Vártalak...

„Vártalak, sokat vártalak, minden magányos éjszakán megálmodtalak...” – tegye fe a kezét, aki nem így érez a fizetésével kapcsolatban. Akinek lent maradt a keze, az nagyon szerencsés, sajnos én nem tartozom ebbe a kategóriába. Valamivel jobban bánok a pénzzel, mint diákkoromban, amikor a heti zsebpénzem már hétfőn elfogyott a könyvesboltban, de akkor még péntekig volt ki etessen. Ma már nekem kell arról gondoskodnom, hogy jusson az asztalra minden nap betevő falat. Igaz, hogy könyvesbolt sincs a városban, szerencsére, mert minden bizonnyal inkább könyvek kerülnének az asztalra.

 De azért gyakran előfordul, hogy ki van számolva a kosztpénz, bevallom eléggé szűkösen, hiszen sosem az volt a lényeg, hogy degeszre együk magunkat. Olyankor pedig nincs mese, olcsó ételeket kell készíteni, olcsó alapanyagokból. Annyi gyakorlatot szereztem már ebben, hogy többnyire még így is finom lesz, lényeg a leleményesség és a lendület.

Ha arról van szó, hogy olcsó alapanyagokat kell vásárolni, az idősebb korosztály rögtön megmondja, hogy a piacra kell menni. Mert a piacon jó minőségű árut vehetünk olcsóbban, és az sem mellékes, hogy sok esetben maguk a termelők kínálják ezeket, tehát attól sem kell félnünk, hogy az egészségünket veszélyeztetjük.

Nem csak zöldséget és gyümölcsöt érdemes a piacon vásárolni, hanem húsárut is. Most fedeztem fel például, hogy a baromfihúst árusító pultnál vagdalt csirkemell is kapható, jóval olcsóbban, mint az egy darabban forgalomba hozott. A különbség csak az, hogy fel van darabolva. Attól még remekül felhasználható és jól sejti, aki arra gondol, hogy amint megláttam, beizzította a fantáziámat így vettem is belőle fél kiló csirkemell árán egy egész kilót és rögtön két éltel is készült belőle.

A már amúgy is eléggé kicsi darabokból a szebbeket befűszereztem és félretettem, a nagyon apró részeket egészen kicsire vagdaltam és elkészítettem belőle ezt a nagyon finom, izgalmasan szép húsgolyót, amit örömmel fogyasztottunk el. 

Színes csirkehúsgolyók

Hozzávalók 2 személyre: 35 dkg nagyon aprótra vágott csirkemell, 10 dkg apróra vágott kápia paprika, 1 kisebb fej apróra vágott hagyma, 1 nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöld, 2 tojás, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál bors, 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítése: A nagyon apróra vágott hozzávalókat keverőtálba tesszük, Hozzáadjuk a fűszereket, a tojást, a lisztet és a zsemlemorzsát. Alaposan összedolgozzuk, mad vizes kézzel gombócokat formálunk a masszából. Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, beletesszük a golyókat, kicsit lenyomkodjuk, majd mindkét oldalukat ropogós pirosra sütjük. Tetszőleges körettel tálaljuk. Ha marad belőle, hidegen is nagyon finom.

 

Színek, ízek, illatok

Van nekem egy kosaram. Olyankor szoktam elővenni, amikor a piacra megyek portyázni és addig meg sem állok, amíg meg nem töltöm mindenféle földi jóval. Nem véletlenül használom, hiszen segít abban, hogy ne vásároljak túl sokat, éppen csak annyi fér bele, amit pár nap alatt fel tudok használni. Abból a szempontból is hasznos, hogy nem kell minden egyes áruhoz műanyag tasakot kérni, amit csak eldob az ember, vagy gyűjtögeti valahol egy félreeső fiókban, amíg meg nem unja és végül mégis megszabadul tőle. Ráadásul rendszerezni is segít: először azokat a zöldségeket veszem meg, amik nehezebbek, ezek kerülnek az aljára és ahogy haladok a pultok között, lassan belekerülnek a törékeny, színes gyümölcsök, fűszernövény csokrok. Közben találkozunk azokkal is, akik a zöldségeket termesztették, jó látni, ahogy féltő gondoskodással halmozzák a terményeiket a pultra, figyelik, hogyan válogatunk. Lehet közben kapcsolódni, beszélgetni. Nagyon csodálom a termelőket, hiszen olyan tudás birtokában vannak, ami évről-évre csodát terem és ezt a csodát rakhatom a kosaramba. Mindig nagy öröm itthon kipakolni és mindennek megkeresni a helyét, rendeltetését.

