgatni kezdett a téma és vad fogyókúrába kezdtem. A káposztaleves jóvoltából lefogytam vagy hat kilót, aztán még lement egy kicsi, de egy adott ponton túl már semmi sem segített. Léböjt eredménye: úgy kiéheztem, hogy reggel felkeltem és azt mondtam elég, én most megeszek egy egész szelet párizsit. Amikor leért döngött. Csoda- e, ha rábukkanva a következő megállapításra a világhálón, iste ni kinyilatkoztatással találtam magam szemben? Idézem: Tudja-e a kedves olvasó, hogy a kínai konyha legfinomabb fogásai a húsok legzsírosabb részeiből készülnek? Hogy a csirkét, kacsát mindig a bőrével, ...

Imádom a nyarat! Minden bizonnyal azért, mert nyáron születtem, de emelt szintű lelkesedésemhez hozzájárul még az a csöppet sem elhanyagolható tény, hogy süt a nap, érnek a gyümölcsök, lehet napozni. És persze a nyár a kerti partik ideje. Bombasztikus kerti partikat szervezek a családom számára, akik irántam való tiszteletből részt is vesznek rajtuk. Kitesszük az asztalt a diófa alá, mert bizony egydiófás nemesek vagyunk, más gyümölcsfánk nincs is, és ott eszegetünk, iszogatunk és hülyeségeket beszélünk. Királyság! Legutóbb pisztrángot grilleztünk, amihez kukoricakenyeret sütöttem, mondanom sem kell, hogy mindenki imádta. A muzsdélyomtól a fél család kidőlt... na, de minden jóban van egy kis rossz. A pisztrángot azért szeretem, mert ez az egyetlen hal, aminek ki tudom piszkálni a csontjait és le tudom nyúzni a bőrét. Olyat veszek, aminek ki van szedve a bele, ha lehet a feje is le van vágva, ettől nem olyan nagy a horror. Ha van feje. olyan mintha nézne a szemeivel... A halakat szépe...

A helyzet az, hogy 35 éves lettem. Rendkívül hihetetlen számomra ez a dolog, főleg azért mert gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy kétezerben vége lesz a világnak és az életemet csak harminc éves koromig képzeltem el. És tessék, öt évvel lejárt a szavatossági időm. Egyelőre ezt örömmel könyvelem el és, ha 2o12-ben sem lesz váge a világnak, akkor esélyt látok arra, hogy boldog öregkort éljek meg. Minden esetre az egészséges táplálkozás szempontjából nagyon igyekszem. Kinéztem magamnak egy csinos kis gőzölő fazekat, olyan sokemeletes izét, amiben párolni lehet az ételeket. Egy darabig álmodoztam róla, aztán eszembe jutott, hogy nincs szükségem ilyen csodaeszközre hiszen már ott árválkodik a kamrámban: római tál a neve és hűtlen elhagyásban szenved évek óta. Nos letöröltem róla a port, megsímogattam, hogy feltöltődjön pozitív energiákkal és indult a bevetés. Előtte még egy kicsit dokumentálódtam a világhálón és a következőket találtam: 1. A római tálat a rómaiak találták ki. (vi...

Egy jó darabig csendben voltam, nem igazán volt lehetőségem géphez ülni, de ez nem jelenti azt, hogy nem születtek a konyhámban prototípusok (ahogy az először főzött kajákat az unokaöcsém nevezi), meg jól bejáratott ételek is. Amit most szeretnék az utókor számára megörökíteni az egy nagyon érdekes kombináció. Lecsó és spagetti. A lecsót nagyon kívántam, mert szeretem, a spagetti pedig megmaradt előző napról és nem akartam eldobni. Na szóval, kezdjük a lecsóval: 2 fej hagymát megpucoltam, szeletekre vágtam, majd két karikára vágott paprika társaságában forró olajon megfonnyasztottam. Ekkor feltöltöttem paradicsomlével és megfűszereztem, sóval borssal és ételízesítővel meg egy csipet bazsalikommal, amit minden paradicsomos ételbe beleteszek. Vizet forraltam és belemártottam 5 darab paradicsomot, majd lehúztam a héját mert nem szeretem, ha ott pöndörödik a lecsóban. A felszeletelt paradicsomot és egy reszelt tököt is hozzáadtam a lecsóhoz. A tök azért került bele, mert kéznél volt, az i...