2011. július 14., csütörtök

Meggyes süti


Ez a süti nagy élmény volt számomra. Nem csak azért, mert elkészítésének minden percét élveztem, hanem mert beugrott közben egy kép: tojássárgákat kavarok ki cukorral valamikor gyerekkoromban, közben olvasok. Még a könyv címe is ott van: Cismigiu diákliget, valami román író magyarra fordított könyve. Nagyon unom a kavarást... Na, kérem szépen itt a probléma megoldása. Freudi módszerekkel vissza a gyerekkorba és feloldani a traumákat. Gyerekkoromban, amikor anyukám sütiket sütött, a leggennyebb munkák nekem jutottak belőle: kavargatás, vajköpülés meg ilyenek. Ez egy gyerekkori trauma, ami megakadályozott abban, hogy élvezzem a sütisütést, De most, hogy tudom miért nem szeretek sütit sütni, már nem érdekes az egész és egyre gyakrabban kapok kedvet a sütéshez.
Legutóbb egy meggyes sütit produkáltam.

Meggyes süti

Hozzávalók:
A tésztához: 6 tojás, 6 kanál cukor, 6 kanál liszt, 6 kanál olaj, 1 kanál kakópor, 50 dkg meggy.
A krémhez: 50 dkg mascarpone, 3 tojás, 6 kanál cukor
Díszíteni: 15 dkg tejes csoki

Elkészítés: A tésztához felverjük a tojások fehérjét egy pici sóval és a cukorral, majd rendre hozzáadjuk az előzőleg olajjal kikavart tojássárgákat, apránként 5 kanál lisztet. Kettőbe osztjuk a masszát, az egyik részbe beledolgozzuk a kakót, a másikhoz hozzáadjuk a lisztet.
Kimagozzuk a meggyet. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe beletöltjük a kakaós masszát, majd belerakjuk a lisztben megforgatott meggyszemeket. Előmelegített sütőben 10 percig sütjük, majd a fehér tésztát is rátöltjük és 20 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk kihűlni.
A krémhez felverjük a tojások fehérjét pici sóval és 3 kanál cukorral, a tojások sárgáját kikavarjuk a maradék cukorral. A mascarponehoz adjuk a tojásfehérjét, jól összekavarjuk, majd szépen lassan beledolgozzuk a tojássárgákat is. Ezzel a krémmel megkenjük a kisült tésztát, végül a tetejére reszeljük a csokoládét.
dátum:
Címkék:

5 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...