Ma is elővettem a kosaram és piacoztam egy nagyot. Bár máskor nem igazán szoktam, most előre elterveztem, hogy miket keresek. Legelőször két szép tököt vettem. Nem cukkinit, hanem világos, hosszúkás főzőtököt, olyat, ami gyerekkoromban rengeteg termett otthon a kertben. Egy múlt rendszerből ránk öröklődött vicc kapcsán anyukám scornicești uborkának nevezte. Nagyon fantáziadúsan tudta felhasználni, soha nem untunk rá. Biztos tudta azt is, hogy rendkívül tápláló és egészséges zöldség, amely számos jótékony hatással bír az emberi szervezetre. Azt már a világhálón kutattam fel, hogy évszázadok óta fogyasztják, és az egészségügyi előnyei révén egyre növekvő népszerűségnek örvend. Nálam is.

Ha elkezdődik a szezonja leginkább rántva szeretjük, de most arra gondoltam, hogy egy kicsit másképp készítem el, ebben a hőségben nem igazán akartam megtölteni a házat égett olajszaggal. Nem is bántam meg, egy könnyed és egyszerű étel készült belőle, ráadásul szemet gyönyörködtető látványt is nyújtott paradicsomszeletekkel és oregánólevelekkel tálalva. Érdemes elkészíteni.

Ropogós tökhasábok

Hozzávalók 2 személyre: 1 nagyobb főzőtök, 2 tojás, 4 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 10 dkg juhtúró (ehelyett reszelt parmezány is használhatunk), só, bors, 1 evőkanál povancei fűszerkeverék.

Elkészítése: A tököt alaposan mossuk meg, majd hosszában kettőbe vágjuk, a maghvakat kanállal kikaparjuk, végül meghámozzuk és hasábokra daraboljuk. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a juhtúró felét, 1 evőkanálnyi lisztet, 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát, sót, borsot, a fűszerkeveréket és alaposan összekavarjuk. A tökhasábokat alaposan beleforgatjuk ebbe a masszába, meghempergetjük zsemlemorzsában is, sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük. Megszórjuk a maradék túróval és 220 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt pirosra sütjük. Kiváló vendégváró falat is lehet, mártogatósokat kínálhatunk mellé.

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

 

Kötöznivaló...

Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni.

Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. 

Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam.

Vajban párolt fokhagymás spárga

Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma

Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük.

Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

Ha van barackod

 

Ha van barackod

Ilyenkor júniusban, ha van barackod, akkor valóban boldog ember vagy. És nem akármilyen gyümölcsre gondolok ám, hanem egy igazi, lédús, illatában és aromájában is ellenállhatatlan kajszibarackra, ami csakis azért pattant ki a rügyből, gyűjtötte a báját virágba és duzzadt gyümölccsé, miközben hagyta, hogy a nap belecsókolja az édes íz ellenállhatatlan csábítását, hogy te beleharapj. Megízleld, és lehet, hogy annyira meglep az íze, hogy egy lehelletnyit nem figyelsz oda és lecsorog az álladon a leve...

Volt nekem ilyen barackom és boldog, ízekben, illatokban gazdag gyerekkorom is. Nagymamámnál töltöttük a nyár elejét, barackot szedtünk és lekvárt főztünk belőle, amit üvegekben, kidunsztolva vittünk haza, hogy az ünnepek alkalmával belekerüljön a süteményekbe. Vagy egyszerűen csak egy forróságba fulladt nyári vasárnapon kornázza meg a vele ízesített diós süti az ebédet, amit nem is akkor, hanem csak az ebéd utáni lustálkodásból magunkhoz térve egy terebélyes fa árnyékába majszoltunk el a könyv fölé hajolva. Ma is hallom a csöndet, amibe csirkék csipogása, álmos falusi neszek és a mozdulatlanná forrósodott levegő visszatartott lélegzete keveredik. Csak a fa törzsén fürgén szaladó hangyák kétségbeesett ügyködése lóg ki a képből, nézem őke és a mai napig sem értem hová kell rohanniuk vasárnap kora délután.

