Finomságaim

  A tökről jót vagy semmit Sokszor, sokféleképpen írtam már a tökről. Sokszor sokféleképpen elkészítettem és minden egyes morzsáját szívesen ettük. Ez az egyszerű termés azonban még mindig tud meglepetéssel szolgálni, minden apró változtatással újabb örömöt tud okozni. Nem tudom ki hogy van vele, de ha meghallom a főzelék szót, elmegy minden étvágyam. nem is próbálkoztam soha főzeléket készíteni. Lehet, hogy amit főztem néha az volt, de esküsz9m, hogy nem annak volt szánva. Mert nem vagyok hajlandó főzeléket enni, sőt, főzni sem. Pár héttel ezelőtt egy kifőzdében engedtem a kísértésnek és a napi menüben felkínált zöldbabfőzelékre pénzt adtam. Azóta is bánom... megettem persze, de nem szívesen. Szembejött viszont velem ez a recept egy videóban. Sajnos, töredelmesen bevallom, rengeteg rövid videót nézek, mindenféle témában, a főzős téma csak az egyik. Azt mondják a szakemberek, hogy ezen a területen mindössze 1,7 másodperc a figyelem terjedelme, ennyi idő alatt döntjük el, hog...

Csináld másképp!  Minden családban vannak olyan kedvenc ételek, amelyeket állandóan ismételni kell, mert mindenki nagyon szeretei. Nálunk is van rengeteg ilyen, ismételjük is ahányszor csak kell. Közéjük tartozik minden olyan kelt tészta alapú lepény, melynek ízét, zamatát a rá helyezett feltét határozza meg, és ettől, annak dacára, hogy mindig ugyanaz mégis lehet új. Nem maga az étel ismétlődik, csak az elkészítési elv, amit kedvünkre alakítunk. Mégis a legnagyobb örömet néha az okozza, amikor az elveket is teljesen felrúgjuk. Amikor nem csak variálunk, hanem kilépünk a megszokásból. Amikor nem a biztoshoz nyúlunk, hanem kipróbálunk valami szokatlant. Az ízeken keresztül új élményt szerzünk, és ezzel mintha egy kicsit magunkon is változtatnánk. Néha kell, hogy merjünk mást tenni, mint amit „szoktunk”, mert ezekből a kis változtatásokból születnek azok a pillanatok, amikor felragyog egy arc, vagy hallatszik egy örömteli „Na, ez nagyon jó lett!” A konyhában – akárcsak az életben...

Virágzó nyári ízélmények: Karfiolkrém recept A nyár nemcsak a napsütésről, hanem a friss, ízletes zöldségekről is szól. A piac standjai roskadoznak a színes kínálattól, és a friss karfiol is gyakran ott csücsül a kosarakban. Ha egy könnyű, krémes, mégis laktató nyári fogásra vágysz, próbáld ki ezt a karfiolkrém receptet – pirítós kenyérrel igazi nyári kedvenc lesz. Karfiolkrém Hozzávalók 2 személyre: 40 dkg karfiol, 2 nagyobb burgonya, 1 közepes fej hagyma, 2 evőkanál majonéz, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál apróra vágott kapor, só, bors, 3 cikk fokhagyma. Elkészítése: A rózsáira szedett karfiolt hideg vízben kevés sóval feltesszük főni, amikor kész leszűrjük és hagyjuk kihűlni. Akkor jó, ha még egy kicsit roppanós. A burgonyát héjában megfőzzük és meghámozzuk. A meghámozott hagymát apróra vágjuk, egy szűrőbe tesszük, hideg vízzel alaposan átöblítjük és hagyjuk lecsepegni. A kihűlt karfiolt apróra vágjuk, a burgonyát lereszeljük, salátástálba tesszük, hozzáadjuk a hagymát és a zúzott...

  Mindig egy kicsit másképp Bevallom, gyakran elragad a hév és olyasmit is megkívánok, ami nem magyaros, aminek semmi köze nincs a hagyományos étkezéseinkhez. Legeslegjellemzőbb példája ennek a pizza. Ez az az étel, amire sehogysem tudom ráhúzni, hogy gyerekkoromban is így készítettük... mert az én gyerekkoromban fogalmam sem volt arról, hogy a pizza létezik. Aztán kapcsolatba kerültem ezzel a fogással és hamar eldöntöttem, hogy szeretem. Gyakorlatilag mindegy mi van rajta feltétnek, ha szeretem. lehet sonkás, sajtos, megtúröm rajta a gombát, szalámit, kukoricát. kolbászt, telemeát, bazsalikomot. Aztán az idők folyamán megbarátkoztam a lepényekkel is, melyeknek nem kelt tésztája van, mint a pizzának, hanem egy teljesen más, vajas tésztás alapja, de a feltét ebben az esetben is vatiálható. A francia konyha remekeként quiche néven híresültek el. Egy balatoni kirándulás során a langallóval is megismerkedtem, amit magyar pizzaként tartanak számon, a különbség a tésztában és a felté...

  Valami új... valami régi   A nyárelő egyik legnagyobb dobása az újkrumpli. Ezek a diónyi, zsenge gumók olyan új távlatokat nyitnak a konyhában, amiknek semmi sem szabgat határt. Egy kis leleményességgel, fantáziával szinte minden nap új étel kerülhet az asztalra és még a hámozással sem kell annyit vesződni, mint az év többi szakában. Én mindig izgalommal vetem bele magam az újkrumplis receptekbe. Valahol mélyen még felsejlik bennem a gyerekkor krumplikapálós korszaka, amikor az alig kinőtt növényt gyomtalanítottuk, a tövét feltöltöttük, sőt még arra is emlékszem, amikor nem voltak vegyszerek és a kertben sorjázó krumpliültetvényről kézzel szedegettük le a csíkos páncélú krumplibogarakat. Melegség járja át a szívem, amikor meglátom a piacon a kis gumókat és elkap a nosztalgia, hiszen valamikor, így július táján nem a piacra, hanem a ház mögötti kertbe kellett krumplibeszerző útra menni. Talán emiatt is rajongok érte, és az otthon tanult klasszikus ételek mellett szívese...

  Vártalak... „Vártalak, sokat vártalak, minden magányos éjszakán megálmodtalak...” – tegye fe a kezét, aki nem így érez a fizetésével kapcsolatban. Akinek lent maradt a keze, az nagyon szerencsés, sajnos én nem tartozom ebbe a kategóriába. Valamivel jobban bánok a pénzzel, mint diákkoromban, amikor a heti zsebpénzem már hétfőn elfogyott a könyvesboltban, de akkor még péntekig volt ki etessen. Ma már nekem kell arról gondoskodnom, hogy jusson az asztalra minden nap betevő falat. Igaz, hogy könyvesbolt sincs a városban, szerencsére, mert minden bizonnyal inkább könyvek kerülnének az asztalra.   De azért gyakran előfordul, hogy ki van számolva a kosztpénz, bevallom eléggé szűkösen, hiszen sosem az volt a lényeg, hogy degeszre együk magunkat. Olyankor pedig nincs mese, olcsó ételeket kell készíteni, olcsó alapanyagokból. Annyi gyakorlatot szereztem már ebben, hogy többnyire még így is finom lesz, lényeg a leleményesség és a lendület. Ha arról van szó, hogy olcsó alapanyagok...