Igen, ez mind-mind benne van a barackban, amit, ha meglátok, ilyenkor nyár elején a boltban vagy a piacon, elindítja bennem az emlékezés pörgő filmkockáit. Megsimogatom a gyümölcsöket, magamba szívom az illatukat és emlékezem, aztán jól felpakolok belőlük, hogy hazavigyem és  újabb emlékeket teremtsek a jelen álmos vasárnap délutánjai számára.

Barackos túrós

Hozzávalók: 4  tojás, 15 dkg cukor, 25 dkg liszt, 1 dl tej, 1 dl olaj, 1 mokkáskanál sütőpor, csipet só, 25 dkg túró, 4 dkg cukor, 4 dkg búzadara, 1 tojás sárgája, 15 dkg kajszibarack, 1  citrom reszelt héja.

Elkészítés: A négy tojást a kristálycukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a sót, majd apránként hozzákeverjük tejet, az olajat és beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. Az így készült keveréket sötőpapírral bélelt tepsibe töltjük, elegyengetjük. A túrót a cukorral, búzadarával, tojássárgájával és a citromhéj felével krémesre keverjük, majd egy kiskanállal, foltokban a tészta tetejére pöttyözzük. A barackot megmossuk, kimagozzuk és vékony szeletekre vágjuk, majd azokra a helyekre rakosgatjuk, ahová nem került túró. Reszelünk még rá a citrom hájából, megszórjuk cukorral és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni, majd felszeletelve, porcukorral meghintve kínáljuk.

 

Egy tál lencse

A biblia egyik legismertebb története a lencséről szól, pontosabban arról, hogyan adta el Ézsau az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Meg vagyok győződve, hogy nem a lencsén van a lényeg, na de akkor is... a lencse, az lencse.

Persze nem tudom, milyen volt a Jákób főzeléke, de akár az is lehetett volna, amit én főztem, igaz, akkor nem pompázna a tetején e jóféle sütőben pirított kolbász, ami szerintem elengedhetetlen kelléke. Nyaralás után az ember nem szökdöshet, abból főz, amit a készletben talál. Nos az én készletemben a tonhalkonzerven kívül, amit valahogy nem kívántam,  lencséből volt most a legtöbb: két zacskó vörös, egy doboz zöld, konzerv formájában. Mivel nem rég szembe jött velem egy videó, aminek a vörös lencse volt a főszereplője, arra esett a választásom. Sajnos a videóban egy csomó olyan nyilem-nyalom apacuka hozzávalót felsorakoztattak, ami nekem nem is volt otthon, meg amúgy sem tenném az ételbe (gyömbér, kókusztej, currypor), becsuktam hát a szemem és elképzeltem az én lencsefőzelékemet. Legyen benne hagyma, murok, legyen rajta egy kis sült kolbász. Azért rajta és nem benne, mert a kolbász már meg volt sütve, gondoltam jól mutat majd a tetején. Egyébként a kolbász mindennek a tetején jól mutat, még a háztetőről is megenném, ha valamilyen rejtélyes oknál fogva oda felkerülne. Miután szépen elképzeltem a dolgokat, neki is fogtam az elkészítésnek. Nem akarom magam fényezni, de egész nyáron, jártamban-keltemben, sehol nem ettem ehhez fogható finomat. Jó megszórtam hagymarösztivel is, amit a K betűs boltban vettem, ott árválkodott az is a kamrában a polcon. Ráadásul a lencse annyira gazdag fehérjékben, hogy vacsorára sem éheztem meg. Úgy tűnik, lencse pajtás gyakori vendég lesz nálunk a konyhában.

Hívjátok meg ti is ebédre!

 

Vörös lencse főzelék

Hozzávalók 2 személyre: 20 dkg vörös lencse, 1 evőkanál olaj, 1 fej hagyma, 3 cikk fokhagyma, 1 murok, 1 dl tejszín, só, ételízesítő, petrezselyemzöld, 2 pár vékonykolbász, hagymaröszti.

Elkészítése: A felforrósított olajban kissé megpirítjuk a meghámozott, felaprított hagymát és fokhagymát, hozzáadjuk a lereszelt murkot és kavargatva addig sütjük, míg egy kicsit megváltozik a színe. Beletesszük az átmosott lencsét, sózzuk, ételízesítővel ízesítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd lefedve 35 perc alatt puhára főzzük. Közben megkavarjuk néha és, ha elfőtt róla a víz, pótoljuk. Amikor kész, beleöntjük a tejszínt, megszórjuk petrezselyemzölddel, összekavarjuk. A kolbászt tepsire fektetjük és forró sütőben 20-25 perc alatt pirosra sütjük. A főzeléket tányérra szedjük, ráhelyezzük a felkarikázott kolbászt, megszórjuk alaposan a hagymarösztivel. Kovászos uborkát kínálunk mellé.

Csatlós Erzsébet

 Tepsis csoda

Egy könnyed, könnyű, hamar elkészíthető és meghökkentően finom ebéd ilyenkor nyáron nagyon jólesik az embernek,hiszen most amúgy sincs kedvünk másra. Az alapötlet tetszés szerint variálható, bármi kerülhet a lapok belsejébe.

Tepsis csoda

Hozzávalók: 1 csopmag tortilla lap, 1 pár szárazabb kolbász, 3 tojás, 15 dkg reszelt sajt, 1 dl tejszín, 1 nagy csokor petrezselyemzöld, só, bors, 3 cikk fokhagyma.

Elkészítése: A tortillalapokat legyezőszerűen, két ujjnyi széles csíkokra tűrjük és beleállítjuk a tepsibe. Akkora tepsit válasszunk, hogy a hosszúságuknak megfeleljen és, ha az egész csomagot beletesszük, megteljen. A kolbásznak lehúzzuk a héját és vékonyan felkarikázzuk. A kolbászkarikákat a tűrésekbe tesszük, vigyázva, hogy mindenhová jusson. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejszínt, majd belekeverjük a reszelt sajtot és az apróra vágott petrezselyemzöldet, zúzott fokhagymát is. Sóval, borssal ízesítjük. Az így kapott keveréket egyenletesen eloszlatjuk a tepsi tartalmának tetején. 180 fokon 25 percig sütjük. Ízletes, krémes, könnyen szeletelhető finomság lesz belőle.

 Pirított gomba üvegtésztával

Azt vettem észre, hogy a gyerekek nem igazán szeretik a gombát. Ha mégis találkoznak vele, mondjuk az általuk annyira kedvelt pizzán, lepiszkálják róla, félreteszik. Így van vele a lányom is, meg is kérdeztem tőle, hogy mi a probléma a gombával. Azt válaszolta erre, hogy furra az állaga, se nem zöldség, se nem hús... Ez egy kicsit elgondolkodtatott, talán azért, mert én nagyon szeretem a gombát és kutatásba fogtam. Így utólag nagyon ürülökm hogy a kérdés felmerült, mert roppant lelkesítő dolgokra bukkantam.

Már az érdekes, hogy hová sorolható be a gomba. Nem növény, nem állat, nem kékmoszat és nem baktérium. Szerves anyagokkal táplálkozó, klorofill nélküli és valódi sejtmagvas élőlény. Kevesen tudják, de a gomba több mint a föld feletti, látható része, az ugyanis csupán a termőtest, a gomba szaporodásért felelős része. A többi része, a micélium, a föld alatt vagy éppen a fában helyezkedik el.

Vékony szálacskák hálózatát hozzák létre, nem magukért, hanem a teljes életközösség érdekében.

Az erdőkben a gombafonalak több szomszédos fa gyökereit is összekötik. Ezzel hálózatot hoznak létre a talajban és ezen keresztül a növények egymással is cserélhetnek anyagokat. Így például a több napfényhez jutó, többet fotoszintetizáló egyedek tápanyagainak egy része eljut a kevesebb fényt kapó egyedekhez, valamivel kiegyenlítettebbé téve ezzel a fényért vívott harcot.

Sokan a gyökerek szövedékével egyetlen hálózatba szervezett erdőt egyenesen „szuperorganizmusként” emlegetik. Ezek a hálózatok az élőhely növényei, állatai és mikrobái közötti kapcsolatok fontos szabályozói, az életközösségek szerkezetének meghatározó tényezői. Jó lenne, ha néha mi emberek is ilyenek tudnánk lenni, mint a gombák. Ha nem is sikerül, aki szeretei, ilyenkor nyáron fogyassza bátran a termőtestet. Ha nem sikerül az erdőben gombászni, ott a jó kis biztonságos csiperke, ami a boltban is kapható.

 

Pirított gomba üvegtésztával

Hozzávalók 2 személyre: 25 dkg gomba, 1 fej hagyma, 3 dkg vaj, só, bors, 1 dl száraz fehérbor, 3 cikk fokhagyma, 2 evőkanál gombás sötét szójaszósz, 1 evőkanál szezámmag, 1 nagy csokor petrezselyemzöld, 2 adag üvegtészta. Aki csípősen szereti: 1 teáskanál csípős paprikakrém.

Elkészítése: A vajat egy jó mély serpenyőben felolvasztjuk, megdinszteljük benne az apróra vágott hagymát. Rátesszük a megmosott, vékonyra szeletelt gombát és addig sütjük, amíg levet ereszt, a színe megváltozik. Ekkor jól összekavarjuk és felöntjük a borral. Tovább pároljuk, közben hozzáadjuk a fúszereket: sózzuk, borsozzuk, ráreszeljük a fokhagymát és megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel. Ráöntjük a szójaszószt is (itt kerülhet bele a csípős paprikakrém), megszórjuk a szezámmaggal és kavargatva zsírjára sütjük. Az üvegtésztát beletessszük egy nagy tálba, annyi forró vizet öntünk rá, hogy ellepje, lefedve hagyjuk 5 percig állni, majd szűrőkanállal a gombára szedjük és jól összekavarva pár percig együtt pirítjuk.

 

Boros  kedvemben

Az élet néha tartogat meglepetéseket. Ilyen volt számomra az is, hogy nemrég, szombaton kora reggel kigyalogoltam a szőlőhegyre. Nem is akárhol, hanem Nagyenyeden. Legutóbb vagy tizenhat éve jártam szőlős közelében és akkor sem a kíváncsiság hajtott, ahogy most sem. Akkor csak vagánynak tűnt beülni egy terepjáróba és felzötyögni a badacsonyi szőlőhegyre és ámulva nézni a hatalmas kék víztükröt, amin fehér vitorlát lengető kis hajók karcoltak alig látható nyomokat... És persze ott volt a szőlő is, szépen sorjában, zöld levelekkel satöbbi. A borutcában a bort is megkóstoltam, de nem voltam elragadtatva. Akkor hallottam először a szürkebarátról, mindenki esküdött rá, hogy milyen kiváló bor, parfümös illata van, fűszeres ízhatásai. Én meg csak hallgattam és reménykedtem, hogy nem fog majd tőle fájni a fejem. De fájt. Szakítottam hát egy időre a szőlővel meg a borral, aztán az évek során igyekeztem, nagyon igyekeztem megszeretni, mert a kultúrált emberek bort isznak, szép fényes poharakból. És feltétlenül szárazat, amitől olyan lesz a nyelved, mit a smirgli és egész éjjel iszod majd a vizet, hogy ne tapadjon össze a szárazságtól a nyelőcsöved. Persze titokban a félédes és édes fajták felé kacsingattam, nagy rajongója lettem a moldvai boroknak, olvasgattam ezt-azt a borkészítésről és azt is megtanultam, hogy palackozott vörösbort ne használjak főzéshez, mert lila lesz tőle az étel.

Aztán pár napja az Őrhegyen meg aztán a borospincében valami megváltozott. Nem tudom miért... valahogy másnak láttam már a szőlőt is ott fenn a hegyen. Izgalmasabbnak. Lehet azért, mert a gazdája mesélt róla. A bőre már most, májusban is aranybarna volt, mint az olyan embereknek, akik sok időt töltenek a szabadban. Szeretettel, odaadással beszélt, közben többször végigsimított a mellette álló tőkén zöldülő leveleken. Később ittam a borát és a hegyen látott szeretetet éreztem benne. Lehet, hogy fűszeres is volt, meg zamatos is... nem tudom. Erre majd figyelek a következő palackoknál, amiket kultúráltan elfogyasztok a szép fényes poharaimból. Csak úgy, boros kedvemben.

Borban párolt spárga tükörtojással

Hozzávalók 2 személyre: 1 kötés spárga, 5 dkg vaj, 5 dkg kékpenészes sajt, 1 dl szürkebarát, 4 tojás, só, 2 cikk fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt tetszés szerint.

Elkészítése: A spárgát megmossuk és a szárát meghámozzuk, figyelve, hogy ne maradjon rajta fás rész, majd újra leöblítjük. Egy hőálló tál aljába aprítjuk a vaj felét, ráfektetjük a spárgát, rámorzsoljuk a kékpenészes sajtot, megsózzuk, felöntjük a borral. Rákarikázzuk a fokhagymát is, majd lefedve, forró sütőben 25 percig pároljuk. Kivesszük a sütőből, ráütjük a tojásokat, rászórjuk a sajtot, vigyázva, hogy  ne takarjuk be vele a tojásokat és újabb 15 percre betesszük a forró sütőbe. Forrón tálaljuk.

 

Karfiolpizza, az egészséges kényeztetés

A karfiol nagyon sookoldalú alapanyag és bár mindannyiunk kedvence a rántott karfiol, azon túl is van élet. Eza színpompás ehető virág akár egy egészséges pizza alapja is lehet. Hogyan? Az alábbiakban megmutatom. Feltétnek a mi kedvenceinket soroltam fel, de ezek természetesen az egyéni ízléshez igazíthatók, bármi elhagyhtó vagy akár új elemeket is behozhatunk.

Hozzávalók: 1 közepes fejkarfiol, 5 dkg reszelt mozzarella, 1 teáskanál szárított oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, ½ teáskanál só, 4 cikk fokhagyma, 3 dkg vaj,10 dkg sonka, 2 nagyobb paradicsom, 10 dkg reszelt sajt, 5 dkg gorgonzola,1 avokádó, 2 dl sűrű paradicsomlé.

Elkészítése:

1. A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük és aprítógépben ledaráljuk.

2. A vajat felhevítjük, megpároljuk benne a megtisztított, felkarikázott fokhagymát.

3. Hozzáadjuk a darált karfiolt is, sűrűn kavarva 15 perc alatt megpároljuk.

4. A párolt karfiolt tálba rakjuk, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd hozzáadjuk a tojást, sót, oregánót, bazsalikomot és jól összekavarjuk.

5. A masszát egy kivajazott tortaformába nyomkodjuk és 180 fokos sütőben 15 percig sütjük.

6. Az alősütött alapot megkenjük a paradicsomlével, felhelyezzük a feltéteket, megszórjuk reszelt sajttal és újabb 10 perc alatt készre sütjük.

 

Tojáspörkölt sóskamártással

 

Tojáspörkölt sóskamártással

Hozzávalók 2 személyre: A tojáspörköthöz: 0,5 dl olaj, 1 fej hagyma, 1 teáskanál pirospaprika, 1 evőkanál paprikakrém, só, bors, 4 tojás. A mártáshoz: 2 evőkanl olaj, 1 evőkanál liszt, 2 dl tej, egy nagy marék sóska.Köretnek: 15 dkg krumpli. Díszíteni: petrezselyemzöld.

Elkészítése: A tojásokat beletesszük egy kis lábasba, adunk hozzá egy csipetnyi sót, felöntjük hideg vízzel és mérsékelt hőfokon a víz forrásától számított 20 perc alatt keményre főzzük. A pörköltalaphoz  egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, megdinszteljük benne a megtisztított, apróra vágott hagymát, majd beletesszük a pirospaprikát és azonnal hozzáadunk 1 dl vizet. Kavargatva felforraljuk, sóval, borssal, paprikakrémmel ízesítjük és addig főzzük, amíg jól besűrűsödik. A keményre főtt tojásokat meghámozzuk, karikára vágjuk és belefektetjük a hagymás szószba, pár perc alatt jól összesütjük, közben párszor  óvatosan összerázogatjuk, vigyázva, hogy a tojáskarikák egyben maradjanak.

A mártáshoz felhevítjük az olajat, beletesszük a lisztet, szalmaszínűre pirítjuk, rádobjuk a megmosott sóskát, állandóan kavarva egy-két percig sütjük, majd beleöntjük a tejet, összekavarjuk és gyakran kavarva addig főzzük, míg a sóska teljesen szét nem esik. Sóval, borssal fűszerezzük. Ha túl sűrű lenne, tejjel javíthatunk a mártás állagán.

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, hasábokra vágjuk és tányérra rendezzük. Mellé tesszük óvatosan a szaftos tojáskarikákat, végül a tálalást a sóskamártással koronázzuk meg és petrezselyemzölddel díszítjük.

Salátakrémleves sült szalonnával

 

Együnk zöldeket, mint nagymama! 

A nyár első napjai mintha csak azért lennének a naptárban, hogy különleges élményekkel ajándékozzanak meg. Minden érzékszervünk kap valami élvezhetőt: a növények harsány zöldje, az ezernyi színben pompázó virágok a szemünket gyönyörködtetik, a nyári zápor monoton kopogása megnyugtatja zajtól kimerült fülünket, a záport követő friss illatok az orrunkat kényeztetik, a sok zamatos, ropogós idényzöldség és gyümölcs az ízek kavalkádját kínálja. Gyerekkoromban mindezt megtaláltam a nagymama kertjében, ahol precízen megtervezett ágyásokban kelleték magukat a hagyományos népi konyha egészséges alapanyagai. Csak ki kellett nyújtani a kezünket érte, persze, ha nagymama nem őrizte árgus szemekkel az előre meghatározott céllal kertbe álmodott növényeit. A málna például azért testesült meg ezen a világon, hogy szörppé és lekvárrá átlényegülve kerüljön a kamrapolcra. Nagy kaland volt úgy belógni málnát enni a kertbe, hogy senki ne vegye észre... Amikor nyakunkba szakadt a nyári vakáció, napokon át játszottunk a házak mögötti hatalmas kertekben, melyeken keresztül ösvények szövevénye vezette a dolgos falusiakat a feladataik felé. Mi meg fára másztunk, bújócskáztunk és megkóstoltuk a finomságokat. A réteken sóskát szedtünk és elrágcsáltuk, ha szomjasak voltunk, ha pedig megéheztünk bevonultunk valameyikünk otthonába, ahol minden gyereket megetettek, ha nem mással, egy szelet zsíros kenyérrel, amihez a kertből téptünk friss zöldeket, így biztosítva egészséges fejlődésünkhöz a zsírban oldódó vitaminokat.  Nagymama gyönyörű kertjében mindent szerettem, de a salátával és a sóskával nem ápoltam közelebbi barátságot, főleg, ha a tányéron kötöttek ki salátaleves vagy sóskamártás formájában. Szidtak is eleget érte, hogy nem eszem meg... Aztán teltek az évek és megértettem, miért is volt a felnőttek igyekezete... Ma már megbarátkoztam mindkét étellel és nyár elején gyakran el is készítem őket, tökéletesen illeszkednek az egészséges életmódba, támogatják a szezonban rajtam elhatalmasodó bikinifrász elleni küzdelmet. Persze megalkottam a magam változatait, olyan ízekkel és állagokkal, ahogy én szeretem.

Salátakrémleves sült szalonnával

Hozzávalók 2 személyre: 15 dkg szalonna, 20 dkg krumpli, 1 kisebb fej saláta, 1 dl tejföl, só, ételízesítő.

Elkészítése: A szalonnát felszeleteljük, bevagdossuk és abban a fazékban, amiben a levest készítjük, megsütjük. Akkor van kész, amikor az üveges állaga kásás fehérre változik. Kivesszük egy tányérra a megsült szalonnaszeleteket, a visszamaradó zsírban pár percig sütjük a meghámozott, kockára vágott krumplit, majd felöntjük 2 l vízzel, sóval, ételízesítővel fűszerezzük és puhára főzzük. Amikor a krumpli teljesen puha, beledobjuk a levesbe a megmosott, darabokra tépkedett salátát. Öt percig főzzük, botmixerrel összeturmixoljuk. Felforraljuk, ha szükségesnek érezzük adhatunk még hozzá vizet, hogy az általunk kedvelt krémlevesállagot elérjük, hozzákavarjuk a tejfölt és forrón, a szalonnaszeletekkel díszítve tálaljuk.